Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

az említett vállalat számára írandó prédikációk jutalmazására. A tavalyi pályázat meddő maradt s épen azért a «Predikárori Tár» mind ez ideig meg nem jelent. Mivel azonban folytatását több oldalról sürgetik (és méltán) a szerkesztő ujabb kísérletet tesz a pályázattal, a következő négy pályadíjjal: i. Ünnepi (karácsonyi, húsvéti, pünkösti) beszéd jutalma 60 franc. 2. Közönséges vasárnapi egyházi beszéd, jutalma 60 franc. 3. Keresztelési agenda, jutalma 40 franc. 4. Esketési agenda, jutalma 40 franc. Beküldési határidő 1890. augusztus 15. * Csodabogarak. Másnak nem is lehet nevezni egy némely róm. kath. lapnak és folyóiratnak a cckath. lelkiismeret)) rugdalózásai által leiébresztett ((keresztényi türelemből)) eredő kifakadásait, melyekben bemocskolnak minden magasztost, sárba tipornak minden nagyot, lerántanak minden tiszteltet, ha az nem «katholikus». íme egy kövér példány ! A Székesfehérváron Kálmán Károly és Kalocsay Alán főgymn. tanárok szerkesztésében megjelenő: «A magyar ifjúság rózsafüzére» cimű lap egyik számában egyik munkatársának emez ajánlásához : ((költőink közül ajánlom úgy a tartalmat, mint a nyelvezetet illetőleg a magyaros erővel teljes Aranytw, a szerkesztő ezen figyelemreméltó helyreigazítást csatolja : «Én nem ajánlom. Arany János ma már Tatár Péter ponyváján hever; oda való, de még oda sem jó. Ót csak egy esztelen felekezeti hűhó dobta fel, porába került. K. K.» Boldog ifjúság, melynek ily jeles vezetői vannak ! s boldog magyar nemzet, melyet így tanítanak megbecsülni azokat, kik teljes életüket az ő szellemi tartalmának megmentésére s emelésére szentelék ! Bizony ha így haladunk, még megérjük, hogy ama jeles ifjúsági lap hasábjain ilyenféle ajánlást olvasunk — mert mást ezek után alig is várhatunk : — «Nagy költőink között legmelegebben ajánlhatjuk a magyar nép szivéhez legközvetlenebbül szólni tudó Tatár Pétert, e szerény, de hű és igaz munkását irodalmunknak, kit bizonyos esztelen felekezeti irigység és uralomvágy leszorított ugyan a ponyvára, de a kire nézve el fog jönni az idő, mikor aranybetükkel lesz felvésve neve a díszes emlékoszlopra, melyet a hálás magyar nemzet emelend a legigazabb tudományt s legtisztább erkölcsiséget terjesztő irójainak !» Beh boldog idők is lennének azok 1 gondolhatják a jeles szerkesztő urak. Csakhogy, fájdalom, ez a boldog idő még messze levőnek látszik, a Sátán gonoszsága és furfangja nagyobb, mint valaha. Lám, ujabban azt gongolta ki, hogy a tömjénfüstnek füsttel áll ellent, s hogy ezt tehesse, a templomi viasz-gyertyákat szállotta meg. E gyertyáknak liturgiái viaszból kell készülniük, azaz 7O°/0

méz-viaszt és legfeljebb 30% stearinsavat kell tartalmazniok. A Troyes városbeli lyceum egyik hitbuzgó tanárának nem régiben az az ötlete támadt, hogy e gyertyákat vegyileg megvizsgálja, s szörnyű felfedezésre jutott. A gyertyáknak 97—99°/0

-át a Sátán stearinsavvá s így e szent illuminatorokat valóságos pokoli gyertyákká változtatta. Lett nagy elkeseredés Izraelben, a kiáltás Rámáig (azaz hogy Rómáig) elhatott; de hogy az ördög megszeppent-e tőle, nem tudjuk. * Egy kis statisztika. A budapesti tudomány egyetem 1889 — 90. tanévi almanachjából veszszük át a következő számadatokat: a tanév első felében volt 3606 egyetemi hallgató, a II. félévben 3495. E szám a különböző fakultásokon következőleg oszlott meg. II—ik félévben volt: papnövendék 88, jogász 1583, orvosnövendék 1184, bölcsész 345, gyógyszerész 222, bába 73. Vallás tekintetében: róm. kath. 1496, gör. kath. 68, gör. kel. ior, ág. hitv. ev. 307, ev. ref. 383, unitárius 9, izraelita 1131. Származási helyet tekinve: magyarországi 3441, horvátországi 19, ausztriai 27, egyéb külföldi 8. Működött 128 tanár és 38 tanársegéd. Érdekesnek tartanánk az egyetemi polgárságnak vallás tekintetében való megoszlását egy kis kommentárral kisérni, de ezt fenntartjuk akkorra, amidőn az összes hazai felsőbb iskolák növendékeinek szám-adatai kezeink közt lesznek. * Felméri Lajos „A neveléstudomány kézikönyve" II—ik kiadására az aláirást f. hó 15-ig meghosszabbítja, s kéri az aláírási ívtartókat, hogy az íveket e hó közepéig hozzá Kolozsvárra beküldeni szíveskedjenek. * Luther öngyilkossága, mit Májunké Fái jeles katholikus publicista s az ujabbkori katholikus történetirási elvnek hű követője mult évi decemberben megjelent könyvében fedezett fel, s miről jelen számunk «Külföld» rovata is megemlékszik, még mindig élénken foglalkoztatja a kath. atyafiakat. Mint a «Religio» nagy diadallal hirdeti, Májunké e tárgyban ismét adott ki egy 105 lapra terjedő röpiratot, melyben az ellene intézett támadásokat ((válaszolásra méltatta.)) A nevezett lap egész lelki nyugalommal bizza az olvasó közönségre annak megitélését, vájjon Májunké részén áll-e a törtéténeti hűség, vagy a támadókén. Hát mi már nagyon jól ismerjük azt az ujabb fajta ((történeti hűséget,» mely mindig a katholikus történetírók részén szokott állani, s Májunké úr legújabb fölfedezését is egy szóra elhinnők, csak abból a rengeteg Luther-öngyilkossági irodalomból, melyre hivatkozik, egy avas kis levélkét tudna felmutatni. De fájdalom, ez lelteden, mert — mint a «Religio» biztosít bennünket — azok a zsarnok protestánsok ezt az egész irodalmat elégették. Az utolsó szálig összeszedték és máglyára rakták Wizel könyvét, melyben Luther szomorú végét megírta, sőt még Justus Jónásnak erre irt cáfolatát is, szóval minden olyan betűt, mely erre az ő gyalázatukra vonatkozott. Méltó bámulattal bár, de még ezt is megengedjük a (cReligio»-nak, hanem az már csakugyan nem fér egy becsületes protestáns agyba, hogy a katholikus férfiak miért nem mentettek meg ebből a könyvből legalább egy példányt a vatikáni könyvtárban; nagyon szépen oda illett volna a mellé a bizonyos könyv mellé, a melyik arról a bizonyos János pápáról szól. Különben a «Religio» tárgyi bizonyítékot is hoz fel e jeles fölfedezés támogatására, meditálván e képen: «Vájjon nem függ-e össze Luther katasztrófájával ama, mindenesetre feltűnő jelenség, hogy nálunk a magyar ajkú protestánsok, kiknek apostolai közt kirítt Luthernek volt asztaltársa, oly könnyű szerrel, mintha csak kabátot cseréltek volna, hátat fordítottak Luther rendszerének, és a jellemére nézve Luthertől annyira különböző, de, nem jobb Kálvin táborába szegődtek át?!» No lám-e 1 El lehetünk rá készülve, hogy utóbb még azt is ki fogják nyomozni fáradhatatlan és alapos katholikus történetíróink, hogy a csepregi colloquiumon csakugyan szerepelt ez az ok is, csakhogy azok a circumspectus lutheránusok az erre vonatkozó adatokat is az utolsó betűig elégették. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 1. Dunamelléki ref. püspök körlevele az esperesekhez, az Egyetemes Konvent által az építkező egyházaknak és a lelkészi javadalmak állandó emelésére megszavazott tőkekamat segélyek ügyében 1890. julius 4-kéről 1000 sz. a.