Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

azzal a meggyőződéssel keblökben, hogy ez büntetés volt rájuk nézve s azzal az elhatározással, hogy mihelyt kilépnek az iskolából, biz ők felé sem néznek a templomnak. A vasárnapi istenitisztelet épen ily benyomást tesz rájuk, azzal a különbséggel, hogy a hosszú prédikáció miatt még nagyobb türelmetlenséggel várják a végét. Jó szerencse, ha otthon buzgó vallásos szülőket találnak, kik esteli éneklésökkel, ima s biblia-olvasásokkal ellensúlyozzák a kívül szerzett rosz benyomásokat. A gyermeknek nem ilyen, hanem egészen az ő szellemi fejletlenségéhez mért istenitiszteletek kellenek, hova örömmel tudjon menni, mert feltalálja azt, ami után az ő lelke öntudatlanul is eped : kellemes beszélgetés alakjában eszközölt tanítást, neki való énekeket, kevésbbé kimért formákat stb. Mint lapszerkesztő hivatásszerüleg s mint ember az ügy iránt melegen érdeklődve, figyelemmel kiséri az ujabb időben megindult mozgalmat, mely a gyermek-istenitiszteletek — külföldön már i'égóta szép sikerrel működő — intézményét nálunk is meghonosítani törekszik. S bizonyságot tehet róla, hogy nekünk sincs okunk irtózni tőle s jogosulatlan a közöny és fásult semmittevés azon mentegetőzése, hogy a magyar faj nem kedveli az ilyenféle pietistikus hajlamra valló intézményeket. Igaz, hogy abban az alakjában, amelyben pl. Angliában találha:ó, népünk szellemével soha sem tudna összeforrni; nem azért, mintha az angolok és skótok eljárási módja helytelen volna, hanem mert a nemzeti géniusz más, más a két nép géniuszának productuma s egyik a másikét átidomítás nélkül soha teljesen magáévá nem teheti. De azért igen jó hozzájuk járni --iskolába, sok inspirációt, sok tanulságot nyerhet az ember tőlük ! így ha megfigyeljük az angol lelkészeknek gyermekek körüli működését, azt nemcsak vallásosnak, hanem nemzetiesnek is találjuk ; beszédeik anélkül, hogy elveszítenék vallásos színezetüket, relve vannak nemzeties vonatkozásokkal, bőven használt képeik, anecdotáik mind nemzeti tárgyúak, az általuk uralt földek nevezetes helyei, a nemzeti történet főbb alakjai, azoknak életéből vett apró történetkék, jeles mondásaik mind-mind ott szerepelnek a bibliai képek s történetek mellett. A magyar gyermek s a magyar nép aztán persze nem igen érdeklődik ezek iránt; mit törődik az azzal, hogy mit csinálnak Kelet-Indiában, vagy az Impolweni-i missziói telepen Dél-Afrikában; vagy hogy mit mond a bibliáról Sir Walter Scott stb. Ezért van, hogy az idegen nyelvekből átültetett vallásos tárgyú iratok s beszédek nálunk elterjedésre s hatásra nem számíthatnak. Az angol gyermekben oly erős nemzeti tudatot fejlesztenek ki, hogy az a világ bármely sarkában is angolnak tudja és vallja büszkén magát ; de persze a magyar gyermekben angol nemzeti tudatot ébreszteni s fejleszteni teljes abszurdum. De tegyük csak mi is nemzetiessé működésünket s az óriási eredmény el nem maradhat. Bizonyságai ennek azok az Erdélyben Eötvös Károly Lajos kezdeményezésére meghonosított milleniális gyermek-ünnepélyek, melyek iránt úgy a gyermekek, mint a felnőttek körében mind inkább fokozódik az érdeklődés. Ezek az által, hogy mindig a lelkész és tanító vezetése alatt tartatnak, s a lelkész mindig vallásos tárgyú beszédet tart; vallásos színezetűek is; de emellett a nemzeti mult nagy eseményeinek hazafias szavalmányok, apró színdarabok, nemzeti dalok által való megelevenítésével nagy nemzeti missziót is teljesírenek. Leírhatatlan az a lelkesedés, amelyet nemcsak a gyermekek, de a szülők s haza visznek ez ünnepélyekről. Ha csak ez alakban is, igen ajánlatosnak tartaná meghonosítását nálunk is. Ő azonban tovább szeretné fejleszteni ez intézményt: rendszeressé tenni a gyermek-istenitiszteletek tartását; két hetenként lehetne tartani egyet-egyet, mint ez Déván van már s legalább a téli hónapok alatt állandóan gyakorolni. Úgy hiszi, hogy egy kis jóakarattal, egy kis evangeliumi buzgósággal a papok részéről, bárhol is könnyen keresztül vihető volna e terv. Nem kellene visszariadni a munkától, mely ezzel jár; e munka úgy is bőségesen meghozza gyümölcsét, s a pap, ha egyszer hozzá kezdett 1 csakhamar annyira megkedveli, hogy fel sem tud többé hagyni vele; önnönmagának is, gyülekezetének is — amellett hogy kiváló szolgálatokat t«sz — nagy lelki gyönyörűséget szerez. Ajánlja, hogy a lelkészi értekezlet vegye be a gyermek-istenitiszteleteket azon intézmények sorába, melyeknek megvalósítását programmjául tűzte ki. E lelkes ajánlás nem is hangzott el hatás nélkül s miután a tárgy több kisebb-nagyobb hozzászólások által bővebben is megvitattatott, az értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a gyermek-istenitiszteletek nagy fontosságát úgy a protestáns, mint a magyar nemzeti tudat élesztésére, készségesen elismeri, behozatalukat elvileg helyesli; a kezdet nehézségeit ismerve, kötelezettséget nem vállalnak ugyan a tagok az eszme i megvalósítására, de melegen ajánlják, hogy minél szélesebb körben ismeretessé tétessék, s a hol csak lehet megvalósíttassék. E célból felkéretett az elnökség, kisérje figyelemmel az ügyet, s az évi értekezleteken tegyen jelentést, hogy hol és minő formában létesíttettek időközben ily istenitiszteletek, hogy az eszme iránti érdeklődés ily módon is ébresztessék s fokoztassék. Két nagy fontosságú tárgy ily módon letárgyaltatván az értekezlet emelkedett hangulattal hallgatta meg a harmadik tárgyat: Tiszt. Földváry László váczhartyáni lelkész nagy gonddal és fáradsággal írott történeti munkájának általa felolvasott bevezetését, s egyes részleteit. Földváry lelkész úr páratlan szorgalommal s 9 évi szakadatlan búvárkodásaival összegyűjtötte azon adatokat, melyek a régi dunamelléki sokszor ráckeveinek is nevezett reform, püspökség 35 egyházára vonatkoznak, az 1626 —1727-ik évekről, s azokat feldolgozván, egy becses monográfiát állított össze, s most elhozta, hogy lelkésztársainak bemutassa s kiadására vonatkozólag támogatásukat kérje. Az előszóban is már sok megszívlelésre méltó gondolatot bocsát világgá. Fájdalomteljes hangon rajzolja egyházaink régibb történetének homályos s hézagos voltát, aminek okát egyfelől az egykorú feljegyzések szűkszavúságában, másfelől és pedig nagyobb mértékben abban a hanyagságban, gondatlanságban látja, melylyel egyházaink levéltárai s régi okmányai kezeltetnek, s mely miatt számos igen becses adat elvész, vagy hozzáférhetlenné lesz. S bizony ebben igen sok igazság van ! Mily kevés az oly lelkészek száma, kik legalább saját gyülekezetük régi történetét felderíteni igvekeznek, arról az 1885-ben kiadott egyetemes névtár adatai szomorú bizonyságot tesznek. Szavai önkénytelenül is azon elhatározást keltették fel a keblekben, hogy mindent el fognak követni arra nézve, hogy ezentúl másként legyen. Majd egyes fejezeteket olvasott fel, sötét képeket tárva fel a múltból, az új életre támadt róm. kath papság erőszakoskodásaiból, melyek az addig virágzó ref. egyházakat romhalmazzá változtatták, s a protestantismussal együtt a magyarságot is kiirtván, idegen nyelvű telepekké tették a hazánk szívét körülvevő vidékeket.