Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

Komor, mélabús érzés járta át a szíveket, midőn felmutatta Dwornikovich egykori váci püspök levelét, melyet 1700-ban az esztergomi érsekhez irt, névszerint elősorolva s jellemezve azon prot. egyházakat, melyek az ő püspöki megyéje területén feküdtek s azon eszközöket, melyek által azoknak lakosságát s papjait visszatéríthetőknek gondolta a püspök úr. Mondhatom, hogy az eszközök nem tartoznak a tisztességesek közé ! Az értekezlet élénk éljenzéssel jutalmazta meg e csendes magányában zajtalanul munkálkodó jeles tudóst, s felkérte az elnökséget, hogy egyházunk legsötétebb korszakát fejtegető s mint ilyen felettébb tanulságos munkáját a Prot. Irodalmi Társaság szerkesztő-bizottságának figyelmébe ajánlja, mint oly munkát amely a mutatványokból itél've az egyháztört. monográfiák között előkelő helyet foglaland el. Végső tárgyul esperes-elnök úr az összehívó körlevélben is jelzett kérdéseket tette az értekezlet elé, felelet adás végett. Nem is maradtak azok felelet nélkül! A kérdés ez volt: Szügségesek-e nálunk a vallás-erkölcsi olvasmányok, s ha igen, mely ily tárgyú és irányú irodalmi termékek ajánlhatók terjesztés végett, és ha nem volnának ilyenek, vagy nem elegendő számmal, mi módon lehetne ilyen irodalmot teremteni s mily szelleműnek kellene lenni az irandó műveknek?! E fontos kérdéseket Szabó Aladár vette egyenként boncoló-kése alá, s hatalmas érveléssel felelte, hogy nagyon is szükségesek, és pedig nemcsak a falusi köznép, de talán még nagyobb mértékben a műveltebb s előkelőbb osztályok körében. Népünk között mind inkább terjed az olvasási kedv; meg kell ragadnunk az alkalmat s adni kezébe olyan irodalmat, mely nem vonja el figyelmét az Isten országa terjesztését célzó tényezőktől. Igen nagy bajunk, hogy nem tudjuk ellensúlyozni népünknél a világi s nagyon is világias behatások romboló erejét megfelelő erejű vallás-erkölcsi hatásokkal; egyetlen eszközünk most a prédikáció; hatalmas eszköz, kétségkívül, s még hatalmasabbá lehetne tenni, ha lelkiismeretesebben kezeltetnék, de nem elegendő. A templomban tartatik, hol aránylag kevesen jelennek meg azok közül, kik szellemi táplálék után sóvárognak, és nagyobb időközökben ; így aztán nem tudják sikeresen kiállani a versenyt a naponként megjelenő politikai olvasmányokkal; s a következmény az, amit fájdalmasan látunk naponként, hogy a nép inkább hajlik a politika felé, mint a vallási kérdések és intézmények felé; politizál s a templommal nem törődik. Minél nagyobb az olvasási kedv és szükségérzet, annál inkább szembetűnő e sajnos jelenség, s a legfelső fokon : a művelt osztályoknál, egészen az egyház iránti teljes közönyig fokozódik. E bajon csak egészséges szellemű vallás-erkölcsi irodalom teremtése által lehet segíteni. A Prot. Irod. Társaság működésétől sok jót lehet remélni, de erősen tudományos jellegénél fogva hatása nem lesz soha oly általános, mint a milyenre szükség volna. Egyéb meglevő népies vallás-erkölcsi olvasmányok, lapok s folyóiratok sem felelnek meg az ő ideáljának : részint idegen zamatúak, részint igen egyoldalúak ; száraz, morálizáló, nagyon is atyáskodó tartalommel untató előadást párosítanak; sehogysem tudják megtalálni azt az utat, melyet Szőts Farkas a gyermekistenitiszteletekre vonatkozólag kijelölt, s melyet a valláserkölcsi olvasmányok irányára és szellemére nézve is föltétlen szabályul lehet kimondani, ekkép formulázva azt: legyen a prot. nép-irodalom evangeliumi szellemű és nemzeties. Evangéliumi abban az értelemben, hogy az evangéliumnak üde, élénk, megnemesítő s újjáalkotó szelleme hassa át, anélkül, hogy száraz moralizáló prédikációvá fajulna; és nemzeties annyiban, hogy a nemzet szellemét, vágyait, törekvéseit, érdekeit soha szem elől ne téveszsze. Érlelje meg a népben azon meggyőződést, hogy nagy nemzeti feladatának csakis az evang. igazságok és megszentelő hatások becsületes megvalósítása s az életbe való átültetése s ott gyümölcsöztetése által felelhet meg igazán, de ezek segélyével, mintegy Istennek segélyével, biztosan megfelelhet. A mai körülmények között a legjobban célravezető eszköznek tartja egy protestáns néplap létesítését, mely a népnek vallásosan-nemzeties szellemben való vezetését tűzné ki céljául; s célja elérése végett hozna közleményeket a hazai s külföldi prot. egyházak régi és mai életéből, vallásos irányú elbeszéléseket stb., s emellett mérsékelten s tárgyilagosan kiterjeszkednék a politikai eseményekre, napi hírekre, bőven a gazdasági kereskedelmi viszonyokra stb., szóval abban a szellemben szerkesztetnék, mint azt Kálmán Dezső több cikkében comtemplálta. És mivel egy ily néplapnak mindenek felett olcsónak kell lenni, a Prot. Irod. Társaságot óhajtja megkerestetni aziránt, hogy vegye kezébe ez ügyet, annyival inkább, mert magán vállalkozás a sok téves előitélet miatt okvetetlenül elbuknék. Nem ellensége a könyvalakban való irodalomnak sem, de a lap megteremtését életbevágó kérdésnek tartja. Az értekezlet amily feszült figyelmmel hallgatta Szabó Aladár, sokszor kitörő hévtől buzgó, beszédét, époly örömmel tette magáévá az abban felvetett eszméket és terveket s az utána felálló szónokok alig tehettek mást mint hogy kifejezték együtt érzésüket s Sípos esperes-elnök úr is ily értelemben összegezte az értekezlet véleményét, mit megtoldottak még azzal, hogy ha a Prot. Irod. Társaság engedve a felszólításnak, ily irányú lapot indít, az értekezlet minden tagja kötelezi magát annak támogatására és hívei közt való terjesztésére. Emelkedett hangulatban oszlott szét ezután az értekezlet, ami abban is kifejezést nyert, hogy a templom megtekintése közben az orgona hangjaira önkénytelenül is felbuzgottak mindnyájunk, ajkaira a szív megnemesült érzelmei, s a «Te benned bíztunk eleitől fogvaw buzgó eléneklésében, mit több ének is követett, kerestek maguknak utat a kegyelem trónusához. Bizonyára kedves fogadtatásra találtak ott! Csakhamar ízletes ebédhez ült ezután az egész társaság Balla lelkész úr vendégszerető asztalánál s talpraesett felköszöntőkben mondta el, amit a komoly s nehéz tárgyakkal foglalkozó értekezleten el nem mondhatott. A tósztokból kikapta részét mindenki; püspök urat s az egyházkerület Nesztorát Ballagi Mórt, táviratilag is üdvözölte az értekezlet. Vegyesen komoly és vidám beszélgetések között közelgett el az apostolok oszlásának órája, mikor is mindenki azon nemes óhajtással távozott el: vajha minél több és minél előbb megvalósulna abból, amit Monoron megbeszéltünk és terveztünk. Futásfalvi. KÜLFÖLD. Németországi szemle. Választások a birodalmi gyűlésre és az abból folyó különböző leckék. A socialismus. Delitzsch. Goldstern Izrael. Luther öngyilkossága. Némely könyvek. Mikor három évvel ezelőtt a hivatalos sajtó megfélemlítései és egy közeli európai conflictus álfenye-