Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

magát XIII. Leo Ítéletére, így engedve megvalósulni a középkor ama szép álmait, mikor a pápa a legfőbb biró lesz a keresztyén fejedelmek és népek közötti minden vitás ügyekben. Legújabban pedig midőn a jezsuiták kivételével megengedte a szerzetes rendeknek visszaál­lítását, Bismarck a pápát választási ügynökévé tette. Azon választásoknál, melyek a mostanit megelőzték, melyek a socialis eszmék nagy haladását mutatják, XIIÍ. Leo rendeletet adott ki a német katholicusoknak, hogy a miniszteri jelöltekre szavazzanak, így biztosítván azon törvény elfogadását, mely a császárnak hat évre meghatározott katonai budgetet engedett. És bár ez intézkedés éle Franciaország ellen volt irányozva, a pápa még se habozott megadni hozzájárulását. Ily módon valóban a német birodalom benső politikájának birajává lett, mely nem rég még ellene engesztelhetetlen harcot folytatott. Másik uj diadala a pápaságnak ez: Hogy az irlandi papok oppositióját az angol kormányzat ellen megszün­tesse Salisbury lord rendkívüli misszióval Norfolk her­ceget küldi Rómába, hogy ott az irlandi landlordok érdekeit képviselje ; mostanában pedig egy másik angol küldöttet is fogadtak a Vatikánban. (Folyt, köv.) Baksay László. BELFOLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyház­megyében. Nunc venio ad fortissimum. Püspök úr és kísérete az esperesi székhelyre, Seregélyesre, május hó 9-én fél 10 óra tájban érkezett meg a történelmi nevezetességű Pákozdról, honnan az addig folyvást püspök úr kísére­tében levő esperesünk már az előző napra haza sietett, meggyőződést szerzendő arról, ha vájjon a főpásztor jövetelére elkészíttettek-e mindenek? Es örömmel lát­hatta, hogy a tiszta búzavetésbe konkolyt hintegető ellenség munkája ezúttal kárba veszett, mert a gyüle­kezet nagy többsége, java része, a lehetőséghez képest mindeneket ékesen elrendezett, s ünnepiesen felkészülve, szives örömmel várta a hozzájok is megérkezendő főpásztort. Az ifjú Timotheusok közül is többen eljöttek, hogy a lélekben, kedélyben hozzájok hasonló — mert még mindig fiatalos rugékonyságú — esperesüket viszont­láthassák s vele együtt mutathassák be tiszteletteljes üdvözletüket, talán ismételten is, annak az apostoli buz­galmú férfiúnak, a ki noha csak «primus inter pares», de Istentől nyert rendkívüli lelki tulajdonainál fogva messzire kimagaslik mindnyájunk felett. Sajnos, hogy az Úr az ő legtöbb talentomokkal megáldott szolgáinak sem adott változhatatlan erősséget! ezt mondám magamban midőn püspök urat a seregé­lyesi paplak udvarán — a gárdonyi elválás után tized­napra újra szerencsém volt tisztelhetni. Az arcon immár a testi fáradság félreismerhetetlen nyomai valának észre­vehetők; míg a máskor oly éles csengésű hang érce teljesen oda lett a nagyfokú rekedtségnek miatta, s csaknem megdöbbentő volt, midőn püspök úr ajkairól az első, suttogásszerű s alig érthető szavak elhangzottak. Püspök úr bámulatos szellemi erejét azonban az egyhá­zak látogatásával járó sok testi és lelki fáradalom sem volt képes megtörni: legalább az a frisseség és erély, melylyel esperesünk üdvözlő szavaira válaszolt, arról kellett hogy meggyőzzön, hogy lelkének rugékonysága még mindig a régi. Koncz Imre esperes úr rövid beszédén bizonyos melancholikus hang vonult végig, hogy püspök úr külső fogadtatása a seregély esi egyház kebelében, egyes szét­húzó elemek ellentörekvése miatt, nem lehet oly impo­záns, mint a hogy egy esperesi székhelyről méltán megvárható; annál jobban eshettek lelkének püspök úr ajkairól az elismerés ama szép és meleg szavai, melyek­kel esperesünk szikla-erélvének, az akadályok közt lanka­dást nem ismerő férfias kitartásának adózott a nagy élet tapasz talású főpásztor. Kevéssel utóbb egy másik előkelő vendége érkezék a seregélyesi lelkészlaknak, gróf Dégenfeld Lajos nógrád­vármegvei főispán s a vértesaljai egyházmegye érde­mes gondnoka személyében. Vártuk ő méltóságát már a bicskei fogadtatásra is, de akkor hivatalos teendői gátolták a megjelenésben; annál kedvesebb meglepetés volt mindnyájunkra nézve, hogy az esperesi székhelyen végre szerencsénk lehetett szeretve tisztelt gondnokunk­hoz, a ki viszont a legszívesebb örömmel köszönté úgy elnöktársát, az esperes urat, mint különösen az egyház­megye gyülekezeteinek látogatásában fáradozó főpász­tort, kinek ígéretet is tőn, hogy egyházlátogatási kör­útján pár napig szintén kisérni fogja. Bementünk aztán a zsúfolásig megtelt templomba. Nagy érdeklődéssel vártuk s várta mindenki püspök úr főpásztori beszédét, melyről a legtöbben azt hitték, hogy dörgedelmes lesz, de ezen hiedelmükben többé-kevésbbé megcsalatkoztak. Nem hiányzott ugyan e beszédből a dorgáló elem sem egészen, a mint hogy püspök úrnak csaknem mindenik beszédébén megtaláljuk azt; de az egészet mégis inkább a gyülekezet jólétéért, békessé­geért aggódó szívnek meleg szeretete hatotta át, szép­ségével megnyerő, érvelésével meggyőző beszéd volt inkább, mint lélekrázó dorgatorium, szóval a főpász­tor kiváló pastoralis prudentiájáról tett tanúságot. Addig 13, míg e beszédet bő kivonatban közölhetném, álljon itt belőle a bevezető rész : «Forró vágytól késztve, őszinte örömmol siettem hozzátok, hogy midőn már kiszabott utam alkonyatra hajlik, s a testi és lelki fáradság kezd erőt venni rajtam, körötökben megpihenhessek. Örömmel siettem, hogy lelkipásztortokat, esperes atyátokat, ki nekem szeretett társam, az egyháznak mind szolgálatában, mind kor­mányzatában, mind ez utazás fáradalmaiban, otthonában is láthassam, s láthassalak, ismerhesselek titeket is, testi­képen is, kikkel gondolataimban már régóta és gyakran foglalkoztam.)) A bes/éd további folyamán elismeréssel szol arról, hogy nagyobb erkölcsi fekélyek, cégéres bűnök nem uralkodnak közöttük. De szembetűnő a népesség fogyása. Szavait aztán a gyülekezet java részéhez, végül a hábor­gásra hajlandóbb kisebbséghez intézi, mondván a töb­bek között : «Mennyire örülnék, ha a visszavonások a mai nappal, és örökre megszűnnének közöttetek!)) Délelőtt még a presbyteri gyűlés tartatott meg, az iskolák megvizsgálása a délutáni órákra maradván. Mindkét iskolával teljesen meg volt elégedve püspök úr, csak a kisebb iskola túltömöttségével nem, minél­fogva egy harmadik tanitói állomás felállításának szük­ségét többszörösen hangsúlyozta. Délben az esperes úrnál gazdagon terített asztal várt a nagyszámú vendégekre, kik közül névszerint is fel kell említenem a vármegye népszerű alispánját, Sárközy Aurél urat, a ki megjelenésével újra ki akarta fejezni püspök úr iránti tiszteletét. Ott volt továbbá,

Next

/
Thumbnails
Contents