Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

magát XIII. Leo Ítéletére, így engedve megvalósulni a középkor ama szép álmait, mikor a pápa a legfőbb biró lesz a keresztyén fejedelmek és népek közötti minden vitás ügyekben. Legújabban pedig midőn a jezsuiták kivételével megengedte a szerzetes rendeknek visszaállítását, Bismarck a pápát választási ügynökévé tette. Azon választásoknál, melyek a mostanit megelőzték, melyek a socialis eszmék nagy haladását mutatják, XIIÍ. Leo rendeletet adott ki a német katholicusoknak, hogy a miniszteri jelöltekre szavazzanak, így biztosítván azon törvény elfogadását, mely a császárnak hat évre meghatározott katonai budgetet engedett. És bár ez intézkedés éle Franciaország ellen volt irányozva, a pápa még se habozott megadni hozzájárulását. Ily módon valóban a német birodalom benső politikájának birajává lett, mely nem rég még ellene engesztelhetetlen harcot folytatott. Másik uj diadala a pápaságnak ez: Hogy az irlandi papok oppositióját az angol kormányzat ellen megszüntesse Salisbury lord rendkívüli misszióval Norfolk herceget küldi Rómába, hogy ott az irlandi landlordok érdekeit képviselje ; mostanában pedig egy másik angol küldöttet is fogadtak a Vatikánban. (Folyt, köv.) Baksay László. BELFOLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Nunc venio ad fortissimum. Püspök úr és kísérete az esperesi székhelyre, Seregélyesre, május hó 9-én fél 10 óra tájban érkezett meg a történelmi nevezetességű Pákozdról, honnan az addig folyvást püspök úr kíséretében levő esperesünk már az előző napra haza sietett, meggyőződést szerzendő arról, ha vájjon a főpásztor jövetelére elkészíttettek-e mindenek? Es örömmel láthatta, hogy a tiszta búzavetésbe konkolyt hintegető ellenség munkája ezúttal kárba veszett, mert a gyülekezet nagy többsége, java része, a lehetőséghez képest mindeneket ékesen elrendezett, s ünnepiesen felkészülve, szives örömmel várta a hozzájok is megérkezendő főpásztort. Az ifjú Timotheusok közül is többen eljöttek, hogy a lélekben, kedélyben hozzájok hasonló — mert még mindig fiatalos rugékonyságú — esperesüket viszontláthassák s vele együtt mutathassák be tiszteletteljes üdvözletüket, talán ismételten is, annak az apostoli buzgalmú férfiúnak, a ki noha csak «primus inter pares», de Istentől nyert rendkívüli lelki tulajdonainál fogva messzire kimagaslik mindnyájunk felett. Sajnos, hogy az Úr az ő legtöbb talentomokkal megáldott szolgáinak sem adott változhatatlan erősséget! ezt mondám magamban midőn püspök urat a seregélyesi paplak udvarán — a gárdonyi elválás után tizednapra újra szerencsém volt tisztelhetni. Az arcon immár a testi fáradság félreismerhetetlen nyomai valának észrevehetők; míg a máskor oly éles csengésű hang érce teljesen oda lett a nagyfokú rekedtségnek miatta, s csaknem megdöbbentő volt, midőn püspök úr ajkairól az első, suttogásszerű s alig érthető szavak elhangzottak. Püspök úr bámulatos szellemi erejét azonban az egyházak látogatásával járó sok testi és lelki fáradalom sem volt képes megtörni: legalább az a frisseség és erély, melylyel esperesünk üdvözlő szavaira válaszolt, arról kellett hogy meggyőzzön, hogy lelkének rugékonysága még mindig a régi. Koncz Imre esperes úr rövid beszédén bizonyos melancholikus hang vonult végig, hogy püspök úr külső fogadtatása a seregély esi egyház kebelében, egyes széthúzó elemek ellentörekvése miatt, nem lehet oly impozáns, mint a hogy egy esperesi székhelyről méltán megvárható; annál jobban eshettek lelkének püspök úr ajkairól az elismerés ama szép és meleg szavai, melyekkel esperesünk szikla-erélvének, az akadályok közt lankadást nem ismerő férfias kitartásának adózott a nagy élet tapasz talású főpásztor. Kevéssel utóbb egy másik előkelő vendége érkezék a seregélyesi lelkészlaknak, gróf Dégenfeld Lajos nógrádvármegvei főispán s a vértesaljai egyházmegye érdemes gondnoka személyében. Vártuk ő méltóságát már a bicskei fogadtatásra is, de akkor hivatalos teendői gátolták a megjelenésben; annál kedvesebb meglepetés volt mindnyájunkra nézve, hogy az esperesi székhelyen végre szerencsénk lehetett szeretve tisztelt gondnokunkhoz, a ki viszont a legszívesebb örömmel köszönté úgy elnöktársát, az esperes urat, mint különösen az egyházmegye gyülekezeteinek látogatásában fáradozó főpásztort, kinek ígéretet is tőn, hogy egyházlátogatási körútján pár napig szintén kisérni fogja. Bementünk aztán a zsúfolásig megtelt templomba. Nagy érdeklődéssel vártuk s várta mindenki püspök úr főpásztori beszédét, melyről a legtöbben azt hitték, hogy dörgedelmes lesz, de ezen hiedelmükben többé-kevésbbé megcsalatkoztak. Nem hiányzott ugyan e beszédből a dorgáló elem sem egészen, a mint hogy püspök úrnak csaknem mindenik beszédébén megtaláljuk azt; de az egészet mégis inkább a gyülekezet jólétéért, békességeért aggódó szívnek meleg szeretete hatotta át, szépségével megnyerő, érvelésével meggyőző beszéd volt inkább, mint lélekrázó dorgatorium, szóval a főpásztor kiváló pastoralis prudentiájáról tett tanúságot. Addig 13, míg e beszédet bő kivonatban közölhetném, álljon itt belőle a bevezető rész : «Forró vágytól késztve, őszinte örömmol siettem hozzátok, hogy midőn már kiszabott utam alkonyatra hajlik, s a testi és lelki fáradság kezd erőt venni rajtam, körötökben megpihenhessek. Örömmel siettem, hogy lelkipásztortokat, esperes atyátokat, ki nekem szeretett társam, az egyháznak mind szolgálatában, mind kormányzatában, mind ez utazás fáradalmaiban, otthonában is láthassam, s láthassalak, ismerhesselek titeket is, testiképen is, kikkel gondolataimban már régóta és gyakran foglalkoztam.)) A bes/éd további folyamán elismeréssel szol arról, hogy nagyobb erkölcsi fekélyek, cégéres bűnök nem uralkodnak közöttük. De szembetűnő a népesség fogyása. Szavait aztán a gyülekezet java részéhez, végül a háborgásra hajlandóbb kisebbséghez intézi, mondván a többek között : «Mennyire örülnék, ha a visszavonások a mai nappal, és örökre megszűnnének közöttetek!)) Délelőtt még a presbyteri gyűlés tartatott meg, az iskolák megvizsgálása a délutáni órákra maradván. Mindkét iskolával teljesen meg volt elégedve püspök úr, csak a kisebb iskola túltömöttségével nem, minélfogva egy harmadik tanitói állomás felállításának szükségét többszörösen hangsúlyozta. Délben az esperes úrnál gazdagon terített asztal várt a nagyszámú vendégekre, kik közül névszerint is fel kell említenem a vármegye népszerű alispánját, Sárközy Aurél urat, a ki megjelenésével újra ki akarta fejezni püspök úr iránti tiszteletét. Ott volt továbbá,