Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

8r,f PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLÁT T.A

P 8S8 püspök urunk egy idő óta állandó kísérője : Huszár Ágoston, központi főszolgabíró úr, valamint Rácz János, Ktmenczky Károly, egyházi tanácsbirák és többen a fiatal lelkészek közül. A mi az ebédet illeti: azt hiszem, hogy sem az egész Vértesalján, sem a püspöki visitatatióban részesült többi 4 egyházmegyében akkora nagy és hosszú ebéddel még sehol sem fogadták püspök urat, csak a vértesaljai esperesnek (általunk különben már nagyon jól ismert) vendégszerető asztalánál (könnyű az esperesnek — mondták tréfásan — mindenik eklézsiában összeszedte a maradékot!) A lucullusi lakoma mellett, ugy látszik mintha minden egyéb, még a tósztirozás is, háttérbe szorult volna : mindössze a házi gazdától hallottunk egy pohárköszöntőt az ő élettársára (értsd : elnöktársára) gróf Dégenfeld gondnok úrra, és Lnky István, abai lelkésztől egyet püspök úrra. A délután megejtett iskolalátogatás végeztével, 5 óra tájban, vettünk bucsut az esperesi székhelytől. Maga esperes úr is elhagyta otthonát, hogy a visitátióról elmaradhatatlan Szilády Áron úrral végig kisérje püspök urat egész körútján. Hozzájok csatlakozott ez alkalommal gróf Dégenfeld Lajos, egyházmegyénk gondnoka is, a ki aztán Seregélyesen kívül még Abát, Sárkeresztúrt és Sárbogárdot tisztelte meg látogatásával. Ugyancsak Sárlogárdig velünk jött Urházy Lajos kollégám is, ki Verebről kezdve Seregélyesig szintén püspök úr állandó kíséretében volt. A Huszár Ágoston főszolgabíró által vezetett menet 6 óra tájban érte el az abai határt, hol tekintélyes uri emberek és az abai polgárok nagy számmal vártak püspök úrra, kit Aba község nevében Ormánál János jegyző üdvözölt. A papiakon felállított csinos diadalkapu előtt viszont nagy népsokaság, az iskolásgyermekek s fehérruhás leányok serege fogadta s éljenezte a nagy kísérettel érkező főpásztort, kihez a gyülekezet nevében Laky István lelkész intézett lelkes beszédet. Mindkét üdvözlő szónoklatra püspök úr a tőle megszokott könnyedséggel és nyájassággal válaszolt, egyszerre megnyervén a szíveket a maga részére. Vacsorára az abai paplakon igen szép válogatott társaság gyűlt össze. Püspök úron és előbb említett kíséretén kívül ott voltak a többek közt: Szüts Árthur, Eejérvármegye főjegyzője, Molnár Béla fejérvári ügyvéd és a dunántúli egyházmegve tanácsbirája, dr. Szüts Andor és Farkasdy Dezső fejérvári ügyvédek s egyházmegyei tanácsbirák, Szüts Sándor és Albert, helybeli földbirtokosok és mások, valamint a szépnemből is néhányan. Itt is természetesen, gazdagon terített asztal várt reánk, s kedélyes estét töltöttünk csaknem 11 óráig. A házi gazda az anyaszentegyház büszkeségére, fényes csillagára : Szász Károly püspök úrra, Szüts Arthur gróf Dégenfeld gondnok úrra mondtak szép pohárköszöntőket. Másnap, május ro-én, a virágfüzérekkel díszített templomot nagyszámú s részben előkelő hallgatóság töltötte meg. Püspök úr beszédének kivált bevezetése költői szép képekben gazdag s igen megható vala. «Szép magyar hazám! — kezdé ihletett hangon — Isten kertje ! a hol földeden járok-kelek, öröm s hála érzete dagasztja keblemet. Köszönöm Istennek, hogy magyarnak születtem s hogy oly széppé tette hazámat!» Majd visszapillantást vetve a község múltjára emlékezetbe hozza, hogy Aba község nevét a harmadik magyar királytól vette, s örül, hogy e nép annyi századok vérzivatarjai közt is megőrizte magyarságát, keresztyénségét, majd a Krisztus evangyéliomát. Dicsérőleg szól az egyháztagoknak az egyház külső és belső építéc

e körül kifejtett btizgóságokról, áldozatkészségekről, hogy a többek közt, egyik btizgó földbirtokos (néhai Szűts Gedeon) tanító lakásul egy házat ajándékozott, és hogy egy közrendű polgár szép mennyiségű gabona adományával az egyházi magtár alapjat vetette meg. Végül a méhekről vett szép költői képben arra figyelmezteti a távolabbi határra munkára járó híveket, hogy ők is, miként a méhek, szerzeményökkel megrakodva (nem pedig ezt elhagyogatva) térjenek vissza az aratás mezejéről otthonukba. Az istenitisztelet végeztével püspök úr a szomszéd mezőföldi egyházmegye két lelkészének : Kálmán Károly soponyai és Kvtassy Ferencz táczi lelkésznek, s két világi tanácsbirájának : Molnár Béla és Szüts Sándor uraknak tisztelgését fogadta. Majd a presbyteriumban végezte el szokott teendőjét, az ebédig fennmaradt időt pedig arra használta fel, hogy egész kíséretével látogatást tett az esperes urnái, kinek Abán egy szép háza s több holdnyi birtoka van. Ebédre püspök úr és kísérete Szüts Sándor helybeli birtokos s egyházi főgondnok úrhoz volt hivatalos, a kinek családjához különben némi rokoni kötelékek is fűzik püspök urat. Megható volt ennélfogva a találkozás, a családnak ez idő szerint legkorosabb tagja a tiszteletreméltó matróna : özvegy Szüts Gedeonné asszony és az országos hírű költő és püspök-rokon között, kiről ismeretes, hogy a legrajongóbb szeretettel csüng családján s kivált aggkorú édesanyján. Olyan volt ez a találkozás is, mint mikor hosszú távollét után a szerető jó fiú viszontlátja s gyermeki kegyelettel köszönti a jöttére epedve váró jóságos szivü édesanyát. S hogy a ház úrnőjének tiszteletre gerjesztő vonásai s ezüst hajszálai a püspök-fiú lelkében csakugyan a távolban lévő jó édes anya kedves képét elevenítették fel : nyilván megmondotta maga püspök úr, midőn a házi gazdának hozzá intézett felköszöntőjére ő is poharat emelt s egv gyönyörű szép beszédben könyek közt s mindnyájunk szemében könyeket fakasztva emlékezett meg a szerető édes anyáról, a már egyszer költői lantján is megénekelt «Szép öreg asszonyról.» Megragadó szépségű költői képekben rajzolá le a nagyszámú és előkelő társaság előtt a tiszteletben megőszült édesanyák lelki szépségét s végül a jelenlévő szép öregasszonyért : a ház úrnőjéért üríté poharát. A szórakozásra fordíthatott pár óra azonban gyorsan letelt s így d. u. 3 óra tájban püspök úr már búcsút vett a kedves rokon-családtól, s az iskolák meglátogatására indult. Magam pedig siettem haza, mert a sorban immár Sárkerésztúr következék. Az én gyülekezetem kicsinyjei, nagyjai örömtől repeső szívvel várták már hónapok óta egyházkerületünk hírneves püspökét, s hogy igazi örömmel várták, megmutatták azzal is, hogy tömegesen (mintegy 30 kocsival) mentek ki eléje a község s egyszersmind a sárbogárdi járás határszélére, hol a d. u. 6 óra tájban oda érkezett püspök urat a járás részéről Por Gusztáv főszolgabíró, a község nevében pedig Bodry János, helybeli jegyző fogadták szives. üdvözlő szavakkal. A paplakon lombfűzérekkel s zászlókkal díszített diadalkapu jelezte a gyülekezet kiváló örömét a főpásztor megérkezése fölött; a nagy számmal összesereglett hívek érzelmeit pedig e tudósítás írója tolmácsolva néhány rövid szóval s elfogultságtól remegő hangon. (Magam is úg}7

jártam hát, mint kollégáim : a pillanat rendkívüliségének hatása rajtam is meglátszék.) (Folyt, köv.) Lévay Lajos.