Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

rómaik családi élete, az eszkimók életmódja, a Szent Bernáthegyi kolostor stb. stb. helyett ismerje meg saját hazája egyes vidékeit: Erdélyt, a Balatont, a Vág völgyét, saját nemzete kiváló Íróinak tollából. 3. Tanítsuk az V-ik és Vl-ik osztályban párhuzamosan a költészettant és rbetorikár. E mellett szól egyrészt az a methodikai alapelv is, hogy: haladjunk a könyebbról a nehezebbre. Bajos volna ugyanis megállapítani, hogy váljon a költői művek könnyebbek-e vagy a prózaiak? Mindkét csoportban találunk könnyebb és nehezebb műfajokat. Másrészt pedig az is tény, hogy a költői művek sokkal hatalmasabb eszközei a nemzeti érzés ébrentartásának, mint a prózaiak. Mire való volna tehát egyik évben bőven is hódolni a nemzeti iránynak, a másikban pedig azt csaknem teljesen mellőzni? Ez elvek, de meg a lélek összhangzatos nevelésére való tekintet is (a költői művek tudvalevőleg főként a pbantasiát és érzelmet, a prózaiak pedig az értelmet foglalkoztatják) azt követelik, hogy az V-dik osztályban a kisebb elbeszélő, leiró költeményeket, epost, regényt és történetírást, a Vl-ikban pedig a lyrai és tanító költeményeket, drámát, szónoklatot és értekezést ismertessük. 4. Az irodalomtörténeti tananyagot oszszuk be a két felső osztályra kedvezőbb arányban, több időt juttatva az újabb nemzeti irány ismertetésének. A VJI-ikben el lehetne jutni kellő összevonással nem a testőrség irodalmi mozgalmáig, mint jelenleg, hanem legalább is Kisfaludy Károlyig s így a VlII-ikban, bármily rövid is a tanítási idő — részletes olvasmányok alapján lehetne egész tüzetesen tárgyalni a nemzet igazi napjait: Vörösmartyt, Tompát, Petőfit, Aranyt, a kiknek ismertetésére a jelenlegi beosztás szerint nevetségesen csekély idő jut. 5. A klasszikus nemzeti irók müvei minden iskolában sok, lehetőleg annyi példányban szerzendők meg, mint a hány egy-egy osztály tanulóinak átlagos száma. Ezeket a tanulóknak használatra állandóan ki kell adni és pedig minden időszakban más és más irót. Ez intézkedést az teszi szükségessé, hogy a mi klasszikusaink még ugyancsak drágák, úgy, hogy az ifjúság még ha akarná is őket megismerni, csak nehezen juthat hozzájuk. Arany műveinek ára 15—20 frt, Tompa műveié 10 frt Vörösmartyé 12 frt stb. Az iskolának pedig mindezek beszerzése alig kerülne többe, mint egy villamgép meg egy Atwood-íéle erőgép, miért ne ,hoznánk meg hát ez aldozatot a nemzeti ügynek? 6. Az Írásbeli dolgozatoknál különös gond fordítandó a szorosb értelemben vett irálygyakorlatokra. Ezért én nem sokallom a magyar Írásbeli dolgozatok számát, csakhogy már az első osztálytól kezdve kellene minél sűiűbben irályfeladatokat adni, s minél ritkabban nyelvtaniakat. A felsőbb osztályokban is lehetőleg oly tárgyú feladatok volnának adandók, melyek a szabad fogalmazást segítik elő vagy pedig, a melyek az olvasmany tartalmával függenek össze és csak ritkábban olyanokat, melyek az elméleti tananyagból meríttetnek. Vörösmarty egy szép mondatának értelmezése sokkal alkalmasabb dolgozati tárgy, mint Vörösmarty költészetének jellemzése, egy valamely megnevezett balladának tartalma prózában szintén sokkal inkább ajánlható, mint a ballada és románc különbségének fejtegetése, ily módon a tanulókat egyrészt nagyobb önállóságra vezethetjük, másrészt a kifejezések választásában is nem lévén a tankönyv szövege által befolyásolva, inkább követhetné romlatlan nemzeti nyelvérzékét. 7. Nem szabad megelégednünk a hazai földrajznak az első osztalyban történő vázlatos ismertetésével, hanem hazánk politikai földrajzát is fel kell venni a tantervbe és pedig nem oly módon, mint az állami intézetekben, a hol a III. osztály magyar történelmi anyagához van csatolva s ez altal még a hazai történelem tanításának eredményes voltát is veszélyezteti, hanem vegyük tel (mint a régebbi allami tanterv) a IV-ik osztályba heti 2 órával mint önálló tárgyat s a VII. illetve VIII-ik osztálybeli politikai földrajz keretében is szorítsunk neki megfelelő helyet. 8. A hazai történelem tanítását is intensivebbé kell tennünk. Az alsó három osztály olvasókönyveinek a hazai történelemből vett elbeszélések és mondák képezzék főképen tartalmát. Az V. és VI. osztályban pedig a közép- és új-kor tárgyalásánál bővebben ki kell terjeszkedni a hazai történetre, ha mindjárt a világtörténelmi anyag ez által kisebb körre szoríttatnék is. Végre pedig a VIII. osztály 3 magyar történelmi órája egygyel szaporítandó és két évre osztandó fel. Ezt kívánja különben az irodalomtörténeti tananyag megoszlása is. A fenmaradó két óra a politikai földrajzra volna fordítható. íme ezekben soroltam fel azon változtatásokat, a melyeket szükségesnek vélek tantervünkön megtenni, függetlenül az állami tantervtől, a nemzeti érzés erősebb fejlesztése érdekében. Javaslataimnak nem vindikálom még csak az önállóság dicsőségét sem, mert hisz ma-V t 1 /li gát az alapelvet is Beöthy Zsolttol vettem, s a reszletek legnagyobb részében is az egyes tanári körök és tanártársaim többször hangoztatott nézeteinek szegődtem szerény tolmácsául. E körülmény azonban csak emelheti a javaslat értékét s így talán nem fog szerénytelen kívánságnak feltűnni azon kérésem, hogy intéző köreink vegyék komolyan fontolóra az itt elmondottakat. Csurgó. Endrei Akos. TÁRCA. A pápaság jövője. Laveleye Emil után. I. A mult év augusztus havában a londoni «Contemporary Review»-ban egy nagy figyelmet ébresztett és sokfélekép magyarázott cikk jelent meg ily cím alatt: The Papacy : a revelation and a prophecy, mely úgy látszik, hogy a Pali Mail Gazette kitűnő szerkesztőjének, Steadnek tollából került ki. A kijelentés abból állott, hogy az iró tudtára adta mindeneknek, hogy Monsignore Persico irlandi pápai követ épen nem sugalmazta azon híres 1888-ik évi pápai bullát, melyben a Vatican kárhoztatta azon «mezei-birtok tervet», a melynek segítségével a nationalisták azt hitték elérni, hogy kényszeríteni fogják a tulajdonosokat, a bérlők által követelt bérösszeg leengedésére. A mindig diplomata pápa mikor így járt el, akkor saját legátusa véleménye és az irlandi püspökök érzülete ellenére cselekedett. Azért ezek a bullát nem küldöttnek tekintették. A jóslat pedig ez : a pápaság egykor megvalósíthatja a középkor pápáinak nagyszerű ábrándját és uralkodhatik az egész világon, de e két föltétel alatt: először, hogy őszintén álljon élére azon demokratico-socialis mozgalomnak, mely a modern társadalmakat magával ragadja; és másodszor, hogy elhagyva Rómát szűnjék meg olasz lenni és legyen angol-szász, mert a jövő világa az angol-szászoké, akik uralkodni fognak Amerika, Afrika, Ausztrália sőt Ázsiának is legnagyobb részén.