Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

Harmincharmadik évfolyam. 27. sz. Budapest, 1890. julius 6, PROTESTÁNS ÉS SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-iiáz), Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Tiltakozunk. Revíziót követelünk. D. — Az országos protestáns árvaház köréből. — Iskolaügy. A zsinati tanterv-revisio kérdéséhez. Endrei Akos. — Tárca. A pápaság jövője. Baksay László. — Belföld. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Lévay Lajos. — Lelkészi értekezlet Monoron. Futásfalvi. — A kik nem jó protestásnok. Tóth István. — Irodalom. — Különfélék. — Pályázatok. Mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetése az első félév végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy azt megújítani szíveskedjenek. Előfizetési ár félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalhoz (Budapest, Pipa ntcza 23. sz.) cimzendők. „Tiltakozunk! Revíziót követelünk!" ii. Az 1868-ki törvény, a mindig elégületlen protestánsok vádaskodásán kívül, a sérelmes rendeletnek szülő oka, azért alakítandó át, azért módosítandó a már jelzett értelemben s az országgyűlés tömeges petíciókkal arra bírandó, ho gy e revisiot a kilenc- milliónyi katholikus megnyugtatására vigye keresztül. A törvény ugyan is, a klérus meggyőződése szerint igazságtalan, a szülők elévületlen jogait lábbal taposó, a lelkiismeret szabadságával homlokegyenest ellentétben álló, azért revíziót követelünk. Egy kissé feltűnő ugyan, hogy a róm. nyáj pásztorai e törvény hátrányairól és veszélyes voltáról csak most, fennállásának 23-ik évében győződtek meg. Midőn az 53—ik törvénycikk annak idejében, a róm. főpapság befolyása s közreműködése mellett meghozatott, nem hiányoztak olyanok, kik egyes részleteivel nem voltak megelégedve, mert hisz e törvény örvendetes lépés volt a vallási egyenjogúság temploma felé, s ezen drága kincscsel természetesen akkor sem tudtak megbarátkozni azok, kik hazánkban még mindig «Regnum Marianum»-ot látnak. De elvégre a törvény'minden nagyobb ellenzékeskedés nélkül érvényre emeltetett : az J ' elégületlenek is megadták magokat, egyrészt azon szabadabb szellőnek fuvallata alatt, mely az imént sírjából feltámadt alkotmányos életünket áthatotta, másrészt talán azon, nem minden alapot nélkülöző, feltevésben, hogy nálunk vallási törvények csak is azok számára alkottatnak, a kik azokat éppen tiszteletben tartani akarják. De ha feltűnő is ezen metamorphozis, még is megfogható. Hiszen azóta nagyot fordult a világ. Róma zsinatolt s uj haditervvel állott elő; a német kultúrharc előnyére végződött; a vatikánumi, .« fogoly)) diadalt aratott a vas kancellár, a pápaság a protestáns császárság fölött, s ezen események behatása alatt uj nemzedék kapott lábra, mely kedvet érez magában az itt-ott elveszett pozíciónak ha kell, harc általi visszafoglalásához. Tapasztaljuk ezt honunkban is. Azon idők, melyekben a klérus bizonyos, naiv kedélyek által őszintének tartott, szabadelvűséget csillogtatott, eltűntek az éji homályban ; az irodalom, az iskola, az egyház, sőt a társadalmi élet terén is új aera inauguráltatott, s a kath. érdekközösség lobogója alatt megindult céltudatos mozgalom első sorban a protestantismus ellen tör. Ezen áramlatnak tulajdonítandó a jelen actió is. A kath. klérusnak egyszerre felnyíltak a szemei olv annyira, hogy ott is veszélyt lát, hol az előtt veszélyről nem volt szó. Rásütötték a törvényre, hogy igazságtalan. Az elfogulatlan elme legnagyobb megerőltetése dacára sem képes ugyan az igazságtalanságnak legkisebb látszatát benne felfedezni, mert hiszen azon elven alapúk Quod uni justum alteri aequum. Kétféle mértékkel nem osztja az igazságot ; egy felekezetnek sem kedvez a másik rovására; a kathol. szülőnek ugyan azon jogokat adja, mint a nem katholikusnak, s a protestánsnak nem juttat többet, mint a nem