Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

gondnoka, ev. ref. egyházunk egyik kimagasló ékessége nincs többé! Három évvel ezelőtt kezdődött aszthmatikus betegsége a leggondosabb orvosi kezelés dacára is sírba döntötte. Csider Károlyban úgy az egyház, mint a gömöri intelligentia egy kiválóan tisztelt tagját vesztette el, kiben az emberi nemesebb természet legtöbb vonásai kidomborodtak, a mi a legritkább jelenségek közé tartozik. Szív és ész, szellem és jellem, tehetség és munkásság, a legnemesebb, igazán eszményi törekvés nem közönséges sikerektől kisérve s minden, a mi tiszteletet s szeretetet ébreszteni és állandóan meg is tartani alkalmas : mind ez egyesült benne. Ha az emberi élet e háromban nyilatkozik: hinni, szeretni, és munkálkodni; s ha ezeknek aránya jelzi az életnek értékét; s lehető öszhangja adja meg annak szépségét s nagyságát: úgy ezen három tényező az elhunyt Csider Károlyban kiváló mértékben nyilatkozott. Egyik a másikkal mintegy versenyre kelt; alig lehetne megmondani, melyikben volt erősebb és nagyobb! a hit világában-e, vagy az érzelmek országában, vagy a munkásság mezején? Az ész és szív, a gondolat és szeretet e szép gazdagságát ő szüntelen gyűjtögette és szüntelen osztogatta. Önmagát feledve ritka kitartással, törhetlen eréíylyel munkálkodott, küzdött, fáradott és szenvedett mindig magasabb célokért: eszményei megvalósításáért, szívéhez forrott egyházaért. E küzdelemben fejlett ki páratlan jelleme, ebben merülnek fel szemünk előtt ama határozott vonások : a vallásosság, a szívjóság, a nyíltság, a munkásság. Tettekben gazdag, elismerés- és tisztelet-környezte életének leirása nagy tért igényelne, melyet egy rövid nekrolog keretében előadni lehetetlen; de hogy kevés szóval is sokat mondjak, ott kell kezdenem, hogy papi családból származott s örökségképen vette át azt a mély benső vallásosságot, mely jellemének gyöngye volt. Atyja egyike volt azon ifjú lelkészeknek, kik cseh hitsorsaink hívására Sárospatakról elmentek s Csehországban apostolkodtak a reformatió tanai mellett. Atyja haza jőve, Szkárosra, majd Balogra, Gömörmegye legjövedelmezőbb egyházába nyert meghívást. A jövedelmező egyházban az apa nagy gondot fordított gyermekei neveltetésére. Óhaja az volt, hogy három fia közül legalább egy papi pályára lépjen, s e tekintetben az elhunyt többi testvéreinek engedte a választást. Iskoláit úgy végezte, hogy testvéreinek határozása esetén bármelyik pályán haladhasson ; tehát Sárospatakon jogot s theologiát végzett kitűnő eredménynyel. Tanulmányai befejezése végett Pestre ment. Mint ifjú, zsenge korában komoly tanulmányokra adta magát, nem közönséges ész-tehetségekkel kitartó szorgalmat, s kora érettséggel az Ítéletben a tudni vágyás kutató szellemét párosítva, a tanulásbeü szorgalmat nem pusztán kötelezettségnek tekintette, nem pusztán iskolai becsvágyból, hanem a tudomány iránti szeretetből és valódi szeretettel tanult. Kora érettségével hamarabb lett férfivá, mint legtöbben s míg mások csak életük nyarán mutatnak érett gyümölcsöket, nála az élet tavasza is érlelt már s egészen ifjan még, a politikai irodalomban számot tevő dolgozatokkal vonta magára a közfigyelmet, s vívta ki a közelismerést. Ifjúsága az 1848-iki mozgalmas időkkel esett össze, s mint 20 éves ifjú a «Március 15.)) leghiggadtabb munkatársa volt. A szabadságharc leverése után az abszolút kormány al-járásbirónak nevezte ki. Ez állásától azonban rövid idő multával felmentették azon alapos gyanú miatt, hogy a szabadságharc üldözöttjeit lelkiismeretesen segítette s titokban a szabadelvű magyar lapokba irogatott. Ezután ügyvédi irodát nyitott s hamar nagy hírnevet szerzett magának. Egész képességével a haza, egyház és emberiség szolgálatába állott és mint a szent ügyek oltárai körül munkálkodó szolga napszámosként dolgozott s bebizonyította, hogy az embert a munka magasabbra emelheti mint a születés véletlene. Ezen munkássága a társadalom minden terén érvényesült. Nem volt közintézet, melynek keletkezésében, fejlődésében, felvirágoztatásában vezérszerepet ne vitt volna. Fáradhatatlan tevékenységét, széles látkörét, vallásához való mély ragaszkodását fölismerve az egyházmegye, korán világi tanácsbirájának, a rimaszombati fényes egyház főgondnokának, majd 1884-ben ugyancsak az egyházmegye egyhangúlag gondnokának választotta meg. És ránk reformáltakra nézve az egyházi téren vívott ki magának elévülhetlen dicső nevet. Minden egyházi intézetet anyagilag s szellemileg egyaránt gyámolított; különösen a lelkészi özvegy s árva gyámintézet volt lelkéhez forrva, ennek létesülése s virágzása kizárólag az ő buzgalmának érdeme. A megyében levő anya- s leány-egyházak beléletét, anyagi ügyeit apróra ismerte, ügyes-bajos dolgaikat mint ügyvéd rendezte s e téren képzeletet felülmúló munkát végzett el. Az egyházak anyagi jólétének emelése végett indítványára felállíttatott a megyei számvevőszék, hova az előirt forma szerint összeállított egyház-gondnoki számadá-SOK beterjesztetvén, megvizsgáltatnak. Itt is Csider Károly dolgozott legtöbbet, mert gyengélkedése dacára az öszszes számadások felét maga vizsgálta meg s minden tételt megrostálva, sokszor ívekre terjedő észrevételekkel, tanácsokkal ellátva küldte vissza; a hol pedig szükség volt, feddéssel, szigorral járt el. Az egyházmegyei s kerületi gyűléseket lelkiismeretesen gyakorolta; gyors belátása, éles Ítélete a legbonyodalmasabb ügyek elintézését könnyűvé tette. Sem a megyének, sem a kerületnek nincs oly nagyobb szabású intézkedése, határozata, melyben jelentékeny aktiv szerepet ne vitt volna. Az ő kezdeményézésére változtatta meg 1885-ben Sajó-Szent-Péteren a tiszáninneni kerület azon határozatát, mely szerint eltiltotta püspökének a főrendiházba való bemenetelét. Ez volt utolsó s legdicsőségesebb egyházkerületi szereplése. Hatalmas ellenfelekkel állott szemben, Mocsáry Lajos és Mitrovics Gyulával, kik az előbbi határozatot védelmezték. Ez alkalommal tartott klasszikus beszédjét a ((Sárospataki Lapok» szó szerint is közölték, melyben a történet tanulságaiból levont következtetésekkel higgadtan győzte meg a nagy többséget arról, hogy e téren kifejtett oppositió ref. egyházunknak előnyére nem, sőt határozott kárára lehet. A hatás nem maradt el, mert a kerületi gyűlés jelentékeny többséggel előbbi határozatát megváltoztatta. A gyűléseket lelkiismeretes pontossággal látogatta, miért az egész kerület osztatlan ragaszkodását vívta ki és zsinati képviselővé választásával is kitüntette. Nem volt kisebb a polgári s politikai életben sem. A rimaszombati választókerület két ízben lelkesedéssel választotta meg országgyűlési képviselőnek s az országházban elmondott beszédeiről elismerőleg nyilatkoztak a hírlapok. Kimagasló alak volt úgy az egyházi, mint a politikai életben, mindenütt tisztelet, szeretet s becsülés környezte. Utolsó három éve már csak vívódás volt élet s halál közt, s e miatt vissza kellett vonulnia.