Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

erő, a lelkesedés, a tííz, midőn a bűn ellen menydörög, vagy pedig midőn az erény szépségeit rajzolja, a buzgóságot kiemeli, s ennek áldását szemlélteti. Meggyőződésem az, hogy egyikben úgy, mint a másikban utolérhetetlen. «Nehéz út ez — kezdé püspök úr templomi beszédét — melyet a gondviselés, egyházi törvényünk parancsával előmbe ir; súlyos lépéssel járom a földet, melyen községről községre haladok. Nem a testi fáradságot sinlem, mert a lelki felindulások között azt nem érzi az ember s különben is : «semmitől én magamat nem vonogatom, semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Űr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyélÍomáról.» «De nincs az a terhes út, nincs az a rögös pálya vagy sziklás meredek, a melyen valamely pihenő ne kínálkoznék. A Sahara égő homokjában, mint Arábia pusztáján, a hol Izráel bujdosott, kínálkozik egy-egy zöld oáz, a sivatag szigete, hol pálmák árnyékában, hűs forrás csergedez, s nyugalomra hívja a fáradt vándort. «Utamban én, annak szorosra kiszabott idejéből, pihenő napokat nem engedhettem magamnak, de pihenést rendel nekem az isteni kegyelem azokon a pontokon, a melyeken lelkem megnyughatik, mint a Noé bárkájából kibocsátott galamb, a zavaros vizek színe fölött egy olajfa ágán.w «E pihenő helyek egyike kedves atyámfiai! a ti egyházatok, a ti kebeletek. Nemcsak azért, mert itt érkezésemnek örvendő arcokkal s szíves fogadtatással találkozom, mint hosszú útról övéi közé érkező apa — ezzel mindenütt találkozom: hanem azért, mert közöttetek elrejthetem az atyai vesszőt s csak a helybehagyás mosolyával kell rajtatok végig tekintenem.)) «Mert jól rendezett egyházat találok, melyet buzgóság vezérel az élő vizek kútfejéhez, a hol az Isten házának szeretetével találkozom; a hol az apostol szavai szerint: «Mindenek ékesen és jó renddel vannak.» «Mert tudom felőletek, hogy ti az utolsó években mit tettetek egyházatok felvirágoztatására s szilárdítására. Hogy új papi lakot építettetek, iskolátokat átalakítottátok, új tanítói lakot szereztetek; hogy templomotokat, tornyotokat megújítottátok, takarékmagtárt alapítottatok; hogy a segédtanítói hivatalt jobban szerveztétek, minden tartozásaitokat pontosan teljesítitek, «a jó igyekezetben _ meg nem restültetek, lélekben buzgók voltatok, az Úrnak szolgáltok.)) «Az egyház és iskola iránt ily tettekben nyilatkozó áldozatkészség mellett természetes, hogy az Isten házát szeretitek ; hogy a harangok hívó szavára örömmel siettek az Igének hallgatására; hogy az Úr szolgáit megbecsülitek; hogy magatok között az atyafiúi szeretetet, békességet ápoljátok)) stb. E beszéd után az alkalmi ima következett, mely a buzgóságot még inkább lángra gyulasztá. Mindkét iskolában megvizsgálta püspök úr a tanítványokat, mindegyikben kellő készültséget talált és a tanítók előtt megelégedését nyilvánította. A presbyteriumi gyűlésen az adózási rendszert kívánta megismerni s miután a gyülekezetnek 72 éves tanítóját, Szalai Sándort néhány percre meglátogatta, a lelkészi lakra tért vissza, hol az estvét a kedves papi-család körében kedélyes beszélgetéssel töltötte. Urházy Lajos, ev. ref. lelke'sz. Tiszakerületi ev. püspöki gyász- és örömünnepélyek Miskolczon. Lélekemelő ünnepélyeknek voltunk Lapunk képviseletében szemtanúi f. hó 27. és 28-ik napjain az ez alkalommal pazar fénynyel föll obogózott AÍiskolezon. Az ünnepélyek fényessége és tervszerű elrendezése becsületére válik a hegyaljai esperesség érdemes felügyelőjének, Radvány Istvánnak, a miskolczi egyház buzgó gondnokának Kulcsárnak és Kulik Márton és Gebe András tanítóknak, mint a rendező bizottság fáradhatatlan tagjainak. A vendégek száma meghaladta a 400-at, kik maradandó benyomásokkal és hálás érzésekkel búcsúztak Mis kolczról, a hol igazán páratlan magyar vendégszeretetben részesültek. így, teszem azt, csak magát az eperjesi főiskolát s az egyházat többen mint 25-ön képviselték, s a díszes vendégkoszorúban szép számú más kerületbeli képviselőt is láthattunk. Az ünnepélyek fényének emelésében része van Miskolcz városa közönségének valláskülönbség nélkül. 27-én d. u. 5 órakor b. Czékus István püspök emlékezetére ker. gyászistentisztelet tartatott, a melyen Ruttkay Menyhért karnagy vezetése alatt a több izben is kitüntetett miskolczi daláregylet működött. A gyászbeszédet Glauf Pál rimaszombati lelkész s egyházkerületi jegyző tartotta. Beszédében Példabeszédek 10. 7-re támaszkodva híven jellemezte az alkotásokban gazdag elhunyt püspököt, mint igaz embert, igaz igehirdetőt és egyházkormányzót. A beszédben kissé jobban szerettük volna azonban föltüntetve látni Czékus működését és elvitázhatatlan érdemeit az egyháztársadalmi és kormányzati alkotások terén, a melyet a szónok csak röviden érintett. Az elhunyt püspök családját fiai és vejei képviselték. Az egybegyűlt oftertorium (250 frt) a püspök egyik legkedveltebb alkotásának, a ro zsnyói ker. árvaház és felsőbb leányiskolának gyámolí tására fordíttatott, a melyhez maga Prónay báró 100 írttal járult. A templom zsúfolásig telt meg. A tekintélyesebb képviselők sorában ott láttuk báró Prónay Dez<ő egyet, felügyelőt, Péchy Tamás és Fabinyi Theofil kerületi íelügyelőt, dr. Szeberényi Gusztáv, Karsay Sándor és Kun Bertalan református püspököt, Trsztyénszky Ferenc pozsonyi esperest és lapszerkesztőt, a többi egyházkerület képviselőit s a tiszakerület egyházainak és iskoláinak színe-javát. Este 8 órakor az uj püspököt, Zelenka Pált fáklyászenével tisztelték meg miskolczi hívei, mely alkalommal a miskolczi daláregyesület közreműködése mellett dr. Markó László egyházfelügyelő sikerült beszéddel üdvözölte, a melyre aztán br. Piónay Dezső s maga a püspök meghatottan válaszolt. Esti 9 órakor a koronavendéglő nyári helyisége fogadta be a vendégeket barátságos ismerkedésre, mely helyen —• tán nem eléggé alkalomszerűleg — Fischer Miklós iglói főgym. igazgató az egyet, felügyelőt éltette. A püspök avató ünnepély május 2 8-i kán délelőtti 9 órakor vette kezdetét. Megható volt az egész ünnepélynek lefolyása a zsúfolásig megtelt templomban. Péchy Tamásnak az ünnepi aktus fontosságát kiemelő beszéde s a kassai ker. kisgyűlés választási jegyzők önyvének felolvasása után az oltár elé lépett Zelenka püspök, és Sztehló János esperes-püspökhelyettes kezéből fölvette az úrvacsorát. Erre rázendítette a Wolfgang Lajos karnagy vezetése alatti vegyes kar az «Erős vár a mi Istenünk !» hatalmas Luther énekét, és előlépett a dunántúli kerület ősz püspöke, Karsay Sándor, s az összes főesperesek által körülvett uj püspökhöz igazán