Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

azok, a kik az erdélyi egyházkerület lelkészképzésében új, az eddiginél fényesebb korszakot akarnak és fognak megnyitni. Kisérje nemes törekvéseket a jók és hívek pártfogása s Isten áldása! Hiszem, hogy a cél mielőbb el lesz érve. az anyagi eszközök hiánya kevés ideig fog gátul szolgálni a sikernek, miután az elvi határozat már meg van hozva. Most azonban arról szólok néhány sorban, amiről az imént már futólag említést tettem. És ez az, hogy még abban az esetben is, ha theologiai tanárainkra nézve teljesen biztosítva volna minden eszköz és alkalom arra, hogy szaktudományuk haladásával lépést tarthassanak: még mindezzel jórészben csak holt kincset szerezne egyházunk, ha nem teszi lehetővé azt is, hogy a tanárok tanulmányaikat kamatozó tőkévé tegyék, vagyis irodalmi uton értékesítsék. Míg a jelen állapot tart, ne várjuk azt, hogy vallás- és egyháztudományi irodalmunk nagy lendületet nyerjen. Az irodalmi társaság az ő szerény anyagi képességével nem elégséges arra, hogy a protestáns theologiai írók s köztök a tanárok kutatásainak és elmélkedéseinek gyümölcseit időről-időre folyvást köztáplálékká tegye. Különben is, míg csak az egyháztörténelmet ápolja kiváló figyelemmel: addig a többi tudományágak művelői eo ipso azt kénytelenek tenni dolgozataikkal, amit eddig tettek, hogy tudniillik vagy asztalíiókjokba temetik a feltámadás reménye nélkül, vagy pedig a deficit biztos tudatával adják ki. Gondolom azonban, hogy a legtöbben meg fogják magokat óvni e kellemetlen eshetőségektől az által, hogy — mint eddig is — végképen nem fognak dolgozni. Ara de ez nagy baj, sőt határozott szerencsétlenség egyházunk tudományos fejlődésére. Követni kell tehát, még pedig nagyobb arányokban, amit kicsinyben a tiszáninneni szegény kerület a maga körében megkezdett. A mult évben ugyanis kimondotta, hogy ez idén kezdve évenként 200—300 forintot fordít a theologiai tantárgyakból készítendő examinatoriumok kinyomatására. Dicséretreméltó határozat, mely talán első jele amaz elv lassankénti érvényesülésének, hogy a fentartó testületeknek erkölcsi kötelessége a tanárok szellemi törekvéseinek elősegítésére is áldozatot hozni. Igaz ugyan, hogy e kezdeményező lépés voltaképen nem ezen elv alapján történt, hanem csupán abból a gyakorlati szempontból, hogy megbízható kézikönyvek álljanak a vizsgálatokra készülők rendelkezésére. De a megszavazott összegnek már az első ízben való tényleges felhasználása, egy kiadás alatt levő nagyszabású kézikönyv költségeinek részben való fedezése azt mutatja, hogy magasabb tudományos érdekek ápolását is várhatjuk e határozattól. Ezzel kapcsolatosan ki kell fejeznem ama nézetemet, hogy még az említett gyakorlati szempont is nagyon helyes és kétségen kívül jóravezető cél. Mindig azt tapasztaltam főiskolai tanulmányozásom idején, hogy a kizárólag előadások utáni studium-készítésnek semmi haszna. Az olyan tantárgyakban, melyekből nincs előre kidolgozott s közkézen forgó jó exarninatorium, sohasem tettek olyan előhaladást szorgalmasan jegyző s másoló kartásaim, mint azokban, amelyekből előlegesen rendelkezésökre állott egy-egy, a tanár által időnként kiadott, illetőleg felülvizsgált efféle dolgozat. Hátha még ki lettek volna ezek nyomva s a másolással nem kell vala munkakedvüket megbénítaniok és szabad idejöket elpazarolniok a hallgatóknak! Mennyi magán-tanulmányt tehettek volna úgy szakkérdésekben, mint általános ismereteik gyarapítására. És az előadásoknak is mennyivel több haszna volna, ha legfeljebb csak azokat kellene lejegyezni, amelyek már a részletesebb fejtegetések köréhez tartozván, nem foglalhattak helyet a kéznél levő compendiumokban. Aztán meg nem is szükséges ezeket az examinatoriumokat olyan rémítő nagy példányszámban nyomatni, hogy néhány év alatt ne lehessen belőlük javított kiadást rendezni. A hittanhallgató ifjúság tanulmányainak megkönnyítésére, az azokban való haladás elősegítésére szolgálnak a theologiai önképzőkörök is, melyeknek jótékony hatását talán felesleges is ecsetelnem. Elég csupán arra szorítkoznom, hogy kifejezzem egyfelől azért való örömömet, hogy négy akadémiánknál létezik ilyen, egylet, másfelől a feletti sajnálkozásomat, hogy Sárospatakon, dacára a főiskolai gondnokság folytonos buzdításainak s az ifjúság jóakaratú törekvéseinek, szüntelen akadályok gördülnek felállítása elébe. Nem feszegetem ennek körülményeit; csak annyit mondok, hogy a különben igazán érdekes és tanulságos gyakorlati theologiai seminarinm minél inkább megfelel saját céljainak, annyival kevésbbé helyettesítheti az összes vallás- és egyháztudományok ápolására hivatott theologiai önképzőkört. Szintén a theologiai oktatás sikerének biztosabba tételét eszközölné, ha a vallás- és egyháztudományok encyklopaediája mindjárt a tanfolyam kezdetén előadatnék. Csak üdvös eredményeket várhatunk attól, ha már ily korán tisztába jönnek a hallgatók az egyes tantárgyak fogalmával, céljával, megismerik őket rövid áttekintésben, valamint egymáshoz való viszonyukban. A jogi fakultások erre nézve meggyőző bizonyítékul és buzdító például szolgálhatnak. Tovább menve az általam felállított kellékeken, elérkeztem theologiai akadémiáinknak egy igen lényeges hiányához, ahhoz, hogy a bölcsészeti tudományok többékevésbbé gyengén vannak képviselve tanrendjeikben. A theologiai akadémiák szervezetét illető konventi szabályzat megrendeli, hogy a 4 évi tanfolyam alatt a vallásbölcsészet és bölcsészettörténet előadási óráinak számát minden hallgató legalább ir-re egészítse ki. Ezenkívül összesen 6 órán elő kívánja adatni a nevelés- és oktatástant is. Összesen tehát — miután a vallásbölcsészetet a theologiai tárgyak közé szeretem sorozni s a dogmatika és vallástörténet tanára által óhajtom előadatni, minélfogva óraszámát (átlag 3) az említett minimumból le kell ütnöm — jelenleg 14 órai hallgatásra vannak kötelezve a theologusok. Sárospatakon, Budapesten, Debreczenben és Pápán kicsiny eltéréssel a tanórák számában, de annál nagyobbal a tárgyak minőségében, e követelménynek elég is tétetik. Másképen áll a dolog Enyeden. Ott a jelzett paedagogiai tárgyakon kívül mindössze bölcsészettörténetet adnak elő féléven át heti 5 órán, vagyis összevissza 8V8

órai bölcsészeti tudomány hallgatásában részesülhetnek az erdélyi egyházkerület leendő lelkészei. Valóban mélyen elszomorító állapot! Nehogy azonban azt higyje valaki, hogy engem a debreczeni, sárospataki stb. állapotok kielégítnek. Az enyedihez viszonyítva kétségen kívül ki. De a szükségletet tekintve korántsem. Hiszen például Sárospatakon, hol pedig épen kétszer annyi órán hallgatnak a theologusok humán tudományokat, mint Enyeden, a szorosabb értelemben vett bölcsészeti tárgyak közül egyedül a philosophia története szerepel a tanrendben, s ennek is csupán csekély részét hallgathatják az egyes osztályok.