Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Csak akkor érzi az ember, mikor bevégzi a hittani tanfolyamot, hogy mily kevés az a görög philosophia története, a mit például nekem s társaimnak egy évig adtak elő. Abból nem szerez bölcsészeti képzettséget az ifjú, ha egy félévig másról se hall, mint én hallottam Aristotelesről. A bölcselkedési képesség segélyével, mely magától megjő fegyelmezett gondolkozású embernél, ha már megismerkedett az összes nagy gondolkozókkal, véleményt kell alkotni minden egyesnek azon eszmék felől, amelyek foglalkoztatták amazokat. És természetesen a theologusok kiképzését tekintve, az sem elég. Sok bölcsészeti tudomány van még, a melyekben tájékozottságot szerezni felette szükséges és hasznos egy protestáns theologusnak. Mert bizony, valljuk meg! a hiphil-hophal stb. még nem ad tárgyat a gondolkozásra, sem nem tesz jó lelkipásztorrá és még kevésbbé igazi theologussá, amit erős, alapos és sokoldalú bölcsészeti képzettség nélkül képzelni is alig tudok. Aztán ott vannak még, mint nélkülözhetlenek, egyes más humán tudományok, melyekről általánosságban röviden már cikkem bevezetésében is megemlékeztem. Mennyire tisztázzák cs kiegészítik ezek a theologia egyes ágaiból nyert ismereteinket! Mennyivel szélesebb látkőrt nyitnak meg előttünk azon történeti és nyelvészeti előadások, melyek bizonyos pontokban egyik-másik theoogiai tudománynyal érintkeznek ! Mindezeknél fogva azt óhajtanám, hogy a konventi tanterv azon utasítása, mely szerint az első két év heti 7—7 órán át foglalkozzék bölcsészeti tárgyakkal, mind a négy évre terjesztessék ki a humán tudományok érdekében. Debreczenben és Budapesten ez nem ütközik felette nagy nehézségekbe. Amott az igénybe vehető tanerők nagy száma, itt a tudomány-egyetemmel erre nézve könnyen kivihető összeköttetés megadja a lehetőséget. Sárospatakon a jogakadémiának szükségessé vált újjászervezése, másfelől a nélkülözhetetlen ötödik theologiai tanszék s a szintén tervben levő második philosophiai tanszék felállítása után hasonló könnyűséggel keresztül lesz vihető az, mi oly élénken él minden szakértő és az egész kormányzó testület lelkében. A pápai főiskolától azonban nehezen várhatunk ez irányban valamit ama súlyos áldozatokat igénylő erőfeszítések után, amelyekkel a törvényes színvonalra igyekezett emelni egyes alkotó részeit. És Enyedtől ? Mindnyájan ismerjük ez intézet helyzetét, mely mellett lehetetlen még a legnélkülözhetetlenebb tanszékek felállítása és intézmények szervezése is. Hát aztán, hogy és miből költhetnének olyan szükségletekre, melyekről egyesek célzatosan még azt is hirdetik, hogy hátrányára szolgálnának a szakképzettségnek ? De ugyan miért is törjük mi a fejünket azon, hogy Enyed hiányait megszüntessük? Hiszen Kolozsvártt mindazt készen fogják találni, ami ott ebben a tekintetben is hiányzik. A kolozsvári egyetem nyitva áll theologusaink számára, csak fel kell használnunk a hatalmunkban levő kedvező helyzetet, ami lehetővé teendi azt, hogy lelkészképzésünk itt minden irányban arra a színvonalra emelkedjék, melyen, ha az általam előbb kifejtett követelményeknek is megfelelend, többé nem támaszthatunk ellene kifogást. De épen ezen cél által vezéreltetve, legyen szabad előadnom kifogásaimat ama tervezet ellen, melyet az erdélyi egyházkerület legközelebbi gyűlésén elfogadott s melynek keresztülvitelére határozatikig utasította állandó igazgató-tanácsát. Egyik megjegyzésem a könyvtár évi dotatiója gyanánt előirányzott összegre vonatkozik, melyet még akkor is kevésnek tartanék, ha egy már létező nagy könyvtár gyarapítására volna szánva. Hát egy olyan szakkönyvtár részére hogyne kívánnék többet 300 frtnál, mely egészen ujan alapíttatik, s melynek szükséges tartalma csak igen csekély részben található fel a Kolozsvártt levő többi könyvtárban. Másik észrevételem az, hogy négy theologiai tanár feltétlenül kevés. Alig tudom elképzelni, hogyan lehet a vallás- és egyház-tudományokat négy felé osztani úgy, hogy azok a kellő terjedelemben szakszerinti csoportosítással mindnyájan előadassanak s viszont a tanárok se legyenek túlterhelve a sok óra s a sokféle tantárgy által. Már pedig az erdélyi egyházkerületnek arra kell törekednie, hogy a kolozsvári lelkészképző intézet a hozzákötött várakozásoknak teljesen megfelelve, valóban a kor színvonalán álljon. A theologiai magántanárok ugyan, amint látszik, a tervezetben e hiány pótlására vannak felvéve, de hát ők a rendes tárgyakat nem kezelhetik, hanem azoknak csak is egyes részleteit vagy special-collegiumokat adhatnak elő. Mert miután ők valószínűleg többnyire folytonosan változnak, sohasem lehet tudni, hogy melyik szakkal foglalkozó egyén jő az eltávozott helyére. Mi pedig arra teljességgel nem számíthatunk, hogy fizetés nélkül is akadjon feles számú vállalkozó. Ha ellenben fizetést húznak, csupán meghatározott számmal lehet alkalmazni magántanárokat. Múlhatatlanul szükségesnek tartom tehát, hogy máikezdetben is legalább öt theologiai tanár alkalmaztassék. Mert hiszen egyébként a szaktudományosságnak hátrányára történnék az áthelyezés, miután Nagyenyed város ajánlatával biztosítva lett az ott levő theologiai akadémia ötödik rendes tanszéke is. Arra pedig bizonyosan nem gondolhat senki, hogy a Kolozsvártt nyerendő s nézetem szerint máskülönben szerfelett szükséges bölcsészeti ismeretek feleslegessé teszik a szorosan vett szaktudományok teljes mértékben való ápolását. Mit mondjak még ? ... Remélem, el fog egykor jönni az az idő, a midőn lesz egy virágzó protestáns egyetemünk s lesz azon egy olyan vallás- és egyháztudományi kar, mely a legmagasabb, ma még csak eszményieknek mondható igények szerint leend szervezve és berendezve. De óhajtom, hogy egyházunk legalább annyira addig is fejtse ki erejét, hogy theologiai akadémiáink ne maradjanak messze a követelményektől s az általam elősorolt hiányok mind kisebb számmal legyenek észlelhetők. *) Kolozsvár. Zoványi Jenő, theologiai magán tanár. ISKOLAÜGY. A hazai református tanítók törekvései. Népiskolai tanítóinknak saját állásukat s az iskolát illető törekvéseit két nagy csoportba lehetne sorozni u. m. az ev. ref. egyház körén belőli és kívüli törekvésekre. Lehet hogy az utóbbiról is meg fogok valamikor emlékezni; de az első fontosabb lévén, most ezt kivánom megismertetni. I. Tanítóinknak egyházunk körén belül való mai törekvéseit illetőleg bizonyos előzményekre kell visszamennünk. Református tanítóink i88r. aug. 17-kén egy memorandumot készítettek Budapesten «országos képviseleti gyülésökbőb), melyet a Debreczenben összeülendő «orszá*) E cikkre néhány észrevételt a Különfélék között tesz a Szerk. — + 5