Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

ISKOLAÜGY. Gyermekek istentisztelete és millenniuma. — Levél a szerkesztőhöz.*) — Kedves Barátom! írtam már több tanító-egyesületnek azon elhatározásáról, hogy minden gyűlését gyermek-istenitisztelettel nyitja meg. A háromszékmegyei tanítótestület sepsi járáskörének Szentkirályon tartott gyűlését ismertetem most, méltó tanulságára lelkészeinknek és tanítóinknak. Papok, tanítók és professorok eg}áittmunkálása tette emlékezetessé ez összejövetelt az 500 lelket számláló kis községben. Az elnöki megnyitó maga ns egy szép ünnepi szónoklat volt, méltó praeludiuma a nyomban következett istenitiszteletnek. A szép arányaiéval egyszerűségében is diszes ref. templom tágas hajója bevonulásunkkor már telve volt a falu népével, kik a mívesnap» dacára ünnepet szenteltek, hogy részt vegyenek a gyermekek istentiszteletében. Sok olvasód nem tudja, hogy ez a mondáival szent László királyig visszaemlékező büszke «székely katona» falu két prot. egyházat tart szegénységéhez képest gazdagon fenn, református és unitárius eklézsiát. Ma nem ismert a két felekezet válaszfalat, mindenki a ref. templomba sietett, hogy szép orgonakiséret mellett buzgón énekelje a 172. dicséretből : s<Egy közatyát tisztelünk mi, Lelkünknek tiszta érzeti Őhozzá emelkednek. Nincs felekezet, s különbség Islen előtt, de békesség Lánczai egyesítnek, Minden földön nemzeteket és népeket átölelve, Közel Istenhez emelve. Községi iskolánkban nincs felekezet, de vallás van. Nem tattozik a kisdedekhez vitatni a különbségeket, ellentéteket az egyházak közt; annál inkább kell mindannak vérükbe menniök, ami az egyházak tanaiban egyező, amit minden keresztyén hisz és vall. íme református és unitárius egyenlő áhítattal rebegte el azt a gyönyörű, és az előadó-művészet közvetlenségével mondott imát, mely Benedek Árpád szentkirályi ref. lelkész ajkairól a gyermeki hit oly igaz gyöngyözésével pergett le, hogy a gyermekeket (néztem és láttam) megragadta, a felnőtteket pedig szinte megdöbbentette : így kell imádkoznunk, így kell a «közatyát» tisztelnünk ! Azt hiszem, a jeles lelkész sem találta még imájának ily egyenes útját meg Istenhez, mint most, mikor a gyermekek nyelvén szólott. Eddig inkább a gyermek-predikációk hatását észleltem sokfelé, most a templomi gyermek-ima varázsáról is tanúságot tehetek. A szószéken Vaska Béla unitárius lelkész váltotta föl református paptársát, hogy az ima alatt meglágyult kedélyek viaszlapjára emlékezetes oktatást irjon, beszédet tartván Isten e parancsáról: tiszteljed a te atyádat és anyádat. Hogy e gonddal szerkesztett és lelkesen előadott gyermekprédikáció a kis gyermekekre nem hatott oly meleg közvetlenséggel, mint az ima, annak oka azon helyzet kihasználásának célzata volt, hogy inkább a serdülők, (amint itt kifejezik «legénykék») meg a szülők merítsenek okulást, kik az iskola erkölcstanításából már kinőttek; tehát nem gyermek, hanem ifjúsági szónoklat volt, s mint ilyen kitűnően bevált. *) E szép levél fontos tárgyait melegen ajánljuk olvasóink pártoló figyelmébe. Szerk. Nem fárasztalak a tanítók gyűlésének leírásával ; pedig sokat közölhetnék épületes tárgyalásairól; pl. miként bírálták meg a bemutatott gyakorlati tanítást (nyelvtan a II. osztályban) úgy a néptanítók, mint két főgymn. nyelvtanár teljes egyértelműséggel, bölcsen ; miként tárgyaltatott a népiskolai tankönyvek ugyanazonításának a tanítókat fölötte érdeklő kérdése; mily jutalmazó elismeréssel méltatta a testület Vancsa György tanítónak népiskolai rajzoktatási módszerét és bemutatott székely diszítő styl-rajzmintáit; mily talpraesetten oldotta meg a népiskolai tornatanítás kitűzött vitatételét. A tárgyalásokban a tanítókkal collegiális részt vettem a papok, tanárok és a tanfelügyelő : ily együttműködés nem maradhat terméketlen. Gyűlés után persze «fecerunt magnum áldomás.)) De ezzel a programmnak csak egyik csoportja nyert befejezést. Délutánra következett egy ujabb oktató ünneplés, a millennium. Sok iskola gyakorlatba vette már a honfoglalás ezredévének tavaszi kirándulással vagy a tanévzáró vizsgálattal kapcsolatos ünneplését. Cél az ifjúságnak és általa a népnek megismertetése a honfoglalás és ezeréves multunk világtörténeti jelentőségével, és ezáltal a nemzeti öntudat fejlesztése, a Gondviselés iránt hála ébresztése s az «új honfoglalásra)) serkentés. Szép erdőségbe kirándulás volt tervben, hanem a borongó fellegek visszatartották a közönséget, csak a magas bércen álló unitárius templom tölgyárnyas kertjéig mentünk, honnét elragadó kilátás nyílik a «Szépmezőnek» 8—10 faluval szegélyezett fensíkjára. Itt is együtt volt a egész falu népe, de a városból is jöttek ki vendégek. Nagy Dénes tanító népies bevezető szónoklatot tartott, ismertetve nemzetünk regés előidejét, viszontagságos múltját és dicső hivatását. Azután a gyermekek vették át a szót, és lelkesen elmondott párbeszédekben megjeleníték úgy a honfoglalás munkácsi képét, mint ezer éves történetünket. Amaz a «táltosok karával)) vette kezdetét, szép összhangú ének zengette : A magyarok Istenének Üdv, Száll szívünkből hálaének, Üdv. A nap útján kelve, járva, Eljutottunk ős hazánkba: Üdv, üdv, üdv! És befejezést nyert a táltosok e még szebben megzenésített harmonikus karával : Messze látunk a jövőbe, Üdv, Van hazáuknak nagy jövője, Üdv: Évezred kél ezred múlva, Nemzetünk él megifjulva, Üdv, üdv, üdv! (Az első versszak dallamát Kovács Bálint, az utóbbit Szabó Lázár tanító szerzette.) Az ezer éves multat emlékezetben újra átélő második kép hatása még nagyobb volt a gyermekekre és feszült figyelemmel hallgató, többször tetszésnyilvánításba kitörő szülőkre. Mi tanítók észleltünk, figyeltünk és — tanultunk. Közben a szózat harmonikus éneklése emelte a lelkes hangulatot, a gyermekek sopránját és altját mind-hangosabban és melegebben kisérvén a közönség baritonja és bassusa. Mikor végre a lelkesen szavaló fiú felhívása elhangzott: Most pedig imára, ünneplő ifjúság: Istenem, hallgasd meg magyarok hymnuszát ! A Hymnus 3 versszakát az egész közönség — gyermekek,