Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

férfiak, nők — igazi áhítattal és szent lelkesedéssel énekelte el. Az így rendezett millennium sikerének ez az éneklés lőn csalhatlan bizonyítéka. De még emlékezetesebb bizonyítékot szolgáltatott a közönség a «gyermek ajkáról okulásnak)) céltérő voltáról, és a gyermeksereg naiv lelkesedésének édes borként részegítő hatásával az ünnepély befejezte után fölmerült egy igazán ccnem rendezett)) mozzanat, az ihletett közhangulat egy spontán kitörése. Levelem záradékául hadd vázoljam ezt a fenséges jelenetet. Minden felhívás vagy csak szó nélkül az egész közönség bevonult az unitáriusok ó-szerű, várral kerített templomába. Kis Sándor laborfalvi lelkész az orgonához ült, bemutatandó annak ritka szép regisztereit. Ügyes praeludiuma végül oly akkordokat pendített meg, melyek mindnyájunk szívében rezegtek: önkéntelen összenéztünk, és számítatlan közülakarattal felállván, mindannyian ismét elénekeltük a Hymnust. (Itt dicsérettel kell megemlítenem, hogy a falu ifja, véne, férfia, asszonya harmonikusan énekli a Hymnust, mi a két lelkes papnak s a tanítónak, de főleg Benedek Árpád ref. lelkésznek érdeme.) A szép ének elhangzásakor is mozdulatlan állt az egész közönség: e páratlan helyzet megmozdította Vaska Béla unit. lelkész szívét, elárasztván azt az ihlet oly özönével, hogy akaratlan is a szószékre lépett, és szép millenniumi imát rögtönzött, melynek szárnyain áhítatunk bizony megtalálta a «magyarok Istenének)) zsámolyát. Ugy legyen, ámen. Még elénekeltük «Erős várunk nékünk az Isten», azután szétoszolt a templomot egészen benépesítő közönség, zúgolódás nélkül véve, hogy a permetező eső elmosta az erdei «áldomást)) : legalább megőrizhettük zavartalanul a millennium benyomásait. Éd es Szerkesztő barátom, kisértesd figyelemmel a hasonló iskolai mozgalmakat, s azok egyházi, vallásos mozzanatait: ha egyházi sajtónk Bírálja és irányozza az iskola társadalmi kihatásait, bizonyára minden jellegű népoktatási intézetünk egyenlő buzgalommal fogja a nevelés nemzeti és vallásos irányát fejleszteni. Ellenben ha az egyházi sajtó keveset foglalkozik a népiskolával, a néptanítók is alá vannak vetve az emberi gyöngeségnek, mely közönyt szül a közöny hatása alatt. Erre becses lapod figyelmét kikérni talán alkalomszerű volt épen most, midőn állami, községi és felekezeti iskolák ref. unit. és gör. kel. vallású tanítóinak «egy közatyát tisztelő)) ünnepléséről tudósítottalak. Sepsi-Szentgyörgv, 1890. május 22. Híved Eötvös K. Lajos. Idők jele-e ? Kép a sárosmegyei tanító-egyesületi életből. Egy-két évtized óta eléggé megszokhattuk már azt, hogy társadalmi életünkben az ellentétek jó testvérekként ölelik és csókolják egymást. Van nálunk szabadelvű elvtelenség, felvilágosodott szellemű korlátoltság, önző önmegtagadás, becsületes szédelgés, jóakaró sikkasztás, jogot tipró igazságszolgáltatás, rabszolgai szabadság, üres nagymondóság, képmutatás erénye, és egyéb hasonló gaznövények. iMég talán csak ezután kell megszoknunk azt, hogy egyesek óriási szeszélye és «szent» aspirációja mellett eltörpül az állami törvény, kormány, rend és nemes érdek, eltörpül vagy a kormány tudta nélkül vagy túlságos türelme mellett. A népoktatás terén vagyunk. Nemzetek erő- s hatalom forrásának tekintik azt; törvényeink s miniszteri rendeletek a népoktatás fejlesztését célozzák; ezer meg ezer forint fordíttatik a népoktatás vezetésére s ellenőrzésére ; hatóságok s egyesek magasztalják, egyházak s papok az egyház és állam élettényezőjének ismerik el azt. Valóban fontos érdeknek kell lennie a népoktatás-ügynek! A miniszteri Jelentés évenként bemutatja a népoktatás képét a honatyáknak és az egész országnak. Áz érdeklődő mohón várja a Jelentést, hogy megtudja, mennyire haladtunk legalább a papíron, és statisztikai adatok tekintetében. S a miniszteri Jelentések képe nem is épen eltaszító, eltekintve némely adatainak hibájától. Ámde minden Jelentés csak halvány váz, ha szemünk gyenge, ha magát a népoktatást s ennek egynémely zugait nem látjuk. Az a kép talán csábító is lehet, ha egyebek közt pl. Sárosmegye népoktatásának speciális allapotát s egynémely adatait meg nem figyeljük, melyek a Jelentés lapjaira nem szoktak kerülni. A ki józan és a rníveltségnek legalább közép fokán áll, belátni kénytelen, hogy a tanítók önképzése s ennek szolgálatában a tanítók egyesülése életkérdés a népoktatásra nézve. E belátásból eredt az 1868. évi XXXVIII. törvénycikkünk 147. §-a, mely így szól: «A községi nép- és polgári iskolai tanítók kötelesek minden tankerületben tanítói testületté alakulni. A tankerületi tanítói testület annyi körre oszlik fel, a hány járása van a megyének.)) stb. E törvényt számos miniszteri rendelet egészíti ki (1872-ben három, 1878-ban egy, 1885-ben egy stb.), melyek a tantestületi gyűlésre utazó tanítók számára még fuvart sőt napi díjat is rendeltek. Az állami, községi iskolai tanítók követték is, korán követték a törvén)' s rendeletek intézkedéseit, szervezkedtek és működtek önképzésök s az oktatás érdekében. S ez egyesületi önképzés nem is oly meddő, mint némely ember talán csak elfogultság alapján hinni és hirdetni szeretné. S mit tettek az egyházak? A mit Napoleon Ausztriáról mondott, az Magyarországon gyakran az egyházakon bizonyult be igaznak, t. i. hogy egy eszmével és egv hadsereggel késnek el. Késedelmezésöket nem szabad minden esetben hibájokul felróni, sőt el kell ismerni, hogy bizony nem egyszer az alkotmánynak, magyarságnak jó szolgálatot tettek ellenzéki maguktartásával. Ámde nem szabad a gyanúsat s kétségeset felcserélni a világos és szükséges tanügyi intézkedésekkel. Nem egy ilyen intézkedést eleinte elleneztek az egyházak, s magukról azt hitték, hogy régi intézményeikkel és szokásaikkal ők állnak elől, mint példányképek. Később beletalálják magukat az új intézmény szellemébe, elfogadják, iskoláikba viszik s jónak találják. Hogy azonban még jobb legyen, azért egyházi, úgynevezett «vallásos» mázt kennek az elfogadott új intézményre, sőt ily kenet után még saját fegyveröküí is használják azt. S hogy is ne! hiszen jónak bizonyul be egynémely tagok uralmi aspirációja szolgálatában. A kenet egyik faja pl. korlátlan egyházi elnökség a tanítóegyesületekben. (Jó kenet az módjával kenve, egyháznak is, iskolának is. Szerk.) Sárosmegyében is vannak tanító-egyesületek, egyik általános, másik «római katholikus.)) Bár különbözőkép jeleztetnek, egyik sem eshetik kifogás alá, ha a tan- és nevelésügy szolgálatában buzgólkodnak. Meglehet, hogy Ázsiában igen, de Magyarországon nincs oly országos törvény s rendelet, hacsak ezután nem lesz, mely szerint róm. katholikus tanító csakis plébánus által dominált tanító-egyesületnek, protestáns tanító csakis pro-