Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy Rombauer Emil Il-od felügyelő, a ki állásáról lemondott, egy küldöttség felkérésére ezen szándékát megváltoztatta és a közgyűlés ezúttal is kifejezést adott Rombauer Emil iránt a benne helyezett osztatlan bizalomnak. Végül az új püspök beiktatása céljából május 28-án tartandó miskolci kerületi közgyűlésre képviselőkül a főesperes és a felügyelő mellé Rombauer Emil és Molnár Viktor egyházi felügyelőket és Pap György zajzoni lelkészt küldte ki. Néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés 12 órakor véget ért. Egy órakor Fabiny tiszteletére a «Zöldfa» szállodában banquette volt, melyen körülbelül ötvenen vettek részt. A számos felköszöntő közül Fabiny a királyra, Rombauer Péchy Tamás tiszakerületi felügyelőre és Zelenka püspökre, Moór Fabiny felügyelőre, Skita a jelenlévő vendégekre, Fekete kir. táblai bíró Moór főesperesre, Kiss Árpád lelkész Rombauerre, Fabiny a felekezetek közötti egyetértésre, Harmath a tiz csángó községre s azoknak jelenlévő képviselőire stb. emeltek poharat. Megemlítjük végül, hogy Fabiny üdvözlő táviratot kapott Zelenka püspöktől és írásbeli üdvözletet Petrik János gör. kel. főesperestől, ki személyesen nem jelenthetett meg az ünnepélyen. A banquette a legjobb hangulatban d. u. 4 órakor ért véget s ezzel a szép és a brassói ág. ev. magyar esperesség történetében emlékezetes ünnepély is befejeztetett. Délután 5 órakor értekezlet tartatott a templomban, a melyen a felügyelőnek azon kérdése, hogy mi által lehetne az esperesség anyagi és szellemi felvirágozását előmozdítani, egy két óra hosszat tartó lelkes és tanúságos eszmecserét idézett elő, a melyben a hiányok és azok eloszlatásának eszközei minden oldalról megvilágíttattak, s végül a javaslattételre Rombauer Emil, dr. Hoffmann Frigyes, Walther Béla főreáliskola! tanárok, Deák Sándor, Dendely Samu és Kiss Árpád lelkészek, mint bizottság kiküldettek. Ugyanezen értekezleten bejelentette a főesperes, hogy Fabiny Ferencz felügyelő az esperességnek a Czékus István emlék-alap gyarapítására 100 frtot, folyó költségekre pedig 10 frtot., Draveczky Adorján budapesti tn. kir. táblai biró ugyanez utóbbi célra 10 frtot adományoztak. Másnap az új felügyelő Hétfaluba rándult és a főesperes kíséretében öt egyházban a lelkészeket, felügyelőket, gondnokokat s az egyház más tagjait látogatásával tisztelte meg, mindenütt az egyház iránti szeretetre buzdítván az illetőket, este pedig Brassóból az esperesség számos tagja által kisértetve a vonattal M.-Vásárhelyre haza utazott. r.— s. NEGROLOG. Fájdalom, hogy már csak emlékéről szólhatunk, holott még néhány nap előtt jövőjéhez füztük volt a legszebb reményeket! Két napon át láttam némamereven feküdni ravatalán s mégsem tudtam elhinni, hogy alig négy napi szenvedés összetörhette volna azt a seregek közül kimagasló hatalmas alakot, melynél méltóbb mintát nem talált volna a szobrász, ki a test és lélek öszhangzatos duzzadó erejének eszméjét akarta volna megtestesíteni. 43 évet élt, 19 évig volt dísze és büszkesége az erdélyi ref. papságnak. Irodalmi téren nem működött. Távoli helyeken ismeretlen. A szó valódi értelmében ((gyakorló lelkésze vala. (Jt nem olvasni, hanem látni és hallani kellett. De a ki látta, de a ki hallotta, az évek multán is a legnemesebb gyönyör érzetétől magasztosulva emlékezett méltóságtól és jóságtól sugárzó alakjára, a gondolat gazdagsága és az ékesszólás páratlan művészete által elragadó prédikálására. A zürichi egyetemről hazatérő, alig 24 éves ifjút a nagyenyedi intelligens község hívta meg papjául. Négy évet töltött e helyen, és Nagyenyed összes polgárai, Alsó fehérvármegye egész intelligenciája még most is a közvetlen veszteség mély fájdalmával vett részt a 15 év óta eltávozott lelkész végtisztességén. Három évet töltött a sepsi-szentgyörgyi diszes egyházban, melyet odamenetele előtt és eljövetele után éles pártharcok tartának folytonos izgatottságban. Az ő lelkipásztoroskodásának három éve valódi Treuga Dei, az Istenbéke áldott ünnepe vala. Kibucsuzásakor azok siratták leginkább, kik legelkeseredettebben küzdöttek volt beköltözése ellen. Férfiúi munkásságának teljességét Szászvároson fejté ki. Hunyadmegye 250,000 lakossága között 10,000 magyar vívja a nemes küzdelmet a létért. Néhány, fájdalom nagyon kevés, birtokos, tisztviselők, tanárok, leikészek, orvosok, ügyvédek tömör, fáradhatlati kis fálánkszban haladnak elő nyomról-nyomra. A kultúra, a humanistnus, a társulás minden kigondolható eszközeivel ; pénzben, méginkább éjjeli és nappali munkában teljesített szakadatlan áldozattal. Központjuk Déva és Szászváros. Fülöp Géza mindenütt ott volt. Soha sehol előtérbe nem lépett, és mégis mindenütt kimagaslott. Szolgálta a szent ügyet úgy mint pap, és ezen szolgálata felől csak egy Ítélet hallható: «soha ilyen papot nem láttunk.)) A nagy nemzeti missziót híven teljesítő Kuntanoda főgimnáziumában egész díjtalanul mindvégig egy tanár helyét tölté be. Ezen intézetnek kiváló munkás, hivatásának élő tanárkara van, de a ,,tiszteletbeli" tanár a kötelesség lelkiismeres teljesítésében soha sem maradt a rendes tanárok megett. Virágzó 6 osztályos magyar leányiskolát alapítottak, magyar kisdedóvót hoztak létre, hol kicsiny szász és román gyerekek lelkesedve éneklik és szavalják a szép magyar verseket ; a magyar dalárda, a magyar takarékpénztár, kaszinó, a különböző polgári és ipari szövetkezetek, az úgynevezett «szomszédságok» stb. mindmegannyi netnzéti missziót teljesítő társulatok. Fülöp mindeniknek egyik éltető lelke volt. Nem csoda, ha a fejedelmi agg, a halhatatlan gr. Kun Kocsárd, a nemes harc fővezére, zokogástól fuldokolva borult a haldokló lelkipásztor ágyára ezen vallomással: «oh mily szívesen megváltanám saját életemmel; hiszen ha édes fiam lett volna, sem szerethettem volna inkább !» De nemcsak az ő hitének sorsosai, nem is csak szeretett nemzetének fiai éreztek így. Képviselőül választák z szebeni szász univerzitásba, és ott a magyar pap csakhamar köztisztelet tárgya lett. Halálküzdelmének napjaiban a r. katholikus és a lutheránus szász lelkész összes híveikkel az Úr házába siettek, leborulva, zokogva kérték az ég urát, hogy tartsa meg nekik a legjobb embert. A romozi nagy román község lelkésze tört magyarsággal vállá koporsója felett: «soha ilyen jó ember nem volt a földön» ; a «zsidó hitközség)) és a aromán intelligencia)) küldöttsége könyezve helyezé koszorúját egyik «a legnagyobb)), másik «a páratlan» «emberbarát» ravatalára. De nem segíthetett sem az osztatlan szeretet, sem