Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

tartója, és az egyház közti jogviszony megbeszélése képezte. A k.-nyéki egyház tagjai szintúgy, mint a baracskai hívek, kevés, vagy épen semmi egyházi adó fizetésére nincsenek kötelezve, a régi közbirtokosság által egyházi és iskolai célokra tett alapítványok kamatai teljesen fedezvén az egyház rendes, sőt részben rendkívüli szükségleteit is. Püspök úr az egyháznak anyagi s szellemi ügyeit is teljes rendben lévőknek találván, rövid tanácskozás után a presbyteri gyűlés is véget ért. Ebéd előtt még Balassa Antalnak, a pesti főgymnasium egyik halhatatlan emlékű jóltevőjének, síremlékét tekintette s koszorúzta meg az egyházkerület főgondnoka és ügyésze, majd püspök úr és kísérete. A nagy vendéglőben rendezett társas ebéden mintegy 40-en vettek részt a helybeli és környékbeli intelligentia köréből. A többek közt, a püspök és főgondnok urakon és a kíséreten kívül, ott voltak: Kenessey Kálmán nyug. miniszteri tanácsos, gróf Szapáry Iván, Sárközy Aurél, alispán, Burchardt, nyugalmazott bécsi tanár, Meszlényi Bencze és Pál, Halász Gedeon, Balassa Antal, Farkasdy Dezső, gróf Festetics Bennó és mások. Rácz János, helybeli lelkész, a püspök úrra, Koncz Imre esperes gróf Tisza Lajosra, mint a vértesaljai egyházmegye egykori tanácsbirájára és gondnokára, Szász K. püspök úr a vidék értelmiségére, Tisza Lajos gróf az egyházmegye buzgó híveire mondottak szép pohárköszöntőket. A társaság nem sokáig maradhatott együtt, mert pont 2 órakor már kocsikra ült püspök úr és kísérete, s a megállapított programm szerint a gárdonyi egyház meglátogatására indult. Gárdony község szélén Balogh Zsigmond jegyző, a paplakon a két nappal az előtt választott új lelkész ; Tóth Kálmán, fogadták szép üdvözlő beszédekkel, melyekre püspök úr a legszívesebb szavakkal válaszolt. Nagyon rövid pihenés után a fáradhatatlan püspök úr már palástot öltött s templomi functiójahoz kezdett. A fő hiba itt is az, a mi egy másik, hasonlókép közbirtokosságból álló gyülekezetben (Baracskán) tapasztalható, t. i. az Isten-háza iránt való idegenkedés. Püspök úr főpásztori beszédének fő themája tehát ugyanaz volt, a mi a baracskai beszédének, a nélkül azonban, hogy tartalma is ugyanazonos lett volna azzal. Elismeri, hogy munkásak, takarékosak, jámborok, de egyszersmind buzdítja is őket az egyház és vallás iránt odaadóbb szeretetre. Istenitisztelet után, az iskolás növendékek vizsgálata a legjobb sikerrel ment végbe. Ugy Darabos Lajos rektor, mint a s.-tanító, Gál József iskolájával teljes mértékben meg volt a püspök úr elégedve, különösen megdicsérvén őket az értelmes és alapos tanításért. A presbyteri gyűlésen kitűnt, hogy a gárdonyi egyház szintén azon szerencsés egyházak közé tartozik, hol ismeretlen az egyházi adó. A hajdani közbirtokosság áldozatkészsége hosszú időre biztosította ezen egyháznak fennmaradását, a mennyiben az egyház csupán a halászatból évenként 1200 frtot vesz be, regalé-kárpótlás fejében 21,654 Irtot kap; van ezenkívül 5000 frt tőkéje s két 1 — 1 ezer Irtos alapítványa. Ily anyagi helyzet mellett igen könnyen kivihető lesz az, a mire püspök úr többszörösen figyelmezteté a gárdonyi presbyteriumot, t. i. a segédtanító állandósítasa s egy célszerűbb új iskolának építése. Miután éjjeli szállásra püspök úr és kisérete az uti terv szerint K.-Nyékre szándékozott visszamenni: Gárdonyban csupán rövid időt fordíthatott a szórakozasra. Nem utasíthatta azonban vissza a gárdonyi hívek vendégszeretetét sem egészen, a kiknek, mint a velenczei tó tőszomszédságában lakó halász-féle embereknek bizonyára rosszul esett volna, ha azt a jó paprikás halászlét, a mi az özvegy papné kitűnő konyháján készült, meg nem Ízlelte volna nagy szeretettel fogadott püspöki vendégök. De volt ott, a 30—40 vendégtől körülült hosszú asztalokon nemcsak halféle, de mindenféle izletesebbnél Ízletesebb étel: nagy sajnálatára azonban a vendégszerető családnak s a többi jelenvoltaknak, a ritka vendég este 7 óra tájban már felkelt a gazdagon terített asztal mellől, s kisérve hosszú kocsisortól, visszament K.-Nyékre. Szíves örömest követte volna ő méltóságát e sorok irója is, ha családi körülményei haza nem szólítják. Búcsút vevék azért egyidőre püspök úrtól s kíséretétől, abban a reményben, hogy nem sok napok múlva ismét szerencsém lesz hozzájok az esperesi székhelyen — Seregélyesen, és aztán természetesen — Sárkeresztúron is — az én szerény hajlékomban. Lévay Lajos. * * * A püspöki vizitáció további folyamáról másik barátságos kézből következő tudósítást kaptunk : Püspök úr kiséretével együtt ápril hó 30-án reggel 9 órakor érkezett Vereb községbe. A határon Szüts Károly jegyző fogadta a községi elöljáróság élén, mely után az egész község frenetikus éljenzése között érkezett a lelkészlakhoz. A lelkészlak előtt csinos diadalkapu volt felállítva, mely körül a fehér ruhás leánykák s az iskolás gyermekek gyülekeztek. Az udvaron a tűzoltó testület, élén Verebi Végh István főparancsnok úrral, vont kordont, melyen belől a lelkész, Urházy Sándor fogadta a főpásztort a következő szavakkal : «Miként a természet örül a kies tavasz eljöttének, s örömében virágillattal, zöld lombokkal, lombok körül madár dalával áldoz az Úrnak : azonképpen örülünk mi is, s örömünkben hála-imát rebegünk az Úrnak, hogy megengedte érnünk e ritka szerencsét, hogy Méltóságodat, főt. püspök urunkat kicsiny gyülekezetünkben színről-színre lathatjuk, üdvözölhetjük! És méltó is a mi örömünk ! mert az, kit körünkben üdvözölni szerencsénk van, valamint mélyen tisztelt kedves családjának gondos s szeretetteljes édes atyja: úgy nekünk is, e tágabb értelemben vett családnak, gyermekeinek, gondos jólétünkért munkás főpásztorunk, édes atyánk! Mint alázatos, s szerető gyermekek üdvözöljük azért a főpásztort; vajha méltóknak találtatnánk a viszont szeretetre... Szívből kiálltjuk «Isten hozta» Méltóságodat nagyérdemű kiséretével közénk, s tartsa is meg az Isten, főtisztelendő püspök urunk becses életét oly sokaknak, s nekünk is soká!» E szavakra püspök úr mint édes atya felelt, a bizalom s szeretet hangján, gyermekeihez. Örömét fejezte ki a szíves fogadtatásért, s ajanlotta magát atovábbi szeretetbe. Majd a tűzoltó parancsnok tisztelgett, mire püspök úr kiemelte: «collegák vagyunk, mert önök a természeti tüzet oltják, mi pedig a lelki szomjúságot.)) Kevés idő múlva megszólaltak a harangok, s bementünk a feldíszített, zsúfolásig megtelt templomba. Püsp ök ur az ő szokott ékes szólásával szólott a hívekhez, mondván : ((Hivatalos kötelességemen kívül is örömmel jöttem hozzátok, mert lelkipásztorotokul látom itt azon tiszteletes férfiút, kivel nem is oly régen még, csaknem egy évig egy oltárnál imádtam az Istent, mindnyájunk édes atyját.» Majd megdicsérte a hívek buzgóságát, templom szeretetét, áldozatkészségét, mely nyilvánult abban, hogy az oly sokszori megpróbáltatáson átment csapások után is, midőn 1867-ben templomotok porig égett, ma már