Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

megjelent a nantesi edictum visszavonását elrendelő kiáltvány, mely még a magánházakban való istentiszteletet is megtiltotta, a prot. iskolákat bezáratta, a prot. papokat a kath. egyházba való térésre vagy az országnak 2 hét alatti elhagyására kényszerítette, s a többi protestánsoknak is a kath. hitre való térést elrendelte. Colbert nem élte meg e rendeletet, mert épen 2 évvel kiadatása előtt halt el s így nem látta, miként tette tönkre e rendelet nemcsak a protestantismust, hanem a francia ipar érdekében kifejtett buzgóságának gyümölcsét is, s miként vetette vissza Erancziaország iparát hosszú időszakra. Habár közvetve hazánk protestánsüldöző korszakának képét találjuk e rajzban, s így minden esetre tanulságos : mindamellett helyesebbnek tartottuk volna, ha a szerző nem ilyen mutatványt tett volna közé, hanem inkább tanulmányt Colbert cimű műve alapján a francia protestantismusról, mely a nantesi edictum visszavonásával kétségkívül halálát okozó vérkeresztségen ment át. De ennél is hasznosabbnak s kívánatosabbnak vélnők, ha a tudós és kitűnően iró szerző hazánk történetéből dolgozna fel egyet s mást s azt tenné közzé Szemlénkben. Reméljük, hogy a közel jövőben ilynemű cikkekkel is megörvendezteti szerző a Szemle közönségét. A második cikk dr. Bartha Béla ((Statisztikai tanulmányok a magyar protestántismusról» cimű értekezésének folytatását közli. Miként a jelesen összeállított első közleményből szomorúan kellett levezetnünk a magunkra hátrányos viszonyokból, statisztikai adatokból a tanúságokat: úgy a jelen közleményből is csak azt tanulhatjuk, hogy a protestántismus ügye hazánkban rosszul áll, mert ha a protestántismus szellemét illetőleg constatálhatjuk is a terjedést s befolyását kulturális viszonyainkra, de szám tekintetében erősbödésünk nagyon csekély. Ugyanis e statisztikai tanulmányból látjuk, hogy míg a házasságkötés arányszáma nálunk meglehetősen kedvező : addig a születések arányszáma kedvezőtlen s a halálozás igen nagy, úgy hogy a szaporodás igen lassú. Megtanuljuk belőle, hogy a protestánsok közül a legjobb korban a reformáltak és unitáriusok kötnek házasságot, míg az ágostai evangélikusok között legtöbb a nagyon fiatalon házasságra lépő. Igen érdekes és tanulságos adatokat nyújt a szerző a vegyes házasságok kötésére nézve. A szorgalmasan s igen jó áttekintésben adott számok legelsőben is azt bizonyítják, hogy a protestánsok, a mi nagy hátrányára van a prot. egyházaknak, szeretik a vegyes házasságokat, s e tekintetben kivált a férfiak tűnnek ki, s ezek között első helyen az ág. evangélikusok. Ugy az adatok hézagosságából, mint pedig önismeretünk céljából nagyon helyén való volna, ha a mit a szerző proponál, egyházunk az országos statisztikai adatok benyújtása idején külön statisztikai adatokat is szedetne. Többféle s biztos számadatok világosabban mutatnák viszonyainkat, s biztosabb következtetéseket engednének. A harmadik cikk Petri Elektől való s ((Jeremiás élete és kora» cím alatt tanulmányt közöl a zsidó-nép történetének legválságosabb idejéből. Szerző igen szépen festi a hazáját szerető s Jáhve istenét imádó Jeremiás prófétának jellemét, mindenütt kitüntetve a történelmi hátiért, a mely épen érthetővé teszi Jeremiás működését, s magát az értekezést szép korrajzzá is avatja. Jeremiás abban az időben élt, a mikor már csak Juda országa őrizte némileg az egyistenimádást, s már neki magának is fejére szakadt Damokles kardja. Juda országa két hatalmas birodalom, az assyr és egyiptomi, közé ékelve nem tarthatta meg önállóságát, mert hol az egyik, hol a másik szomszéd agyarkodott reá s az ország majd az egyiknél keresett segítséget s védelmet a másik ellen, majd a másiknál az egyik ellen. Jeremiás próféta az assyr párthoz tartozott, az assyroknál keresett oltalmat, honfitársai az egyiptombelieknél. Hiába intette, óvta, nem hallgattak szavára, Egyiptommal szövetkeztek királyukkal együtt s így okozták Jeruzsálemnek s az egész országnak vesztét. Nem csuda, hogy ily körülmények között Jeremiás pessimismusba esik s élesen kel ki honfitársai ellen, kik nem hajtanak szavára, hanem üldözik és sanyargatják. Szerző előtt úgy látszik teljesen ismeretesek az újabb bibliai kritika eredményei s ezek alapján dolgozta fel- tárgyát. Adja Isten, hogy nevével sokszor találkozzunk Szemlénkben. Ezen értekezés után következik egy szakszerű theologiai tudományos fejtegetés «A coccejanismus küzdelmei Németalföldön)) cím alatt Zoványi Jenőtől. Ha' valamely cikk, úgy ez nem a Szemlébe való. Ha a Szemle hollandus volna és mi mindnyájan hollandus tudománynyal táplálkoznánk, úgy tudnám igazolni e tanulmánynak itteni közlését. Ezzel nem állítottam, hogy a tanulmány nem lenne alapos, s nagy szorgalomra és ismeretre valló, hanem csak azt akartam mondani, hogy a Szemlének laikus olvasói, de meg a theologusok nagyobb része is, nem érdeklődnek ily tárgy iránt, a tanulmányt nem olvassák el, legfeljebb megnézik itt-ott, s így a mű célját nem érte el. Coccejusnak kétség kívül igen nagy érdemei vannak a szabad protestántismus terjesztése, illetőleg a szent irás helyes felfogása s magyarázása körül s kétségtelen, hogy Magyarországon is voltak kitűnő követői; de mindamellett működése nálunk ismeretlen, hatása egyházi s prot. társadalmi életünkre nagyon csekély volt. Zoványi szorgalma s ügyes fejtegetése különben dicséretet érdemlők. Ha magyar történelmi tárgyra fordítja figyelmét és szorgalmát, kellemesebb s hasznosabb tanulmányt nyújt. Hiszszük, hogy a történelmi tanulmányokra kitűzött pályadíjak serkentő hatásúak lesznek. Legsikerültebb a tanulmányok között Csengey Gusztávnak «Egy remek mű a héber irodalomból)) cimű cikke. Ebben a szerző Jób könyvével foglalkozik és egyszerű szép előadásában feltünteti e dogmatikus költeménynek szépségeit. Tárgya a költeménynek, mint ismeretes, ama téves zsidó felfogás cáfolása, hogy «a szenvedések a bűn következményei, mert az Isten csak a bűnöst sújthatja.)) Jób e nézet cáfolója, három barátja pedig a védelmezője; Jób és három barátja közötti párbeszédek bonyolítják a cselekvést, s képezik a mű drámai jellegér, s lépésről lépésre psyhologiailag mutatják Jóbnak, a főhősnek lelki állapotát, kinek végül is győznie kell. A tanulmánynak csak kisebb része közöltetik a jelen füzetben; folytatása bizonyára még érdekesebb és szebb lesz. Ilyen tanulmányokat szeretnék én mindig olvasni a Szemlében, mert ezeket haszonnal s élvezettel olvasná minden művelt ember. Talpraesett értekezést találunk Szabó Aladártól is ily cím alatt: «A philosophia jövője.» Miután egy rövidke bevezetésben néhány szóval az eddigi pbilosophiai rendszereknek kaleidoskopszerű változatosságát azzal igazolta, hogy a természettudományok, theologia és philosophia művelői külön-külön theoriákat állítottak a nélkül, hogy egymásra tekintettel lettek volna, s egymás megismerésére törekedtek volna: áttér tulajdonképi tárgyának fejtegetésére. Fejtegetésének főcélja kimutatni azt, hogy az Istenben való hit az Istenről való tapasztalataink alapján képezi az ember öntudatosságának lényegét, s képezi a kapcsot physika, theologia és anthro-