Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

pologia között. Más szóval mi ezt úgy is kifejezhetnék, hogy a jövő philosophiája tulajdonkép vallásos philosophia. Szerző szerint az itt jelzett philosophia «empirismus lesz, mert tapasztalatokon felépült tudományok képezik alapját, de idealismus is lesz, mert Istenről való tapasztalatra is épülve az találja meg, kit semmiféle csinált ideálismussal elérni nem, csak keresni lehetett és kellett. E philosophia idealismus lesz, mert a tünemények két különböző érzékek előtt jelentkező, vagy nem jelentkező csoportjáról ad felvilágosítást, de monismus is lesz nemcsak azért, mert Istent mindenek létalapjának ismeri, de azért is, mert... a tünemények különböző két csoportjában ugyan azon törvények uralmát találja.» Az értekezés egész menete s bizonyítása inkább a theologust, mint a philosophust árulja el szerzőjében. Vájjon a philosophia jövője csakugyan az lesz, a mit a szerző állít, azt határozottan megmondani, s bebizonyítani épen a philosophia subieedvismusa miatt nagyon bajos. Kívánjuk, hogy így legyen. Szerzőnek dicséretére válik, hogy nem épen kedvelt philosophiai tárgyról elég alapossággal oly egyszerűen és szépen tud irni. Az értekezések sorát dr. Szlávik Mátyásnak «Döllinger emlékezete)) zárja be. Szerző ez értekezésben a híres német kath. theologusnak hosszú működését tárja fel az olvasó előtt. Előadásában elkiséri kora ifjúságától kezdve fel egész élete végéig, kiemelve miként szentelte magát az egyháztörténelmi szakra, miként mívelte azt folyton távolodva az ultramontán felfogástól, s közeledve a protestantismushoz a nélkül, hogy kiközösítése dacára protestánssá lett volna. Főleg pedig az infallibilitas dogmája ellen intézett buzgó tevékenységét s irodalmi működését rajzolja terjedelmesen. Bár kétségtelen, hogy Döllinger működését ismertető ezen cikke felette áil az előző számban közölt Hase működését ismertető tanulmányának: mind a mellett nem hallgathatjuk el, hogy a sok adat közlése s a sok tudós és püspök nevének felemlítése s belevonása a tárgyalásba akadályul szolgált Döllinger egyéniségének kidomborításában. Kevesebb név, az anyagnak tömörítése s céltudatosabb felhasználása tökéletesebbé s szebbé tette volna a tanulmányt. A könyvismertetés rovatában dr. Masznyik Endre Giordano Bruno, a hiressé lett olasz eklektikus bölcsész s nyugtalan lelkű eretnek életével s működésével foglalkozó két művet ismertet, a melyek két ellentétes irányt szolgálnak. Az egyik: «Dr. W. Esser Giordano Brunó's Leben und Yergötterung» kath. egyházi, helyesebben mondva római pápai álláspontról az eretnekség valóságos mesterének tünteti fel e szegény szerzetest. A másik pedig, Dr. J. Thikötter: «Giordano Bruno und das hierarchische System Roms» történet-kritikai alapon az igazság leiderítését tűzte ki céljául a teljes elitélés és túlságos magasztalás között. Hazánkban a Giordano Bruno emlékére emelt szobornak pünkösd napján 1889. jun. 9-én Rómában való leleplezése nem vert nagy hullámokat, de Olasz- és Németországban felköltötte iránta az érdeklődést. Szerző helyesen cselekedett, hogy két ily ellentétes álláspontú művecskének ismertetése által tájékoztat Giordano Bruno felidézett szellemének jelenlegi életéről. Uj rovat a Szemlében a misszió-ügy felirattal bíró. Örülnünk kell s köszönettel tartozunk a Szemle szerkesztőjének, hogy ezen ügynek, mely prot. egyházunkban jóformán ismeretlen, s melynek alig van munkása, megnyitotta a Szemle hasábjait. De köszönettel tartozunk Csiky Lajosnak is itt közölt «Belmissziói levelé»-ért, melyben Busch nyomán megismertet a belmisszió fogalmával s jelentőségével. Vajha sorai visszhangot keltenének minden magyar protestáns szivében, hogy mi is tehetnénk a belmisszió elhanyagolt terén valamit. A misszió levelek tudós írója különösen «Busch»-ra hivatkozik; megbocsát, ha a közügy érdekében egy más német ironak művére hívom fel úgy az ő figyelmét, valamint olvasó közönségünkét, mely nagy részletességgel s igen érthetően szól e tárgyról. E mű címe : «Leitfaden der inneren Mission von «Theodor Schaffer», mely első kiadásában 1887-ben s nem régiben már 2-ik kiadásban jelent meg. Végül az irodalmi szemlében találunk több kiváló hazai és külföldi műnek rövid s jellemzetes ismertetését. A mint örömmel constatáljuk, hogy Szemlénk füzetről füzetre nyer belső értékében, úgy már csak azt kívánhatjuk, hogy még tökéletesebbé legyen, s lassan egészen meghódítsa prot. olvasó közönségünket, így be fog következni az is, a mit a költő-püspök az irodalmi társaság közgyűlésen is kifejezett, hogy a prot. irod. társaság kiadványai nemcsak kiadatni, hanem olvastatni is fognak. Eperjes. Majer Endre, theol. tanár. BELFOLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Utunk ezután gyönyörű szép időben, Tordason és Martonvásáron keresztül, Baracska község felé irányult. A falu határánál itt is számos kocsival várva püspök urat a lakosság s ennek élén Orbán Ottmár földbirtokos, a ki szives üdvözlő szavakat is intézett az örömmel várt főpásztorhoz. Még ünnepélyesebb volt a fogadtatás a paplakon, hol a csinos diadalkapun áthaladva, nagy népsokaság, fehér ruhás leányok koszorúja, s a község és környék számos tagból álló intelligentiája fogadta lelkes éljen-kiáltásokkal a körükbe érkező főpapot. A gyülekezet lelkésze, Báthory Dániel szép kis üdvözlő beszédet mondott, mire püspök úr szokott ékes szólásával és szeretetteljes modorban válaszolt. Az intelligentia tovább is ott maradt a paplakon, a püspök úr társaságában, sőt vacsorára is. Nem lehet felemlítés nélkül hagynom ez estebéd alkalmával mondott tósztok közül egy felől a Szüis Andor fehérvári ügyvéd s egyházmegyénk tanácsbirájának, mint Baracska község szülöttjének a püspök úrra mondott, mélyen átérzett szép pohárköszöntőjét, valamint másfelől püspök úrnak erre adott, költői s vallásos ihlettől sugallt igazán gyönyörű válaszát, melynél szebbet, elragadóbbat tőle még nem hallottunk. Másnap, április 28-án délelőtt 9 óra tájban egy másik előkelő vendége érkezett a baracskai egyszerű lelkészlaknak : gróf Tisza Lajos úr ő excelenciája, egyházkerületünk nagyérdemű főgondnoka személyében, a ki az egyházkerület ügyészével: Szilágyi Sándor úrral, a pesti ref. főiskola Roboz- és Balassa-féle birtokainak megtekintésére s bizonyos vagyoni ügyek és kérdések elintézése céljából jött le ez alkalomra a fővárosból Baracskára s illetve Kápolnás-Nyékre. A martonvásári indóháznál fogadtatására megjelentek : Szííts Jenő főszolgabiró és Sárközy Aurél egyházmegyei tanácsbiró s Fejérvármegye alispánja, kinek négyes fogatán érkezett meg ő excelenciája még az istenitisztelet megkezdő-