Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

teljesebb és tökéletesebb megismerésére s annak a gyakorlati egyházi életben való gyümölcsöztetésére. Mint ilyennek önálló helye van a tudományok összrendszerében, s tárgya lelett tudatosan reflektálva tudományos kölcsönható viszonyban van a természet-, nyelv- és történet-, s a jog-tudományokkal, főleg pedig a philosophiával. Hiszen a protestantismus s a vele kapcsolatos renaissance és a modern bölcsészet története kölcsönhatásban fejlődött. Mindkettő a középkor s a scholastika ellen küzd; mindkettő a hagyományos, hierarchiai tekintély elve helyett az egyéni, személyes elemet hangsúlyozza, és pedig az egyik a hit, a vallásos élet, a másik a tudás, az ismeret, közvetlenségének javára, s a minek vallási téren a hit által való megigazulás, annak tudományos-bölcsészeti téren a cccogito ergo sum» felel meg. Biztosítsuk a theologiának tudományos önállóságát és szellemi tekintélyét a többi tudományok organizmusában; gondoskodjunk ama tényezőkről, a melyek annak további tudományos fejlesztését s a többi tudományágakkal viszonyban való párhuzamos haladását eszközlik ; legyünk azon, hogy a theologia ne holt traditionalismus, hanem élő organismus, fejlődésre késztő és képes eszményi életelv legyen, s akkor a prot. szabad szellem és prot. vallásos tudat hanyatlásáról sem leend alkalmunk panaszkodni, a mennyiben a theologiának, mint tudománynak, őszinte igaz szeretete az egyház iránti melegebb érdeklődést is maga után vonja, lévén a theologia az a tükör, a melyben az egyház a maga fejlődésének koronkénti stádiumaiban önmagára ismer. A theologia tudományos jellege az az élesztő, mely tudományunkat folytonos fejlődésre, s a ker. vallásos-erkölcsi igazságoknak mennél teljesebb megértésére ösztönzi. Ép azért jogosult az a törekvés, mely a vallásnak s a modern tudományos világnézetnek, a szívnek és a főnek, röviden : a theologiának s a mai tudományos kulturának összhangban tartását célozza, a mint erre p. o. Catriere is törekedett ccChristus und die Wissenschaft der Gegenwart» cimű vallásphilosophiai müvében. A theologia tudományos jellegéből következik annak szabadsága s a különböző theol. felfogások és irányok körében nyilvánuló szabadelvűs ége, liberalismusa. E tudományos jelleg annak folyománya, hogy aprót, theol. tudomány egyik elve a reform, a folytonos reformátiő, a miért Is hangsúlyoznunk kell a ker. vallásos hit és a modern kultura összeegyeztetésének szükségességét; az «egy szellemnek^, de a ((különféle charismák»-nak — egyháztörténetileg is beigazolt — szabadelvű protestáns respektálását. r Úgynevezett ahittani egyformaság)), a ker. egyházi tanfogalom történetének bizonysága szerint soha sem volt, s nem is lehet az egvházban. És az az egyház, mely erre törekszik, nem veszi figyelembe azt, hogy az egyformaság a megállapodással, a megállapodás pedig úgy a vallásos, mint a tudományos élet terén magával a halállal azonos. Ilyen állásponton theologíáról mint tudományról nem is lehet szó. így pl. a római kath. theologia elve az egyház és illetőleg a pápa csalatkozhatatlansága lévén, itt a dogma korrigálja a történetet; *) a talmudszerű tridenti-vatikáni traditió pedig megakasztja a szabad theologiai tudományos fejlődést. De sérti a theologia tudományos jellegét a szűkkeblű felekezeti prot. orthodoxia is, a melynek elve viszont a hitvallások betűbiróságában van, mely alapon a vallást a dogmával, a keresztvénséget az egyházi tannal az evangyéliomi igazságot a dogmákkal, istenországát az egyházzal, az egyházat valamely empirikus történeti felekezettel vagy hierarchiai egvháziassággal azonosítja. Mindkét álláspont a szigorú tudományosságot mellőzve, abban egyezik egymással, hogy kritikátlan s türelmetlen, traditionalis jellegű theologiát tanít, s az evangyéliomi ker. igazságnak önálló tudományos vizsgálásáról helytelenül értelmezett egyházi érdekekből hallani sem akar. A prot. hit és tudomány szabadsága ellen főleg a római orthodoxia reagál és mint .az élő hitnek és fejlődő tudománynak ősi zsarnoka, csalhatatlan kánonokkal és pápai dekrétumokkal fegvverkezik ellene, s emel chinai falat a szellemi élet szabad fejlődésének. De sajnos! a betüszolgálat — a kor szellemét s a vallásos egyéniség jogait félreismerve — a prot. orthodoxiában is felütötte fejét. Szinte hihetetlennek látszik, hogy egyesek az autonomia kapuján át mint csúsztatják be a hamisan értelmezett tekintély elvét, mely aztán a gyakorlati egyházi életben merev dögmatismusban, türelmetlenségben, a szabad szó és gondolat elnyomásában nyilvánul. Álláspontjuk igen kényelmes, mert könnyebb a kész igazságra hivatkozni', valakire a hitvallás betűjét, annak szelleme nélkül ráolvasni, mint az igazságot őszintén keresni, átélni és átérezni. E körülmény sok életrevaló eszmének vagy ügynek lett már nálunk is az elbuktatója. E hagyományos kísérletek oly régiek, mint maga a történelem, s ezek ósdi diktátori intézkedésekkel s a holt betűre való hivatkozással akar*) Ezt már Baronius, az ultramontán egyháztörténetirás nagymestere is beismerte. —1

Dr, Sz. M.