Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

szép diadalkapun keresztül, a paplakba ment, hol a bicskei egyház derék lelkésze, Balogh György fogadta rövid beszéddel, mondván, legyenek áldottak azok, kik az Úrnak nevében jöttek mihozzánk ! Püspök úr az üdvözlő szavakra azzal válaszolt, hogy szeretettel jövök, azzal a testvéri és atyai szeretettel, mely egyházkerületünk s ezen egyházmegye minden iezetei iránt él kebelemben. Fogadjátok szívesen buzdító, jóra intő szavaimat. Alig hogy püspök úr szállására megérkezett s ott a lelkészeket magának bemutattatá, sietett az Isten házába, mely zsúfolásig megtelt minden felekezetű hallgatókkal. A 40. dicséret: «Oh áldott szent lélek».,.két versének eléneklése után püspök úr az urasztalahoz kilépve emez apostoli üdvözlettel köszönté a gyülekezetet : «Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az úr Jézus Krisztustól.)) Ezután egy igen szép beszédben először örömét fejezé ki a gyülekezetben látható virágzás felett, majd a szelid dorgálás hangján szólt az itt is tapasztalható erkölcsi bajokról, minők : a * vasárnap megrontása, a bornak túlságos szeretete, a fényűzés, istenkáromlás stb. (Később majd bővebben fogjuk ismertetni e beszédet.) Lélekteljes ima és az áldás szavainak elhangzása urán megzendült ismét az ének a hazafias érzelmeikről megyeszerte ismert bicskei nép ajakán, és pedig a felséges hymnus : Isten áldd meg a magyart! Csak lassan s a hallott főpásztori beszédtől meghatott kebellel oszlott szét a gyülekezet; míg a püspök úr nyomban az iskolák meglátogatására ment, azaz hogy csak pár osztály, a Szente Pál rektor iskolájának megvizsgálására, mivelhogy a másik három : egy tanító káplán, egy rendes férfi és nőranító által vezetett iskola az uralkodó vörheny járvány miatt zárva vala. Püspök úr előbb a vallástudomány hittani és erkölcsi részéből, majd a természettan, magyarnyelv és számtanból tétetett vagy maga tett fel nagy paedagogiai jártasságra mutató kérdéseket. A tapasztalt előhaladás lelett megelégedését nyilvánítván, s a jelesebb növendékek közt apró füzeteket osztván ki, mintegy órai vizsgálat után elhagyá a tantermet, s a gyülekezet anyagi és egyéb viszonyainak megvizsgálására az ugyancsak az iskola épületben lévő tanácsterembe ment, hol apróra kikérdezé a lelkészt, a ki azonban derekasan megállta a rigorosumot. De megállta a sarat maga az egyház is, mely minden tekintetben egyházmegyénk legelső, legrendezettebb (2500 lélekből áll) gyülekezetének méltán mondható. Ebédre a mezőváros nagy vendéglőjébe gyűltünk össze mintegy 40-en s kedélyesen telt el az idő pár óráig. Természetes, hogy pohárköszöntőkben sem volt hiány. Esperes úr püspök úrra emelvén poharat, úgy tüntette őt fel, mint a jószív, erély és lánglélek kitűnő tulajdonaival bíró férfiút. Püspök úr is nem egyszer szólt, nem kevésbbé elbájoló modorban, és szellemben mint az előbbi helyeken, előbb éltetvén Fejérmegye és a vértesaljai egyházmegye élén álló alipánt és esperest, majd az őt felköszöntő Detrich László földbirtokost. Sárközy alispán ismét a .püspök úrra, Báthory Dániel, baracskai lelkész a hallgatag Szilády Á. úrra, a kit csakugyan szólásra is birt, éltetvén Rozgonyi György egyházmegyei tanácsbirót, ez viszont a püspök urat. Felköszöntőt mondottak még számosan úgy a lelkészek, mint a világiak közül az esperes úrra és másokra, s a közebéd a legkedélyesebb hangulatban ért véget. Este a lelkes bicskei polgárság impozáns fáklyás menetet rendezett a püspök úr tiszteletére. A számos fáklya fényénél, harsogó zenével s folytonos éljenzés közt a paplak elé érkező tisztelgő közönség nevében a helybeli r. kath. plébános, Vinis Ferencz, igen szép beszédben élteté a főpásztort, kinek különösen irodalmi érdemeit emelé ki és magasztalá. Püspök úr az üdvözlő szavakra oly ékes, szónoklati fordulatokban s költői képekben gazdag, szivből jövő s hévvel telt hosszabb beszédet mondott, hogy valóban kár, hogy nincs módunkban azt megörökíteni. De a bicskei polgárság szivében kétség kívül mélyen bevésve marad az. Különösen kiemelé püspök úr a bicskei hitfelekezetek közötti békés egyetértést, melynek egyik ritka bizonysága a mai tisztelgés is, melynek szónoka egy nem egyházunkhoz tartozó lelkész. Nagyon köszöni a rá nézve feledhetetlen megtiszteltetést, melyben őt «egyszerű református lelkész)) létére részesítették. A polgári dalkör igen szabatosan előadott éneke alatt püspök úr a paplak előtti kiskertből, a honnan szónoklatát monda, kiment az őt üdvözlő szónokhoz és úgy neki, mint a dalkör tagjainak különösen is kifejezte köszönetét kitüntető figyelmükért. Másnap ápril 23-án, szerdán, már kora reggel talpon volt már a fáradtságot nem ismerő főpásztor, s fél nyolc órakor útra is kelt kíséretével Csabii felé. Kíséretében voltak Szilády Áron úron kívül : Koncz Imre esperes és Lévay Lajos egyházmegyei főjegyző, kik püspük urat egész körútján állandóan kisérni fogják. Rajtok kívül a vaáli járás részéről : Szűts Jenő főszolgabíró ment a kísérettel, illetve vezette azt a szomszédos helység felé. Fél óra múlva Csabdi községbe értünk, hol Házmán János községi bíró üdvözölte püspök urat, egyszerű, de szíves szavakkal. A paplakon Kemenczky János lelkész fogadta hosszabb beszéddel, melyre püspök úr szintén hosszasabban válaszolt, azzal a könnyedséggel és nyájassággal, mely neki annyira sajátja. A kicsiny de csinosan tartott templom ez alatt megtelt egészen, s püspök úr és kísérete is csak hamar bevonult abba. Püspök úrnak a gyülekezethez intézett beszéde egyike volt a legremekebb szónoki alkotásoknak, méltó arra, hogy a feledéstől megóvassék. Fájdalom, sem elég erőm, sem phisikai időm nincs arra, hogy minden beszédről gyorsírói feljegyzést tehessek s annak alapján a nyilvánosságnak is átadhassam e remek műveket. Ez erőt felül haladó munkát igényelne. Legcélszerűbbnek találom azért egyelőre csupán főbb vonalaiban ismertetni e főpásztori beszédeket, azon reményben, hogy a püspöki látogatás bevégeztével alkalmam lesz legalább bő kivonatban egyes beszédeket e lap hasábjain közzé tenni. (Örömmel veszszük. Szerkó) A csabdi-i gyülekezethez intézett beszédét következőképen kezdé az ihletett ajkú főpásztor: ((Egyházmegyétek egyik legnagyobb gyülekezetéből jövök hozzátok, a melynek kebelérői épen száz éve, hogy leszakadtatok, hogy leányból anya egyházzá legyetek. Bármily kicsiny és szegény is e gyülekezet, azért ép oly szeretettel jövök ti hozzátok, mint a népesebb és gazdagabb gyülekezethez.)) Majd az egyház hívei közt tapasztalható fogyatkozásokról szólt, minők : a vasárnap délutáni mulatozás, a hétköznapi istenitisztelet meg nem tartása s a hanyag iskoláztatás ; ellenben megelégedéssel említi, hogy a hívek mindinkább gyarapodnak a jó erkölcsökben s régi rossz hírnevök enyésző félben van ; kiemelte áldozat készségüket, a külső templom építését; «de igyekeznetek kell — úgymond — különösen a belső ember, a lelki ház építésén is. Hogy erre adja Isten a maga segedelmét, ezért imádkozom veletek.') És aztán igen szépen imádkozott velők. Az iskolás növendékek nem voltak együtt teljes számmal, az itt is uralgó járvány miatt. A megaggott