Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

tanító, Százvári Károly aggkora dacára elég tisztességes sikert tudott felmutatni, különösen az olvasásban. A O 7 presbyteri gyűlésben püspök úr különösen szívökre köté az előjáróknak, hogy elerőtlenedett tanítójuk mellé egy állandó s. tanítóról gondoskodni tartsák önmaguk iránti kötelességüknek. Ezután püspök úr, mint már Bicskén is tevé, a tanító lakásába tért be, hol a tanító három elaggott s részben a betegség ágyán sinlődő nő rokonát találta s vigasztald meg szeretetteljes szavaival. Ebédre Rozgonyi György kir. tanácsos egyházmegyei tanácsbiró világi főjegyző tisztelt uri családjához valánk hivatalosak, hot gazdagon terített asztal várt reánk s nagyon kellemesen és nagyon is gyorsan telt és repült el az a pár óra, mely szórakozásunkra fennmaradt. Csabáiról ebéd után 2 órakor már útra kelt püspök úr és kisérete a szomszéd Mány község felé, melynek határánál a községi elöljáróság élén Bélley jegyző üdvözölte ő méltóságát. A templom szélén felállított csinos díszkapun át s a várakozó iskolás gyermekek és népsokaság sorfala közt a paplak udvarára érve, az egyház érdemes öreg lelkésze, Kiss Károly, fogadta püspök urat és kíséretét a legszívesebb Isten-hozottal, a melyre püspök úr hosszassan és a legnyájasabb szavakkal válaszolt. Egy negyedóra múlva a szép, tágas templomban kezdetét vette az istenitisztelet az ccOh Úristen, légy közöttünk)) és a «Jövel szent lélek» eléneklésével, mely után püspök úr az úrasztala elé kilépve, nagyhatású beszédet tartott a gyülekezetnek, felemlítvén, hogy «ez előtt 30—40 évvel még 1675 volt a lélekszám, ma épen 200-al kevesebb. Mi ennek az oka ? Azt jóformán mindenki tudja, de senki sem akarja megmondani: a gyermekek szaporodásától való félelem, irtózás, hogy ne kelljen velők bajlódni, rájok költekezni s ne kelljen a csekély apai örökséget többek közt megosztani.)) Ezután hathatós érvekkel cáfolja meg ezen okok mindegyikét, Majd kiemeli buzgóságukat, áldozatkészzégöket mondván : «Yan szép orgonátok, 3 új harangotok s az Úr e díszes asztala és rajta az új és megújított szent edények.» Beszéde végeztével buzgó szép imádságot mondott, majd a Miatyánkkal és főpásztori megáldassa! fejezte be püspök úr templomi functióját. Ezután az iskolákban tartott beható vizsgálatot a tanügyhez is kitűnően értő püspök úr, gyakorlati utasításokat adván a tanító uraknak. «A gyermekeket többet kell szoktatni, mint tanítani)) mondá. A presbyteriumban is hosszasan tartott az egyház anyagi ügyei feletti tanácskozás; különösen szívökre köté az elöljáróknak a birtokaránylagos adózási rendszer teljes behozatalát, s roszalólag szólt az ellen, hogy a gondnokságra, sőt a presbyterségre is csak nagy nehezen lehet embert kapni. ((Istennek szolgálni ha teher, de tisztesség is.» Ápril 24-én reggel Detrich Zsigmond tiszteletbeli szolgabíró vezetése mellett folytattuk tovább urunkat Zsámbék nagy német községen keresztül Tök helység felé, mely már Pestvármegye területén fekszik. A falu végén Várady Gyula községi jegyző, a paplak udvarán a 83 éves Molnár Lőrincs lelkész, a vértesaljai reform, papok nestora, fogadta püspök urat, ki mélyen meghatva, kézt kézben tartva hallgatá az Úr élemedett szolgájának érzékeny szavait, melyekre püspök úr hasonló meghatottsággal válaszolt. Még megindítóbb jelenet volt, midőn a fehérruhás leányok egész seregétől kisért püspök úr karonfogva vezeté a pár év óta hallásától is megfosztott s elerőtlenedett ősz patriárchát, a kissé távolabb eső Isten cázába. Legmegindítóbb volt pedig, midőn püspök úr h templomban tartott beszédje vége felé az agg lelkipásztorhoz fordulva, felemiíté, hogy épen ma 43 éve, hogy a gyülekezet érdemes lelkésze ez egyházban lelkészi hivatalát elfoglald, s hogy mily őszinte dicsérettel adózik a hívek azon szép tulajdonságának, hogy az egyház agg szolgáját ma is a régi megszokott tiszteletben tartjuk,"szeretve, tisztelve benne az ő érdemeit s elnézve az öregkor természetes erőtelenségeit. Dicsérőleg szólt továbbá a főpásztor arról is, hogy ez az egyház, dacára, hogy két német ajkú s kath. vallású község közé van ékelve, a maga egységét s ref. hitét híven megőrizte, legalább annyiban, hogy más vallásra térés esete itt ember emlékezet óta alig fordult elő. De kifogása is, van ellenök, a hanyag templom látogatás, a mcgcsöM kent áldozatkészség s a csekély szaporodás miatt. Inti őket, hogy tartsák meg továbbra is ősi egyszerűségöket, s hogy az egyházi és községi elöljáróság vállvetve igyekezzék a közjólét előmozdítására. Az iskolai vizsgálat s a presbyteriummal folytatott tanácskozás folyamán kitűnt, hogy a töki egyháznak úgy szellemi, mint anyagi ügyei jó kezekben s teljesen rendben vannak. A fehér asztal mellé ülve, püspök úr itt is elérzékenyítő módon tanusítá kegyeletét kiérdemlik lelkésztársa iránt, midőn érette érzelemteljes tósztban poharat emelt, sőt hogy a hova tovább vidámabb hangulatban levő házi gazdának még határtalanabb örömöt szerezzen, pipát hozatván elő, tulajdon kezeivel töltötte azt meg s úgy nyujtá át a mit sem sejtő öreg úrnak, ki hálásan köszönte meg e kitüntető figyelmet. Lévay Lajos. A nagybányai egyházmegye közgyűlése. A nagybányai ev. ref. egyházmegye szokásos tavaszi közgyűlését f. hó 15. és 16-ik napjain tartotta meg Nagybányán, hova az egyházközségek képviselői az előző napon csaknem mindnyájan megérkeztek. Gyűlés előtt istenitisztelet volt, mely alkalommal Kovács Zsigmond helybeli s. lelkész prédikált János XX. 19—28 versei felett. A tágas templom színültig megtelt ünnepies hallgatósággal. Az énekkar szabatos éneklése, a jól kidolgozott egyházi beszéd vonzó előadása méltán kiérdemelték az elismerést. S midőn bezáróul, orgona kiséret mellett, felzendült «Isten áld meg a magyart)), oly általánossá lett az istenitisztelet, hogy abban a más felekezethez tartozó hallgatók is tevőleges részt vehettek. Hű kifejezője volt az istenitisztelet az ev. ref. egyház híveit ékesítő két magasztos jellemvonásnak, a vallásosságnak és honszeretetnek. 10 órakor gyülekeztek össze a gyűlés tagjai a városháza nagy termében. Nt. Bencsik István esperes buzgó imát mond, aztán lelkes beszéddel nyitja meg a gyűlést. Örömének ad kifejezést, hogy az egyházmegye ezen egyik legtávolabb eső községébe oly nagy számmal jelentek meg az egyházközségek képviselői, mit egyfelől a nemes kötelességérzetnek, másfelől Nagybánya varázsának tulajdonít. Majd visszatekint a nagybányai egyházközség múltjára. Megemlíti Kopácsit, ezen egyház reformátorát s a küzdelmeket, melyek között az ott lakó hívek hitöket mindig megtartották, mert vallásos buzgóságoknak fáklyája annál hatalmasaoban lobogott, minél erősebben rázta a vihar. Szálljon az ősök lelkesedése mi reánk is. Tegyünk meg minden jót egyházunk érdekében! Eájdalommal jelzi, hogy az egyházmegye gondnoka Ujfalussy Sándor főispán úr, betegsége miatt a gyűlésre nem jöhetett el. A megnyitó beszéd után Gergely Károly, úgy is, mint a nagybányai egyházközség lelkésze, úgy is, mint