Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

Magyar hazánk ezen szép megyéjét, Fehérmegyét egyrészről övező Vérteshegy, a népmonda szerint hajdan vértes vitézek állomása lett volna, honnan nyerte a vértes nevezetet. Ezen szép hegyláncz alján terül el a vértesaljai egyházmegye 33 anya-, 3 leány-egyházával. A hajdani vértes vitézek helyett, íog ezen a téren méltóságod hittel, buzgósággal felvértezett híveket, gyülekezeteket találni. Ezeknél a munkáshit, a vallásos buzgóság felmutatja a maga gyümölcseit, áldásos hatását a családi életben, a gyülekezetek erkölcsi életében, az egyházak anyagi viszonyaiban. Itt a vallás angyalát látjuk őrködni a családok felett. A házastársak közt hűség, a szüléknél a gyermeknevelésben buzgóság, a gyermekeknél a szülék iránt tisztelet, a testvéreknél a szeretet áldó angyala van. Az ilyen boldog hajlékok küszöbéről le fogja olvasni Méltóságod szent könyvünk ama szavait : ((mely igen gyönyörűséges az atyafiaknak ily békés együtt lakásuk.» Ezeknél lógja látni Méltóságod a gyülekezetek erkölcsi életében, hogy a hívek Istent mint közös atyát tisztelik, Istenházát buzgón látogatják, egymást testvérekként szeretik. Itt fogja látni, hogy az a vallásos buzgóság kimutatja áldó hatását az egyházanyagi viszonyaiban, mert itt leteszi ugyan a vallás oltárára a szegény özvegy a maga fillérét, de nem marad el elbizakodva a tehetős, a maga adományával. Temploma, iskolája egyszerű, de rendezett állapotban van. Az ily gyülekezetben, a gyülekezet legközelebbi vezére a lelkipásztor, azt mondja híveivel szemben: itt, e közt a népközt, ebben a gyülekezetben «az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.)) De elbizakodottság lenne tőlünk, ha mi ezeket átalánosságban mernénk mondani egyházmegyénk híveiről, egyházmegyénk gyülekezeteiről. A legszebb képnek is megvan a maga árnyéka. Fel fogjuk itt is a szép kép mellett találni az árnyékot. Fog találni Méltóságod a gyülekezetek hívei közt vallás, egyház iránti közönyös lelkeket. Találkozni fog a kor elterjedt bűneivel. Vallás, templom, istenitisztelet megvetőivei, ünnep rontókkal. Az ilyenek dacolni látszanak amaz örök igazsággal, miszerint az UdvözitŐ anyaszentegyházán a pokol kapui diadalt nem vehetnek. Pedig az cg és föld elmúlnak, de az ő beszéde meg marad mind örökké. Méltóságod, jövetelét tudató hozzám irt hivatalos levelében, reményét, bizalmát fejezi ki. Mi is reménynyel bizalommal fogadjuk méltóságodat. Reményijük és bizodalmunk van, hogy az érdem meg fogja nyerni ezen egyházmegyében a főpásztortól az elismerés jutalmát. Reményijük és bizodalmunk van, hogy a fogyatkozás meg fogja nyerni a íőpásztortól az útba igazítást. Reményijük és bizodalmunk van, hogy a hanyagság és rossz akaratú hiba meg fogja kapni a főpásztortól az atyai fenyítéket. A mi szeretetünk, a mi tiszteletünk, és az Isten legyen Méltóságodnak püspöki szemle útjában kísérője és vezére.» Az erre felhangzott éljenek után Sárközy Aurél alispán és egyházmegyei tanácsbiró úr a vármegye nevében üdvözlé püspök urat, mint a főpásztorok legkitűnőbbjét, az irodalom egyik jeles munkását. «Azon örömben — úgymond — melyet a vértesaljai egyházmegye érzett, midőn tudomására jutott, hogy Méltóságod ez egyházmegyében megjelenni és itt főpapi minőségében körutat tenni szándékozik, teljes mértékben osztozik Fejérvármegye közönsége is. Nekem jutott a szerencse, hogy Méltóságod megérkezése feletti örömét a vármegye közönségének tolmácsoljam. A vallás és irodalom mindenkor nagy befolyással bírnak az emberiség cs a nemzetek fejlődésére. A vallás a társadalom erkölcsiségének alapja, csak a vallás az, mely megóvja a nemzeteket a könnyelműség örvényétől és megtanít tűrni és szenvedni. És az irodalom az, mely felkölti a szunyadó nemzeti szellemet, táplálója lesz annak és kifejezője a társadalom vágyainak, törekvéseinek. Büszkeséggel eltelve csüggünk azért mindnyájan Méltóságod nemes példáján s főpapi és irodalmi működését olyannak tekintjük, mely vezércsillagként tündököl előttünk. Mint magas műveltségű főpásztorunkat és irodalmunk büszkeségét üdvözölöm tehát Méltóságodat, s egyúttal kérem, hogy a vármegye Méltóságod fennkölt személye iránti mélytiszteletét és hódolatát kegyesen elfogadni méltóztassék.)) Ez éljenzéstől kisért beszédekre püspök úr hoszszasabban válaszolt. ((Megvallom — úgymond — nem vártam azon ünnepélyes, engem majdnem megszégyenítő fogadást, mely itt a bicskei indóház csarnokában reánk várt. Mint egyszerű szolgája a Krisztusnak, egyházam törvényeinek parancsolatjából, de egyszersmind szívem rég táplált óhajtásával egyezőleg jöttem ide, mint testvér testvéreihez, mint atya gyermekei közé. Midőn tehát én egyszerűen mint lelkész, mint pásztor nyájamhoz jövök, s a vármegye részéről is ily kitüntetésben részsíttetem, ez engem kétszeresen kötelez hálára. Óhajtva jöttem ezen vármegyébe, mely előttem nem ismeretlen, mely magába zárja első királyaink székhelyét, részben sírhelyeit, mely annyi kitűnő férfiaknak adott a századok folytán szülő, majd temető helyet. Örömmel jöttem ide a Vérteshegyek aljára s a több napokig tartó és minden erőmet igénybe vevő konventi tárgyalások alatt csaknem minden órában ismételgetém magamban e vármegye örök emlékezetű szülöttjének, Vörösmartynak ama szavait: «Jobb nekünk a Vértes vadonában!» Azután a lelkészekhez intézve beszédét, ilyenformán folytatá tovább : «Ti tudjátok, mily vágyakozással, mily örömmel jöttem közétek, mert mióta püspöki hivatalomat viselem, úgyszólván az első órától kezdve folytonosan szerzett tapasztalataim meggyőztek arról, hogy egyházkerületünk 8 egyházmegyéje közt egy sincs, mely a rendességben, a jó igyekezetben, a vallásos buzgóságban és áldozatkészségben, ha eléri is, de felülmúlná a vértesaljai egyházmegyét. Tudom azt, hogy Pál apostol mondása szerint szeretettel és alázattal kell közétek jönnöm, és csak ritka esetben kellend azt \ vesszőt is elővennem, melyet Pál apostol a korinthusiakhoz intézett levelében csak kérdőleg említ: «Mit akartok, vesszővel jőjjek-e hozzátok, vagy szeretettel ?» De az élet tapasztalásai, és különösen püspöki egyházlátogatásomnak már 5 éves tapasztalásai meggyőztek engem arról, hogy valamint a tűzben hétszeresen megtisztított aranyban is marad valamelyes salak, és a legtisztább vetésű búza sem maradhat konkoly nélkül, így van ez a vallás-erkölcsi élet mezején is, az egyházak kebelében is. Lehet és lesz is egy és más feddésre méltó ez egyházmegyében is, de legyetek meggyőződve igen t. lelkésztársaim, hogyha a szeretet fogja nekem sugallani az elismerés szavait irántatok, talán még forróbb szeretet fogja sugallani az olykor szükséges feddő szavakat is. Ugy jöttem ide, úgy érzem itt magam, mintha itthon lennék, mint a hogy a rég távol lévő édes atya gyermekeinek körébe siet. Fogadjatok ti is nem mint idegent, hanem mint szeretettel várt barátot, testvért és atyát.» Ezután püspök úr az alispán négyes fogatán, követve végtelen hosszú kocsisor által, a tiszteletére állított igen