Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

ragaszkodik ahhoz, hogy az előzmények és következmények részleges összefüggését kövesse, mikép végre oda jut, hogy mindent alólról származtat és végkép elnyomja. Annak fenséges alakját, ki a nap, melynek sugarai nélkül semmi se hajtana ki a földön; az élő és örök Jó, kinek vonzása nélkül semmi eszményi nem támadna az emberi lélekben. Bizonyára őrizkedni kell ezen túlzásoktól, a melyek egyébiránk magokba hordják saját romlásuknak csiráit. Valóban azon látszat ellenére, hogy ők felmagasztalták a históriai fejlődésnek törvényét, voltakép lerombolták a históriát akkor, midőn tőle elvettek minden jelentést és minden célt. Ha soha cl nem indulunk és nem is jutunk cl sehova, mondhatjuk-e, hogy mégis haladunk ? Pressensé sokkal valódibb történetiró, sem hogy így feláldozná a história értelmét azon ürügy alatt, hogy annál aggálytalanabbul alkalmazza a törvényeket minden dolgokra. Miként már fölebb mondottuk, a fejlődés kiindulási pontjára az Örökkévaló kegyelmes és positiv működését helyezi ; tehát e történet valóban egy cél felé halad, melynek főbb vonásai az apostolok által már megjósoltattak, habár megvalósulásának kora és formája titok marad. Az ihletés is szerzőnk előtt valóság marad ; de azért nem járt el önkényes módon, elnyomva az emberi lélektan minden törvényeit, habár Istennek szelleme nem kevésbé gyakorolt erős és positiv hatást az apostolok szellemére. A mi pedig azon bizonyságot illeti, mit az utóbbiak nekünk Krisztusról szolgáltatnak, ki az összes emberi történetnek központja és magaslata, az mindörökké az egész keresztyén hitnek és az összes theologiai gondolatnak formája marad, főkép azon egyetlen helyzetnél fogva, a melyben a mester közvetlen tanúi és utódai találkoztak. Ez oly gazdag és helyes arányban hozott elvekhez, melyek egyformán nyugosznak a história törvényeinek élénk érzetén és az evangeliomi igazságok hű és magasztos felfogásán, adjuk hozzá azt a rendkívüli előadási képességet, mely az idők környülményeit, a szellemek állapotát és pedig egész azon benső harcokig, melyeknek színpada a lelkek mélyén vala, gyakran megragadó rajzokban tudja ujraéltetni; végre a kidomborításnak az a művészete, a világos összegezések és a jól választott idézetek által, a mit az iró maga az ((egyház kincse drága gyöngyeinek)) nevez, méltó fogalmat adnak e könyvről, a melyben ilyen értékű tulajdonságok vannak alkalmazva a legszebb tárgyra, a mi csak lehet a világon. Az első egyház, annak külső története és belső fejlődése minő gazdag és nagyszerű tanulmány tárgy 1 Nem egyéb ez, mint a cselekedetek könyve és az apostoli levelek foglalata itt tanulmányozva a theologiai eruditio és ismeretek forrásaival, és mindez oly ékes irodalmi nyelvezettel, mely e tudományos könyvet minden művelt és képzett olvasóra nézve a legkellemesebb olvasmánynyá teszi. Ennél szebb és jobb munkát nem tudnék ajánlani azoknak, kik vallásos ismereteik fejlődését óhajtják tudni és tanulni. Egy könyv se mutathatja meg jobban azoknak, kik azt eddig nem tudták, hogy mily szépek és becsesek a hitre néz^'e a modern theologia e kitartó munkásságának eredményei, a melyre pedig oly gyakori szokás a gyanúsítást és hitelvesztettséget dobálni. Baksay László. BELFÖLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. A fáradhatatlan Pál apostol hű Barnabásától kisérve ismét elindult egyház látogatási körútjára. Ez alkalommal a vértesaljai egyházmegye gyülekezetei részesülnek abban a szerencsében, hogy színről színre láthatják a szólásban, tudományban egyaránt kitűnő, apostoli buzgósággal s szeretetteljes szívvel megáldott főpásztort, Szász Károly püspök urat. Legelső ünnepélyes fogadtatása április 22-én történt egyházmegyénk egyik legnagyobb népességű s virágzó gyülekezetében, a budabicskei egyház kebelében, hova nagy számmal sereglettek össze még a távolibb helyekről is az egyházak lelkészei, tanítói, gondnokai s más képviselői. Üdvözlésére a vasúti indóház perronján megjelentek Fejérvármegye részéről: Sárközy Aurél alispán, llozgonyi György kir. tanácsos, Szűts Jenő főszolgabiró, Szűts Andor ügyvéd, Detrich László és Zsigmond földbirtokosok és más világi urak, míg az egyházmegye részéről 18 lelkésztársa s a gyülekezetek képviselői élén Koncz Imre esperesünk fogadta s üdvözölte érzelemteljes hangon mondott meleg szavakkal püspök urat, ki a fél 9 órai vonattal Szilády Áron, halasi lelkész s egyházkerületi főjegyző úr társaságában érkezett körünkbe. Az egybegyűltek lelkes éljenzéssel s fövegeiket leemelve fogadták a vasúti kocsiból kilépő főpásztort, a ki a tisztelgők hoz egészen közel jőve, mindenekelőtt esperesünknek s az alispán urnák nyujtá üdvözlő jobbját. Nyomban reá esperes úr a következő beszédet mondá : ,,Főtisztelendő, Méltóságos Püspök Url A vértesaljai ev. református egyházmegye itt megjelent képviselői eljöttünk, hogy fogadjuk főpásztorunkat, s megnyissuk egyházmegyénk ajtaját püspökünk előtt. Nekem jutott a szerencse, mint ezen egyházmegye ez időszerinti esperesének, hogy tolmácsoljam a feletti érzelmeit egyházmegyénknek, miszerint főpásztorát kebelében üdvözölheti, gyülekezeteiben fogadhatja. Megvallom, főtiszt, méltóságos püspök úr, örömkönnyek tolulnak szemeimre, hogy a gondviselő Isten nekem engedte ezt a szerencsét, mit esperes elődeimtől három negyed századon keresztül megtagadott, nekem engedte és pedig életkorom alkonyán, a midőn már-már ei mondhatom «mostan bocsásd el Uram a te szolgádat békességgel.)) De méltán tolul örömkönny mindnyájunk szemére, kiknek jutott az a szerencse, hogy oly hosszú idő után püspökünk személyes megjelenését láthatjuk. Háromnegyed század nagy idő. És ennyi idő folyt le a dunamelléki egyházkerület püspökének, a nagy tudományú, dicső emlékű, általunk poraiban is tisztelt Báthory Gábor püspöknek látogatásától. Ezen egyházmegye, közel 40 ezer lelket számláló hívei közt kevesen vannak életben, kik ezen püspöki látogatást érték. Ezek a kevesek is csak a gyermek kor homályos emlékeivel bírhatnak ezen látogatásról. Es ezen hosszú időfolyam alatt egyházaink, mint megannyi nagyobb és kissebb csónakok a nagy tengeren, hányattak. Az enyimnél erősebb, de azért még is csak gyenge esperesi kezek tartották a kormányt. Védték azokat a nagyobb és kissebb csónakokat, az egyházakat az elmerüléstől. Miképen lettek megvédve? Azt ezen püspöki szemle úton befogjuk mutatni méltóságodnak.