Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

gorú vizsgálat titán kitűnt, mikép a fogoly prédikátorok és tanítók ártatlanok és minden további halogatás nélkül szabadon bocsátatidók; hanem világot vet azon történelmileg elfogadott tény, hogy a religió nem pedig a rebellió volt a hűségben megmaradottak elitéltetésének oka; végre az, mire pedig a törvényszék a legnagyobb súlyt fektette volt, hogy a Vitnyédi-féle levelek költött voltát, magok a római katholikus irók is beismerik. Beismeri ezt Lányi-. «Magyar föld egyháztörténete)) cimű munkájában II. kötet 130. 1.; beismeri a róm. kathol. egyház érdekei iránt közönyösnek és lágymelegnek épen nem nevezhető Biró Márton veszprémi püspök, ki Enchiridion de fide, haeresiarchis stb. cimű, Gvőrött 1750-ben megjelent munkájában, midőn e leveleket tárgyalja, így kiált föl, feltttébb szégyenlem s tartózkodom ezeket előadni. De kell-e a nagy szenvedők ártatlanságának bizonyításara győzőbb tanúskodás, mint az 1671. soproni országgyűlés XXY-dik t. c. 2. §-a, mely így hangzik: «a hitszónokoknak, iskolatanítóknak, kik vagy száműzettek, vagy bizonyos kötelezvény miatt hivataluk foglalatosságát nem végezhetik, az országba szabad visszajövetel, vallásuk szabad nyilvánítása s gyakorlata — megsemmisíttetvén ennyiben kötelezvényeik — megengedtetik.)) Szomorú idők voltak azok! S hogy a magyarhoni protestáns egyházban az evangyéliom szövétneke végkép ki nem oltatott, hogy a halálos csapást feltartóztathatta, és a végveszélyt magáról elháríthatta: az örökkévaló úr kegyelme mellett egyedül erkölcsi súlyának és értékének köszönheti. Es hogy egyházunknak eleven martyrjai 23 hónapi szenvedés után, melyből a gályarabság kínjaira teljes 9 hónap esik, Isten kegyelmes gondviseléséből az általa e cél kivitelére választott eszközök közreműködése mellett megszabadulhattak : kell, hogy mi késő utódok hálára kötelezetteknek érezzük magunkat Isten ezen választottai iránt és ezek, nevezetesen a Belga szövetséges rendek, az angol király, a szász választó fejedelem, Bruininx a Belga szövettséges rendek Bécsben székelő nagy követe, a nemes Ruyter tengernagy, De Haen János altengernagy, Yireth Egyed ennek káplánja, a nagyérdemű Veltz testvérek, Zaffius orvos és a helveciai hitrokonok emléke maradjon hálás emlékezetben előttünk mindaddig, míg világol közöttünk az evangveliom boldogító szövétneke. Közli szerző munkája 91 és következő lap. az «új katholikusok bitformáját)), mely 22 tételből áll, s melyet a hittől elszakadottaknak el kellett mondaniok. E hitformát külföldön «magyar átok-mintának)) nevezik s ott egész irodalma van. A minden humanismust megtapodó rettenetes Ítélet, melyet a vértörvényszék az ártatlan szenvedőkre kimondott és végrehajtott páratlanul áll a világtörténelemben ! Nagyon sok adatot lehetne e tétel igazolására ez előttem fekvő könyvből idéznem. De a fennebb általánosságban mondottakat erre elégnek tartom, s azt mondom, hogy oly mű ez, mely méltó arra, bog}' a tö.ténetkedvelők és szakférfiak örömmel fogadják; méltó arra, hogy a protestáns theologiai intézetek tanárai melegen ajánlják hallgatóik figyelmébe, mert ugyan sok időbe kerül és sok idegen tarlón kell kalászt szedegetni a fiatal embernek, míg a tudomány annyi kincsét egybegyüjtheti, mennyi e könyvben felhalmozva s összehordva van ; s azt nyilvánítom végre, hogy e könyvnek az egyházát szerető s annak múltjáért érdeklődő egyetlen protestáns ember házánál sem volna szabad hiányozni. Szerző — különben is — mellőzve minden tudós idézeteket, úgy szerkesztette művét, hogy azt necsak a tudomány barátai, de bárki is haszonnal olvashassa. És mily sajátságos eset! A műnek csak 60 előfizetője s 43 megrendelője van! Ez magyarázza meg, miért jelent meg darabban, s miért kell a befejező füzetre még mindig — s ki tudhatja meddig ? — várakoznunk. Habent sua fata libelli, s most ez esetre vonatkozólag hozzátehetjük: etiam auctores. Rácz Károly nem most sorakozik az egyháztörténelem mívelői közé, régebben működik ő e téren; itt nem uj ember, munkálkodása oly mérvű, hogy tőle az elismerést senki — ki tevékenységét ismeri — meg nem tagadhatja, kivált ha tevékenységét helyzetével hozza kapcsolatba. Baj az, hogy kevesen ismerik ; a kik ismerik pedig figyelemreméltó működését el nem ismerik. Valóban elszomorítónak tarthatjuk azon jelenséget, hogy noha szerény körében, a nagy világ mozgalmaitól távol készséggel és képességgel munkálkodik: a nagy közönség előtt még is csaknem ismeretlen; hanem ilyen is, lelkiismeretes és buzgó munkálkodása ez ideig figyelemre méltatva nincsen Kedvezőbb helyzet — mit megérdemelne — vagy a központban lakhatás szerencséje rég szárnyra emelték volna nevét. Mert Rácz Karoly — bár kombinációi néha merészek — önálló nézetű és a történelmi kritika terén oly ember, ki ha erre bizonyítékot talált, a köztudattól eltérni mer, és eléggé bátor arra, hogy ennek uj irányt adni akarjon. Csak a «Zarándi egyházmegye története» cimű s általam a ^Protestáns Egyházi és Iskolai Lap» 1880-ik évi folyama 34. számában ismertetett művére hivatkozom. A protestáns történelmi irók között, az egy .Wallaszky kivételével, egyedül ő az tudtommal, ki a Skaricza nyomdokán járó Íróktól eltér, s Szegedi Kis Istvánnak Csanádon és Wallaszkytól is eltérve Szegeden végzett reformátori működését hiteles adatok és nyomós érvelés által bebizonyítani akarja, elejtvén Tasnádot és Czeglédet. Nem olvastam egyetlenegy cikknél többet, mely e kérdéssel foglalkoznék. Ennek írója is bizonyos közönynyel szól e tárgyhoz és nem bátorkodik elhagyni a régi nyomot. Tudós idézetekkel — mint írtuk — nincsen terhelve e könyv. De a szövegben mégis, néha-néha van bizonyos íróra hivatkozás, így p. o. a 12-dik lapon Bársony Györgynek 1671-ben megjelent: «Az egész világ előtt felfedett igazság» cím alatt említett könyvére hivatkozíka Ily esetben, véleményünk szerint, helyesebb volna, hs csillag alatt is, a munka eredeti címét idézni «Verita toti mundo declarata.» Érdeklődik valaki Bársony munkájáért : azt magyar címen soha meg nem találja. Óvakodnia kell vala szerzőnek olynemű várianstól is, miben az elfogult bírálat megbotránkozni képes volna. Ilyen művében az, hogy a 14-dik lapon ezt írja : a Wesselényi összeesküvés tagjai mindnyájan római katholikusok voltak, ezt a 44-dik lapon így módosítja : az összeesküvés fejei és részesei kevés kivétellel római katholikusok valának; végre a 111-ik lapon így fejezi ki magát: az összeesküvés fejei, tehát kezdeményezői mindnyájan római katholikusok voltak. Egy kijavítatlan sajtóhiba is van a könyvben a 29-dik lapon. A második idézésen meg nem jelentek száma 14, nem rr. Müvét ajánlja szerző, Tiszteletes tudós Dr. Bőhl Eduárd úrnak, a bécsi cs. kir. ev. theologiai fakultás nyilvános rendes tanárának, a magyar nemzet meleg keblű és nemes lelkű barátjának, a magyar reformátusok lelkes hitrokonának. Élőbeszédet e második kiadáshoz, debreceni theol