Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

tikai, stylístikai és phraseologiai sajátságainak minél behatóbb Összehasonlítását.)) Tehát ő is a magyar nyelv alaposabb, öntudatosabb tanítását tartja főeszköznek,hogya latint is sikeresen lehessen tanítani! De magában a helyes, jó tankönyv sem elég, szükséges, hogy ahhoz kellő idővel rendelkezzünk. És ez — az i. és 2. osztályt kivéve — vajmi kevés. Ugyan hogy lehet kívánni, hogy egy rendszeres nagy nyelvtant (majd 200 lap) heti 3 óra mellett elsajátítsanak ? S e mellett összefüggő nagyobb történeti olvasmányra is jusson idő ! Én nagyon célszerűnek vélném, hogy a magyar mondattan tanítását is két évre oszszuk be, mint a latinét, így jobban megtanulhatnák és kapcsolatban a latinnal, némettel oly formán, hogy a 3-ik osztály a szókötéstant végezné el (e mellett a hangsúlyos vers ismertetése is megmaradhatna), a 4-ik pedig az összetett mondatok tanát (órája úgyis kevesebb); sőt ez jó alapot nyújtana a stylus általános törvényeinek megértéséhez. Könnyebbítené ez a tanulást abban is, hogy vele kapcsolatban sajátítanák el a latin és német mondattant, melyek közepette a magyar mondattan, mint egy őr állana, hogy rájok ne ragadjon az idegenszerűség ! (Vége köv.) Várkonyi Endre, székely-Miktí-collegiumi tanát-. KÖNYVISMERTETÉS. A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Irta és kiadta RAcz Károly szapáryfalvai ev. ref. lelkipásztor. Második bővített kiadás. I. füzet. Ára a két füzetnek együtt 1 frt 60 kr. o. é. Lúgos. Nyomatott Traunfellner Károly nyomdájában 1889. Szerző ez ismertetendő műben többet ád, mint mennyinek válására a cím bennünket jogosít. Mert nemcsak 1674. március 5-dik napjára Pozsonyba megidézett áldozatok történetét írta meg, de részletes tudósítást ád az első és második idézésről is, sőt magyarhoni pro- j testáns egyházunknak 15 17 —1671. évig és így 154 évre terjedő állapotát, fejlődését, sorsát s küzdelmeit is előadja; nagy és erőteljes vonásokkal rajzolván a reformáció gyors elterjedését, államjogi helyzetét. Majd az ellentörekvéseket festi s az ebben szereplő egyéneket felmutatja; a protestánsok irtogatását, az üldözésnek államhatalom általi tervbe vételét, és azon rosz célzatú törekvést vázolja, melyből a reformáció híveinek létjogosultságát megtagadták, a nagynevű erdélyi fejedelmek által szerzett s törvénybe iktatott békekötések kötelező hatását érvénytelennek nyilvánították ; szól a főuraknak erőszakos térítéséről, templomok elfoglalásáról, lelkészek s tanítók elűzéséről. Halad nyomról-nyomra, míg azon időhöz elérkezik, mikor a Wesselényi összeesküvés főrészeseinek kivégeztetése után «az üldözés keserű poharának mértéke betelt a protestánsokra nézve.)) S ezen eljárása által egyfelől bizonyságot tesz arról, hogy a jóakaratú birálát figyelmeztetésének értéket tulajdonít, (lásd Révész «Figyelmező» 1874. évf, 201 — 203. 1.) másfelől e második kiadás bővített voltát igazolja, mihez mi, a javított jelzőt is csatolhatjuk. A mű, melyből eddig csak az i-ső füzet, «A pozsonyi vértörvényszék áldozatainak általános története)) jelent meg, a rövid ajánló-levélen, és élőbeszédeken kívül 10 szakaszból áll. Az i-ső szakasz címe: ((Előzmények 15 17 — 1671-ig.)) E szakasz végén közli Czeglédi István kassai pap szomorú élettörténetét. A 2-dik szakasz: A törvényszék keletkezése s tagjai; a 3—ik : «első idézés 1672. május 13-ra Nagy-Szombatba» ; a 4-dik: második idézés 1673. szept. 25-re Pozsonyba; az 5-dik: a harmadik: vagyis egyetemes idézés 1674. márc. 5-dik napjára; a 6-dik: ((törvényszéki tárgyalás és végitéletw; a 7-dik : a «hazai börtönökben sanyargattatásw ; a 8-dik : a hazából kihurcoltatás, börtön- és gályarabság ; a 9-dik : a megidézettek ártatlanságának bebizonyítása; a 10-dik szakasz végre: «a pozsonyi vértörvényszék igazolhatlansága» címet visel, minden szakasz tárgyának részletes megvilágosításával. E művet a gyász-évtized történelmével foglalkozó oly sok különböző irodalmi termékek rövid és rendszeresített összesítésének nevezhetjük, s ép ezért becset és értéket kell nekie tulajdonítanunk. Hosszas szorgalmas búvárlás, az adatok figyelmes fölkeresése és gondos összegyüjtögetése; a buzgóság, igaz vallásos érzés és melegség, melyről minden tételének bizonyításával meggyőződést nyerhetünk; a történeti igazság tiszta földerítésére irányuló törekvés becsessé teszik e munkát annyival inkább, mert szerző — mint fennebb már említve volt — az előzmények és az r-ső vagy 2-dik idézés történetének beiktatása által kidomborított képét adja az eseményeknek s a 3—ik általános és egyetemes idézés indokait s a tényezők titkolt és leplezett célzatait egészen megvilágosítja. Előadja, s mintegy láttatja I velünk, mint kerít nagyobb-nagyobb kört a kivetett háló. Az első idézés — Nagy-Szombatba 1672. május 13—ik — csak Pozsonyra vonatkozik. A lelkészeken kívül 36 polgár és 21 nő volt megidézve. A 2-dik idézés — Pozsonyba 1673. szept. 13-kára — már 33 ágostai és 2 helvét-hitvallású lelkészre terjesztetik ki különböző megyékből. Az első alkalommal egyetlenegy magyar sem volt megidézve, németek voltak mind ; a második alkalommal a 35 közül csupán kettő volt magyar, a korponai és kőszegi lelkészek. A 3-dikra pedig 1674-ik március 5-kére Pozsonyba — mivel a törvényszék tagjai nagyon is megelégedve lehettek az addig elért eredménynyel — az országnak csaknem egész területéről 735 lelkész, tanár és tanító idéztetett meg. Megjelent 336. Ágostai hitv. 256, református 80. Sopronból nemcsak a lelkészek, polgárok, tanulók, de mindazon iskolás gyermekek is beidéztettek, kik életök 12-ik évét betöltötték. Volt a megidézettek között egy harangozó is. A mélyen elszomorító események tárgyalása, s a kieszelt gyötrések és kínzások leírásánál erősebb kifejezések használatától, felekezeti elfogult szenvedély kitörésétől óvakodni látszik a szerző. Nagyon is elég az akkori idők jeleinek megismertetésére a szörny történetek száraz felsorolása; elég annyi, hogy a szegény rabprédikátorok kínzása és sanyargattása, nyomora és szenvedése, Okolicsányi szerint, oly rettenetes volt, miszerint a késő kor aligha találja hitelre méltóknak azokat. (dnnumerae certe concatenataeque calamitates fuerunt, quas captivi incredibili robore ex alto instructi fortissime sustinuerunt; quarumque apud posteritatem fides propemodum laborabit.» His. dipl. p. 78. A megidézettek ellen emelt költött vádakra; a kitűzött célra az itélőbírák elbánására s a bizonyítás azon módjára pedig, hogy a védelmet az illetőnek személyesen a törvényszék előtt meg nem engedték és hogy a látszat megmentésére kinevezett ügyvédektől a védbeszédeket a törvényszék elnöke Szelepcsényi érsek, előre bekivánta s azokból kitörölte azon bizonyítékokat, melyekkel azt igazolták, hogy a megidézett protestáns férfiak nem lázadásért, hanem a vallásért üldöztetnek : világot vet nem csak a végeredmény, hogy t. i. szí-