Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-06 / 14. szám
ed, óh nagy Isten! nket ez édes hitben, igvást ebben találva : ; a Golgotára. Pillanatra Júdás csók is árthat néki De zúgó viharként lánczait letépi, S röptére a légben biztató dal zendűl: Nem rettegünk többé kínzó félelemtűl. Atyánk, ki e napnak fénylő sugarával A csüggedezőt megnyugtatod, S vigaszt nyújtasz annak, ki a nagy tusában Bátran küzdve már kifáradott: Ha a fájdalomnak s kétségnek szavára Mégis felháborog érzelmünk hulláma: Add éreznünk akkor, mit szent erőd végzett Hogy ma megszűnt, többé nincs örök enyészet! (Alsó-Dabas.) Gáspár István. KONYVISMERTETES. Hozsánna nék Tarts meg mi Hogy megnyu Adjuk magún 1 E földi lét — ccaz élet álom» Hitünk fénye ragyogja bé... Minden mulandó e világon, Csak az örök : mi Istené ! Mi tőle a lelkünkbe szállá : Szeretet, szellem, hit s a hála ; Buzgó szív hangja, csengő ének Zengve ajkunkon szent nevének. Édes Jézus !... hozsánna néked, Mert újra élsz ! — s nem vagy halott ; Te «harmadnapra» — mint ígérted — Felépíted a «templomot)). Eelépítéd, hogy mi belátva ; Lelkünknek csak menny a hazája, S nem maradunk vigasztalan... S ott lessz szívünk: hol kincse van ! (Jármi) Kosa Ede. Húsvét reggelén. Véghetetlen jóság s kegyelem forrása, Menny és föld hatalmas Istene! Szállj le közénk csillagtrónod fényhonából, Hozzád hív ez ünnep reggele. A diadal, lelkesedés napja Mely szívünket örömre ragadja, Égi fényben ismét újra éled S beragyogja a nagy mindenséget. Oh, mert összetörve ármány és gonoszság S míg az árulás rémülve fut: Szentté lesz a sötét Golgota keresztje S tündöklése csillagokra jut. A lerontott templom újra épül Mindenhatóságod erejétől; Az úr szentje jő és sugaránál A halál meggyőzve, verve hátrál. Verve, összetörve... Nincsen már enyészet, E napon megbíztattál vele, Ezt hirdeti fű, fa, üde virág illat, A Húsvét mosolygó reggele; Élet virul a halmon, völgyeken, A merre az örömhír átmegyen, Zsongó csermely tanítja a szellőt: «Mít keresitek a holtak kozt az élőt!» Ki virulást adtál a tél zord fagyára Fölébresztvén a természetet, Téged dicsér keblünk minden dobbanása S örömtelve mond hálát neked. Oh, mert a ki tőled alá szállott Megszabadítani a világot; Bár az önzés, vakság sírba tette, Megnyílott a koporsó felette. Nincsen tehát vége az igaznak, jónak, S ha buknék is duló harcz után, Csak pihenni dől le, de ha üt az óra, Felragyog az élet hajnalán. „A magyar népoktatásügy fejlődése i86j—1887. Tekintettel Gönczy Pál működéséreIrta Peres Sándor. E neveléstörténeti munka 81 /3 nyomtatott ívre terjed. Bevezető részében a magyar népoktatásnak 1849 — 67-iki állapotát vázolja röviden, említvén Thun Leo miniszter «Organisations-Entwurf»-ját s intézkedéseit, mint amelyek némi jó szolgálatokon kívül a nemzetet germanizálni s katholizálni törekedtek, még pedig a községek, felekezetek költségén. A protestánsok, részben a katholikusok is, küzdenek az elnyomatás ellen s küzdenek az iskola-fentartás anyagi hiányaival. Végre 1860-ban szabadabb szellem fecske egyaránt hirdeti az 1867-iki nemzeti újjászületést. 1867-ben megkezdődött a lázas tevékenység, még pedig első sorban a népoktatás terén. Gönczy Pál | munkássága itt méltán alapvetésként emeltetik ki. De épen Gönczy e jelentékeny szolgálata 1867. éven túl, fölöslegesnek tünteti fel jelen neveléstörténeti művecs-i kének cimében azt a kitételt: ((Tekintettel Gönczy Pál működésére)). Mert hiszen természetes, hogy népoktatásunknak 1867 —1887-iki fejlődésében Gönczyre szükségkép tekintettel kell lenni; sőt e mű másokra is tekint és | tekinteni kénytelen, bár a címben ezt nem jelezte is. Ezt a kifogást csak azért említem, s a szerző rosz néven nem veheti, mivel az az idézett kitétel azt a gyanút képes ébreszteni: mintha a mű tendenciosus és egyoldalú akarna lenni. Pedig Peres jelen művét egyoldalúsággal, elfogultsággal vádolni bajos; kielégítő tárgyilagossággal adja elő a fejlődés tényeit, kedvező körülményeit s akadályait; eléggé részrehajlatlanul bírálja a kormány intézkedéseit, és a lakosság s a felekezetek magukviseletét. Igen érdekes az 1868-iki 38. törvénycikk (a népiskolai közoktatás) keletkezésének története. Gönczy készíti elő azt, ismertetvén a művelt külföld több államának oktatásügyét és közzé tevén: «A közoktatás Magyarországon)) cimű tervezetét. E tervezet felismerhető a népiskolai közoktatás tárgyában készült törvényjavaslatban (1868. junius), mely utóbbi azonban enyhébb s itt-ott általánosabb amannál. A javaslattól ismét sokban eltér a szentesített 38-ik törvénycikk. A javaslatnak a szentesített törvényben módosított vagy elhagyott részletei egyebek közt a következők. Iskola vagy tanítólak építésekor minden községi lakos két gyalognapszám szolgálatára, illetőleg ennek pénzbeli megváltására kötelezhető; 10 évnél idősebb elemi tanulók május közepétől szeptember végéig csak 7 — 10 óráig
