Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

angyali philosophustól kölcsönzött fegyverekkel akarja visszaállítani a pápaság elvesztett egyházi és világi egyeduralmát. A törekvés világos, az útegyengetés javában folyik, az eszközök kijelölve, a harcosok begyakorolva, sőt sokhelytt már teljes ((készenlétben.)) Föltámadott a Piusféle syllabus kísértete már többször itt hazánkban is, legközelebb Simor hercegprímásnak a szent István-társulaton felolvasott beszédében. E beszéd, mely bár a XIII. Leo-féle legújabb encyclicának szelíd körülírása, (merterősebb hangon szólni még nem tartja opportumusnak itt nálunk a népszerűségére féltékeny magas clerus, de annál inkább intonálnak a ((Magyar Állani)) s a Lepsényi ((Hitvédelmi Folyóirat»-a), mégis egyenesen ((kárhoztatja a modern világot, ennek eszméit, államát, jogát, tudományát és társadalmát, s megasztalja a középkor államát és társadalmát : azt a kort, mely az igazságszolgáltatásban a fejedelmi önkényt s a legborzasztóbb tortura nyilvánulásait látta; mely a törvényt az ököljoggal helyettesítő ; mely borzasztó kitöréseit látta a vallási fanatizmusnak; melyben százezrek hurcoltattak máglyára és vérpadra vallásuk és meggyőződésük miatt; mely létrehozta a boszorkány pereket, a rémes inquisitiót, a vallásfelekezetek közötti harcokat, a babonát s a türelmetlenséget.)) íme a caesaro-papismus feltámadása!... S hagyján ha e középkori szellem feltámadása csak egy parádés beszéd elhangzásából állana; de a beszéd a fővezér világgá kürtölt csata programmja, melyet az egyes országok hadtest parancsnokai kellő magyarázatokkal kisérve napi parancsként adnak ki pásztori levelekben, elnöki megnyitókban és a jól szervezett katholikus sajtó apró pénzre váltva terjeszt, magyaráz, magasztal országnak világnak. E galvanizált eszmék többé már nem akadémikus fejtegetések, hanem meggyökerezett szellemi realitások az ultramontán katholicismusban. Tlieologiájuk, történetírásuk, philosophiájuk, irodalomtörténetük, művészetük, egyházpolitikájuk, iskolai és házi nevelésük napi és népies sajtójuk, missziójuk, egyesületi életük e dohos középkori levegőt terjesztik és lövelik szét mindenfelé, megmérgezve vele a tiszta evangéliumi szellem és a józan kultura egészséges organismusait. Jól mondja e Lap múltkori vezércikk irója: «Kath. irodalom, kath. egyleti élet, kath. napi és népies sajtó, kath. nőnevelés, kath. társadalom és folyvást erősödő kath. közszellem honosodott meg Magyarországon)). Es még ez sem minden. Ha e középkorból feltámasztott katholicismus szoros egyházi körben maradó békés, türelmes vallás-erkölcsi elv volna, s nem lenne oly aggressív politikai és társadalmi tényező, a minő világszerte: akkor még hagyján, kevés ügyet kellene rá vetnünk, kivált társadalmi és kulturális szempontból. De eredendő bűne minden hierarchikus egyháznak, hogy külső hatalomra törekedve, uralkodni, dominálni szeret nemcsak a lelkieken, hanem a földi, a világi dolgokban is, s ez érdekből minden útjában álló gátat, legyen az más vallás, idegen tudomány, politikai tényező, iskola, egyesületi élet, sajtó, irodalom s bárminő hatalmi factor, teljes erejével vagy félre tói, vagy megsemmisít vagy érdekének szolgálatába fogad. Ebben van a galvanizált középkori katholicismusnak társadalmi, kulturális és politikai veszedelmessége. S ez a kath. reactio Magyországon ma szervezettebb, készebb és merészebb, mint bármikor az ujabb időben. «A kath. reactio — mondja Szász Károly (Prot. Szemle 1889. évf. 9. 1.) — újra eljöttnek látja az időt, hogy fejét ismét fölemelje. Támadásai folytonosak; terjeszkedési kísérletei nagyobb mérvűek, mint Mária Terézia kora óta bármikor, s annál veszélyesebbek, mert önkény nem támogatván felülről, az alkotmányosság s törvényesség báránybőrébe öltözött farkasként ragadozza a juhokat, s mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit elnyeljen.)) E szellemnek feltámadása jellemzi a mai katholicizmust, örvendezteti az ultramontanizmust, keseríti az igaz hazafiságot, fenyegeti a valódi liberalismust és aggasztja a protestáns kebleket! De ne féljünk, ne ijedjünk meg. Az Úr feltámadott, meggyőzte a halált, erőt vett a pokol kapuin s midőn az ő igaz hajója veszélyben forog, megjelenik s isteni szavával parancsol a haboknak és lecsendesíti a vihart. A Genezareth taván megmentett tanítványok idejétől napjainkig mindig így volt ez. Csak hinnünk, csak bíznunk kell benne, igazán, rendületlenül. A krisztusi hit győzte le a pogányvilágot először vallás-erkölcsileg, azután szellemileg, végre külhatalmilag s ez teremtett az ó-világ romjain új-világot. A krisztusi igaz hit szülte és juttatta diadalra a reformatió tiszta vallását, nemes erkölcsiségét, szabad társadalmát, egészséges liberalismusát, alkotmányos politikai életét, józan tudományát. A krisztusi tiszta hit magasabb szellemi és erkölcsi ereje emelte az új-kor vezérnépeivé a protestáns nemzeteket, az angolt, amerikait, németet stb. s ez adta meg nekik azt a magasabb és egészségesebb fejlődési képességet, azt bel- és külterji izmosodást, melylyel a katholikus népeket és országokat világszerte utólérhetlenül felül multák. A krisztusi tiszta