Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

hit tette képessé a mi dicső őseinket arra, hogy századokon át tartott véres üldözések, kinzó nyomások és keserves szenvedések között is protestáns egyházukhoz és magyar hazájukhoz nemcsak hívek maradtak, hanem azoknak sokszor elkobzott szabadságát és alkotmányos jogait az isteni gondviselés különös kegyelméből nekünk, az ő utódaiknak épen megtartották. A krisztusi tiszta, evangeliumi hit volt a mi egyházmentőnk, szabadságvárunk, kultura-erősségünk, alkotmány-bástyánk a múltban: bízzunk, mert bizhatunk benne, hogy jelenben és jövőben is Krisztus és az ő evangeliuma lesz a mi egyházunknak, erkölcsi életünknek és lelki szabadságunknak védő paizsa és megvihatlan erőssége. Évezredes tapasztalatok megdönthetlen bizonyosságra emelték a krisztusi kijelentést: «én vagyok a feltámadás és az élet, a ki hiszen én bennem, ha meghal is él;» az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédem mind örökké megmarad; sokszoros egyéni és társadalmi tapasztalatok igazolják, hogy a hol Krisztus él és uralkodik, ott hitbuzgóság, erkölcsi tisztaság, családi erények, lelki szabadság, virágzó közélet, egészséges műveltség, lankadatlan munkaszeretet, egyéni és közvagyonosság, szóval lelkitesti boldogság honol, mert ((Krisztus mindeneket táplál az ő hatalmas beszédével.)) «Meg ne keményítsétek azért a ti szíveiteket)), hanem inkább ((öltözzétek fel ama Krisztust,)) mert «az O beszéde élő és ható, sőt hathatósabb minden kétélű fegyvernél és elhat az akaratnak és az elmének, a tagok egybeköttetésének és a velőknek oszlásokig)). Csak ne engedjük a Krisztus lelkét és beszédét magunkban elhalni; csak tudjuk mindig, szóban és tettben, tudományban és életben működésben tartani; csak akarjuk, mikor kell, templomban és iskolában, családban és gyülekezetben erősíteni. A Krisztus lelkének feltámadása a lelkekben és a gyülekezetekben : ez feltétele és eszköze múltban és jövőben a látható egyház megújulásának is. Egy általános, mélyreható, mindenre kiterjedő vallási megújhodásnak kell bekövetkezni, mely felrázza a lankadó, feltámaszsza a haldokló hitet, életre gyulaszsza a protestáns közszellemet, teljes érvényre juttassa az evangéliumot. Krisztus és az ő evangeliuma nélkül nincs siker, nincs áldás semmi emberi munkán, sem egyházban, sem egyházon kívül; Krisztussal és az ő evangéliumával a lehetetlennek látszók is lehetségesek. Csak a belső megújulásból származhatik egészséges külső javulás. Imádkozzunk és dolgozzunk tehát, hogy támadjon életre közöttünk az Úrnak ama lelke, mely lett minekünk bölcseségünkké, szentségünkké és váltságunkká; hogy minél teljesebb és dicsőségesebb legyen a mi híveinkben, a mi gyülekezeteinkben, a mi közegyházi forgolódás sunkban és különösen a mi lelki szolgálatunkban a Jézus Krisztus feltámadása. Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus feltámadásáért a hívekben. Hívekből áll a gvülekezet, kik hitből csatlakoztak a Krisztushoz, hit által tartatnak meg, hitből élnek, mert «az igaz ember hitből él», mint Pál apostol tanítja. Hitmegtartás, hiterősítés, hitébresztés és hitgyümölcsöztetés: ebből áll az igaz ember keresztyén élete. Van-e szükség arra, hogy híveink lelkében a Krisztus feltámadásáért imádkozzunk és dolgozzunk ?... Azt hiszem, van. Tekintélyes, tapasztalt lelkipásztorok panaszolják, napi észleletek igazolják, hogy kékbeliek és kabátosok, szegények és gazdagok, műveletlenek és műveltek között sokan vannak, kiknél fogyatékos a hitbuzgóság, lankad az Úr lelkének és házának szerelme. Ne nézzük hát tétlenül a hiternyedést: imádkozzunk és dolgozzunk, hogy leikeikben a Krisztus feltámadjon és éljen. Ha az iskola és a templom rendes eszközei nem elégségesek, ne vonakodjunk a gyermek-istenitiszteletek, a vasárnapi iskola, a cura pastoralis, a népies sajtó, az egyesületi élet rendkívüli eszközeinek alkalmazásától sem. A jó pásztor az ő életét is odaadja az ő juhaiért. Ha nem gyűlnek híveink az oltár körül, keressük fel mi őket, mert az igehirdetés krisztusi parancsa nem így hangzik : gyűjtsétek templomba a híveket s ott prédikáljátok nékik, hanem így: elmenvén mind a széles világra, prédikáljátok az evangéliumot minden teremtett lénynek... a házfedelekről is hirdessétek! A míg mindezeket ki nem próbáltuk, ne panaszkodjunk híveink hitközönyéről, s a mikor és ha ezeket megtettük, bizton számíthatunk arra, hogy lelki halottjaink is feltámadnak; híveinkbe hitbuzgóság és erő költözik, megújul az ős-protestáns hithűség, visszatérnek a régi puritán erkölcsök, megszűnnek a szaporodó avertalások és sokasodó elkeresztelések, mert a hithűség és protestáns meggyőződés erkölcsi törvénye legerősebben védi a lelkeket az elkallódás és az elhalászás ellen! A lelkekben élő Krisztus a leghathatósabb interconfessionalis törvény. Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus feltámadásáért a gyülekezetekben. Az élő, evangeliumi gyülekezet a Krisztus teste és tagozatja, a Krisztusba oltott ágazat. A Krisztusban való hiten épül fel, e hitből tartatik fenn, mert ez az anyaszentegyház lelki fundamentuma, oszlopa és erőssége. Sok krisztusi gyülekezetünk van, Istennek hála, régiek közt és újak közt egyaránt. Hívei-