Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

hit tette képessé a mi dicső őseinket arra, hogy századokon át tartott véres üldözések, kinzó nyomások és keserves szenvedések között is protestáns egyházukhoz és magyar hazájukhoz nemcsak hívek maradtak, hanem azoknak sok­szor elkobzott szabadságát és alkotmányos jogait az isteni gondviselés különös kegyelméből ne­künk, az ő utódaiknak épen megtartották. A krisztusi tiszta, evangeliumi hit volt a mi egy­házmentőnk, szabadságvárunk, kultura-erőssé­günk, alkotmány-bástyánk a múltban: bízzunk, mert bizhatunk benne, hogy jelenben és jövőben is Krisztus és az ő evangeliuma lesz a mi egy­házunknak, erkölcsi életünknek és lelki szabad­ságunknak védő paizsa és megvihatlan erőssége. Évezredes tapasztalatok megdönthetlen bizo­nyosságra emelték a krisztusi kijelentést: «én vagyok a feltámadás és az élet, a ki hiszen én bennem, ha meghal is él;» az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédem mind örökké meg­marad; sokszoros egyéni és társadalmi tapasz­talatok igazolják, hogy a hol Krisztus él és uralkodik, ott hitbuzgóság, erkölcsi tisztaság, családi erények, lelki szabadság, virágzó köz­élet, egészséges műveltség, lankadatlan munka­szeretet, egyéni és közvagyonosság, szóval lelki­testi boldogság honol, mert ((Krisztus minde­neket táplál az ő hatalmas beszédével.)) «Meg ne keményítsétek azért a ti szíveite­ket)), hanem inkább ((öltözzétek fel ama Krisz­tust,)) mert «az O beszéde élő és ható, sőt hathatósabb minden kétélű fegyvernél és elhat az akaratnak és az elmének, a tagok egybeköt­tetésének és a velőknek oszlásokig)). Csak ne engedjük a Krisztus lelkét és beszédét magunk­ban elhalni; csak tudjuk mindig, szóban és tettben, tudományban és életben működésben tartani; csak akarjuk, mikor kell, templomban és iskolában, családban és gyülekezetben erősíteni. A Krisztus lelkének feltámadása a lelkek­ben és a gyülekezetekben : ez feltétele és esz­köze múltban és jövőben a látható egyház meg­újulásának is. Egy általános, mélyreható, min­denre kiterjedő vallási megújhodásnak kell bekö­vetkezni, mely felrázza a lankadó, feltámaszsza a haldokló hitet, életre gyulaszsza a protestáns közszellemet, teljes érvényre juttassa az evan­géliumot. Krisztus és az ő evangeliuma nélkül nincs siker, nincs áldás semmi emberi munkán, sem egyházban, sem egyházon kívül; Krisztus­sal és az ő evangéliumával a lehetetlennek lát­szók is lehetségesek. Csak a belső megújulás­ból származhatik egészséges külső javulás. Imádkozzunk és dolgozzunk tehát, hogy támadjon életre közöttünk az Úrnak ama lelke, mely lett minekünk bölcseségünkké, szentsé­günkké és váltságunkká; hogy minél teljesebb és dicsőségesebb legyen a mi híveinkben, a mi gyülekezeteinkben, a mi közegyházi forgolódás sunkban és különösen a mi lelki szolgálatunk­ban a Jézus Krisztus feltámadása. Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus fel­támadásáért a hívekben. Hívekből áll a gvüle­kezet, kik hitből csatlakoztak a Krisztushoz, hit által tartatnak meg, hitből élnek, mert «az igaz ember hitből él», mint Pál apostol tanítja. Hit­megtartás, hiterősítés, hitébresztés és hitgyü­mölcsöztetés: ebből áll az igaz ember keresztyén élete. Van-e szükség arra, hogy híveink lelké­ben a Krisztus feltámadásáért imádkozzunk és dolgozzunk ?... Azt hiszem, van. Tekintélyes, tapasztalt lelkipásztorok panaszolják, napi észle­letek igazolják, hogy kékbeliek és kabátosok, szegények és gazdagok, műveletlenek és művel­tek között sokan vannak, kiknél fogyatékos a hitbuzgóság, lankad az Úr lelkének és házának szerelme. Ne nézzük hát tétlenül a hiternye­dést: imádkozzunk és dolgozzunk, hogy leikeik­ben a Krisztus feltámadjon és éljen. Ha az iskola és a templom rendes eszközei nem elég­ségesek, ne vonakodjunk a gyermek-istenitisz­teletek, a vasárnapi iskola, a cura pastoralis, a népies sajtó, az egyesületi élet rendkívüli esz­közeinek alkalmazásától sem. A jó pásztor az ő életét is odaadja az ő juhaiért. Ha nem gyűl­nek híveink az oltár körül, keressük fel mi őket, mert az igehirdetés krisztusi parancsa nem így hangzik : gyűjtsétek templomba a híveket s ott prédikáljátok nékik, hanem így: elmen­vén mind a széles világra, prédikáljátok az evangéliumot minden teremtett lénynek... a házfedelekről is hirdessétek! A míg mindezeket ki nem próbáltuk, ne panaszkodjunk híveink hitközönyéről, s a mikor és ha ezeket meg­tettük, bizton számíthatunk arra, hogy lelki halottjaink is feltámadnak; híveinkbe hitbuzgó­ság és erő költözik, megújul az ős-protestáns hithűség, visszatérnek a régi puritán erkölcsök, megszűnnek a szaporodó avertalások és soka­sodó elkeresztelések, mert a hithűség és pro­testáns meggyőződés erkölcsi törvénye legerő­sebben védi a lelkeket az elkallódás és az elhalá­szás ellen! A lelkekben élő Krisztus a leghat­hatósabb interconfessionalis törvény. Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus fel­támadásáért a gyülekezetekben. Az élő, evan­geliumi gyülekezet a Krisztus teste és tagozatja, a Krisztusba oltott ágazat. A Krisztusban való hiten épül fel, e hitből tartatik fenn, mert ez az anyaszentegyház lelki fundamentuma, oszlopa és erőssége. Sok krisztusi gyülekezetünk van, Isten­nek hála, régiek közt és újak közt egyaránt. Hívei-

Next

/
Thumbnails
Contents