Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

Harmincharmadik évfolyam, 14- S2S. Budapest, 1890, április 6. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. TARTALOM : V e z é r c i k k. Feltámadás ünnepén. Dr. Szlávik Mátyás. — Iskolaügy. Nyelvtanításunk sikertelenségének egyik főoka Várkonyi Endre. — Tárca. Húsvét ünnepi költemények: Sántha Károly, Kosa Ede. Gáspár István. — Könyvismertetés. Peres Sándor: A magyar népoktatásügy fejlődése 1867—1887. Fabriczy János. —Nagy László: Magyar Tanítóképző. Balkányparti. — Külföld. Belmissziói szemle. Láng Adolf. — Apróságok. Hetesy Viktor. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker, Szentkirályi-utca 39. szám. Előfizetési ára: Helyben házhozbordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Feltámadás ünnepén, Feltámadott az Úr, bizonyára feltámadott! Mit keresitek a holtak közt az élőt ? nincsen itt, hanem feltámadott : így üdvözölték, így kérdezték egymást az első keresztyének az első húsvét ünnepen. Igen, mert látták, hogy a halálból élet, a bűnből megváltás, a gyalázatból dicsőség, a kétségbe esésből hit, a kárhozatból üdvösség támadt a Jézus Krisztus által; igen, mert tapasztalták, hogv beteljesült a messiási jóslat, bebizonyult az isteni igéret, elvégeztetett a megváltó munka, megtöretett a kígyónak feje, elnyeletett a halál egész a diadalomig; mert szemeik előtt a megfeszített Jézusból feltámadott Krisztus, a meggyalázott földi királyból az üdvösség mennyei királya lőn, ki legyőzte a világot, megtörte a bűnt, megváltotta a lelket, megdicsőítette a szellemet s megbizonyította, hogy a ((botrány» és ((bolondság)) evangéliuma Istennek ereje minden hivő üdvösségére. Ez isteni megbizonyítás azóta számtalanszor ismétlődött a történelem folyamán. Először az első tanítványokban dicsőül meg a feltámadott Krisztus, kiknek egyszerű, tudatlan lelkeit mennyei bölcsesség és erő forrásává gazdagítja az evangelium hatalma: gyújtó lánglelkek, rendíthetlen hithősök, egyházalapító apostolok, példátlan jellemek, világverő martyrok lesznek az együgyű halászokból és megbélyegzett vámszedőkből. Azután a későbbi tanítványokban támad fel dicsőségesen az Úr, kiknek sorsüldözte, bűn-feldulta, áltudás-elvakította léikéiből csudálatos hatalommal Augustinusokat, Luthereket, Kalvinokat stb. teremt. Majd a családba vonul be, melyet a szeretetnek, ez «űj parancsolatának lelkével gyöngédség és hűség, tisztelet és szeretet szentélyévé avat, mit az egész ó-világ bámulattal szemlél. Aztán az erkölcsi világ fogalmait alakítja át, s mit addig csak lenézni tudott az ó-világ, az igénytelenséget, alázatosságot, békességre igvekvést, türelmet, részvétet és önfeláldozásra kész felebaráti szeretetet az emberiség legmagasabb erényeivé magasztosítja. Tovább haladva az emberiség szellemvilágában új mezőket nyit fel, új eszményeket teremt: megihleti a teremtő képzeletet, mely az evangéliumból vesz eszmét, tárgyakat és alakokat; lefoglalja a tudás területeit, melyekből merész vállalkozással egységes tudományt (scholastica theologia) szervez; államot, jogot és politikát bámulatos erővel hajt szolgálatába a Krisztus nevében hirdetett elvek szerint. S végre a mi a legcsudálatosabb, az egész anyagi világ, vagyon, ipar, munka és élvezet legyőzötten teszik le fegyvereiket, s hódolnak meg a lelki világdiadalmas királya, az Jr Jézus Krisztus előtt. De az Isten egyszülött fiának fényes dicsősége lassanként elvakította az égbe vágyó «ember fiait)); a mennyei király dicsőségéből részt kértek földi szolgái is, a lelki fejedelem hatalmát bírni kívánták a szolgálattevők is: Krisztus uralma pap uralommá, az isteni theokracia emberi hierarchiává fajult. S bár a reformatióban feltámadt igazi Krisztus azóta nagy csorbát ejtett a vaskövetkezetességgel fenntartott s részben még tokozott caesaro-papalis hatalmi igényeken, de az Antichristus elleni harc még nincs befejezve, sőt a tiszta evangelium és a ((világ)) egyesült erejétől hatalmában megszorított papismus most ismét döntő csatára szervezi jól fegyelmezett fekete seregeit. Előkészület, fegyverkezés, föltámadás jelei mutatkoznak mindenfelé. A római katholicismusban már régebben föltámadott a középkor sötét szelleme, mely az