Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

ismerete elengedhetlen követelmény legyen, hogy a tanárjelöltek anyagi helyzetéről állami segélylyel jobban kell gondoskodni, s hogy a tanárok számára tudományos kézi és segédkönyvek szerkesztését a m. t. akadémia közreműködésével a kormány vegye gondjaba, olyképen, hogy e célra a költségvetésbe évi nagyobb összeget (pl. 10,000 frtot) vegyen fel, minthogy a magyar irodalom ily munkáknak híjával van. Végül kívánatosnak mondatott, hogy a vidéken működő középiskolai tanároknak időnként adassék alkalom arra, hogy tanulmányaikat a tudomány ujabb haladásának megfelelőleg a fővárosban egy fél évig vagy egy évig kibővithessék. — A tanítás methodusára nézve igen sok érdekes részletes javaslat merült fel. — A tankönyveket illetőleg az értekezlet sok javítani valót talált. Felszólaltak ez irányban Heinrich, Beöthy, Eötvös, Csiky és Ilosvay. Konstatáltatott, hogy a tankönyvek felette terjedelmesek, és módszerük néha túlságosan tudományos. A kormány figyelme felhívandónak határoztatott, hogy, a tankönyvek megbirálásánál még mindig mutatkozó enyhe mérték alkalmazását lehetőleg szigorítsa. — A magyar nyelv tanításánál lábra kapott orthologiai túlzások ügyében Csiky K. felszólalására kimondta az értekezlet, hogy a nyelvújításra és orthologiára vonatkozó kitérések, mint e Lap mult számában említettük, a tankönyvekből mindenestől kihagyassanak. Végül kiemelték, hogy érzékeny hiány van oly magyar történelmi tankönyvekben, melyek kellő tekintettel volnának a kapcsolatos világtörténeti eseményekre. A negyedik és ötödik ülésben, f. hó 12-én és 13-án az érettségi vizsgálat megtartásának módjával foglalkozott az értekezlet. Az Írásbeli tételek megválasztásának kérdésénél azon óhaj nyilvánult, hogy a magyar nyelvből csak egy tétel adassék a tanulóknak, s hogy a kormány buzdítson és támogasson oly magánvállalatot, mely a tanintézetek tájékoztatásául, az érettségi vizsgálaton való kidolgozásra alkalmas tételeknek egy bő gyűjteményét bocsátaná közre. Többen szószólói voltak a szóbeli vizsgálatokon adandó u. n. schédáknak, de az értekezlet többsége ez eljárást, mint az érettségi vizsgálat lényegének meg nem felelőt, el nem fogadta, valamint elvül kimondotta azt is, hogy a szóbeli vizsgálaton, az examinálás alkalmával az eddig divó túlságos tanári vezetésnek és segítségnek (u. n. szájbaadásnak) többé ne legyen helye, s a tanuló lehetőleg saját erejére utalva feleljen, sőt kívánatos, hogy az önállóbb felelésnek az alsóbb osztályokban is több tér engedtessek. Kívánatosnak jelezte az értekezlet, hogy a kormányképviselők kiküldetésénél eddig szokásban volt merev eljárás, mely szerint pl. reformátusok csak református középiskolákhoz küldettek ki, jövőben kitágíttassék olyképen, hogy az illető kormányképviselő az öszszehasonlítás kedvért a helyben levő állami vagv más felekezetű iskolákhoz is kirendelhető legyen (indítványozó Heinrich.) A köztisztviselők minősítéséről szóló törvény esetleges revíziója alkalmával kívánatos volna azon alsóbb állások számát lejebb szállítani, melyeknél eddig érettségi bizonyítványt követeltek, mert a jelenlegi állapot a követelmények színvonalát lesülyeszti, már pedig az érettségi vizsgálat első sorban az egyetemre való előkészítést tartja szem előtt (indítványozó Vécsey). Az érettségi vizsgálat ismétlésére vonatkozó mostani eljárást a többség túlszigorunak tartja s óhajtaná, hogy a vizsgálat másodszori ismétlése is meg legyen engedve (Hozzá szólottak : Vécsey, Pauer, Csiky, Medveczky). Az értekezlet tagjainak egybehangzó tapasztalatai szerint a decemberi javító vizsgálat, mint nagyon káros hatású, a lehetőség szerint meg volna szüntetendő. Nagy baj az is, hogy az érettségi vizsgálaton elbukott tanulók rendkívüli hallgatókul iratkoznak főiskolákra s egy éven át sem középiskolai sem főiskolai tanulmányokkal becsületesen nem foglalkoznak. Az értekezlet felhívja a kormány figyelmét e visszásságokra s óhajtja, hogy csak oly tanulóknak számíttassék be rendkívüli hallgató minőségében töltött évök, kik mind a másodszori érettségi vizsgálat alkalmával, mind egyetemi tanulmányaikat illetőleg nagy szorgalmukról adnak bizonyságot. A többi felmerült és itt hely szűke miatt fel nem sorolható kérdések közül még csak egyet említünk meg, azt t. i,, hogy különösen az autonom egyházi középiskolák igazgatói ne mint eddig, évről-évre vagy három évre, hanem a helyes adminisztráció érdekében végleges minőségben alkalmaztassanak. (Heinrich, Ballagi, Csiky). Végül Heinrich indítványára elhatároztatott, hogy az értekezlet kifejezi azon óhaját, miszerint a prot., kivált ág. h. ev. középiskolákban divatos tandíj-osztalék-rendszer megszüntetéséről, s ennek pótlásáról gondoskodjanak az illető egyházi főhatóságok. A tárgyalások befejeztével az értekezlet az elnök fáradozását megköszöni s azon óhaját fejezi ki, hogy az ily értekezletek időről időre, pl. 3 évi időközökben megujíttassanak. Végül az elnök mondott köszönetet az értekezlet tagjainak szíves közreműködésükért. Ő. a. TARCA. Mottó: Az Úr a mi békességünk, Es irgalma a mi reménységünk. Delitzsch jelmondata . Ha fényes sikkerrel futott tanári pálya, gazdag irodalmi tevékenység és úgy gyakorlati, mint tudományos úton a keresztyénségnek szentelt hosszú élet odaadó munkássága némi jogcímek lehetnek a tiszteletre és becsültetésre: Delitzsch Ferencnek bizonyára kiváló hely fog kijelöltetni korunk nagy egyházi férfiai között. Delitzsch neve otthonos név a szentírást tanulmányozók között mind az egész világon. Sokakat már e névnek csak említése is elbűvöl. Joubert szerint az eszményi iró az, kinek észtehetsége mindig fönnségesebb, mint gondolatai és gondolatai fönnségesebbek, mint irmodora. Delitzschben a tudós nagyobb, mint az iró. Sok művet irt és mégis nagy tudomány- és eszmekészletéből sokat nem bocsátott világ elé, s nagyítás nélkül mondhatni, hogy az ember mégis nagyobb benne, mint a tudós. Varázsa, nyílt, eleven, rokonszenves személyi-*) Források: Salmond. S. D. F.: Franz Delitzsch. (The Expositor 1886. Juniusi füzet; itt közölve van arcképe is). Lichtenberger F. Histoire des idées religieuses en Allemagne Paris, 1873. Tome II. 164—166. lap, és egyes műveinek bírálatai a «Theologische Literaturz eitung»-ban.