Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

pesti kir. tanfelügyelő választatott, ki ez alkalommal ioo írttal az alapító tagok sorába lépett. 20-án a nagygyűlés több oly tételt beszélt meg, melyek mindegyike jelentékeny reformeszmékkel kiván belenyúlni a népoktatás tényleges állapotába és egynémely tapasztalt bajaiba. Egyik tétel: az osztatlan népiskola tanterve és tankönyvei. (Áz osztatlan népiskolák számára készíttessék a hivatalostól eltérő tanterv, mely a tananyagot minimumra leszállítván, lehetővé tegye falusi iskolában is a reáliák tanítását, lehetővé azt is, hogy a 3 csoportra osztandó népiskola mindegyik tanfokozatán a tananyag szerves egészet képezzen; ennek megfelelők legyenek a tankönyvek is és a szükségkép szerkesztendő feladat-tárak). Másik tétel: az országos tanítói nyugdíjtörvény reviziója. (A szolgálati idő 40 évről 30-ra szállítassék le ; nyugdíj összeg legyen a szolgálat utolsó évében élvezett teljes fizetés, de ne a minimumnál kisebb ; a szolgálati évek mindegyik esetben a hivatalbalépéstől kezdve számíttassanak ; egyébiránt a nyugdíjtörvény lehetőleg oly elvek alapján revideáltassék, a melyek az állami tanárok és szaktanítók nyugdíjazásában 1885-ben érvényre jutottak). Harmadik tétel: a tanítók egyetemes gyűlése és a tanító-egyesületek szövetsége. (Szabadgyülésezési jog értelmében a tanítók s bármely állású résztvevők egyetemes gyűlésre jöjjenek össze időközönként Budapestre, mely értekező, vitázó jelleggel bírjon, de ne határozzon ; az egyetemesen kívül a nagyobb tanító gyűlések vidéki városokban tartassanak). Negyedik tétel : az Eötvös-alap ügye. (Az Eötvös-alap kéressék vissza a kormánytól és adassék eredeti gazdájának, az egyetemes tanító-gyűlésnek kezébe). Ötödik a IV. egyetemes tanító-gyűlés ideje, helye és tárgysorozata. (Elmellőzhetetlen ; 1890. évi julius vagy aug. havában tartassék Budapesten ; tárgyai legyenek az óvodák, a magyar nyelv az el. iskolában, kézi-munka, a tanfelügyelet, a tanítói oklevelek értékének egyenlősége az érettségi bizonyítványnyal, a tanítói fizetés rendezése, a tanítói állás biztosítása, indítványok). Hatodik tétel : a kisdednevelés ügyének fejlődése hazánkban. Hetedik tétel: a néptanítók anyagi helyzetének javítása és fizetés-emelése. (1000—5000 lakossal bíró községekben legyen a minimum 600 frt és 100 frt lakbér, nagyobb községekben 1000, 1200, 1500 frt; a fizetés készpénzben adassék az adóhivatalból; öt ízben ötöd éves pótlékul a fizetés iO°/0

-ja. Midőn a kifejlődött vita közben a gyűlés egyik tekintélyes tagja azt találta mondani, hogy nemcsak a minis/ter, hanem minden község is él-hal a tanítók ügyéért, erre nagy zaj keletkezett és ismétlődve hangzottak fel a kiáltások: nem áll, nem igaz!). Kár hogy e gyűlésen a tanítók szolgálati pragmatikája a tárgyalások köréből kizáratott s a vidéki tanító-egyesületeknek véleményadás végett adatott ki. -Mielőtt jelen áttekintésemet a tanítóképzés ügyével befejezném, rövid említést teszek a gyermekóvásról. Miniszterünk a gyermekóvást törvényileg akarja szabályozni. 1888-ik évben 603 kisdedóvó intézet volt az országban 55.939 növendékkel és 739 nevelővel (férfi 49, nő 690). Az előző évhez képest nagy a szaporodás : az intézeteké 71-gyei, a növendékeké 6.588-cal, a nevelőké 82-vel. Ez intézetek oktató nyelve 533 helyen magyar, a többi helyen vagy kizárólag más hazai nyelv vagy a magyarral vegyesen. Á kisdedóvókat képző három intézetbe (2 budapesti, 1 kalocsai) 146 növendék vétetett fel, tehát 41-gyei kevesebb mint az előző évben, de a tanévet ugyanannyian (141) végezték, mint az előző évben. Tanítóképző intézet 71 volt az 188"/8

tanévben, még pedig állami 25 és felekezeti 46. Az államiak közt 22 elemi fokozatú, 2 polgári iskolai, 1 pedig nevelőnői. A felekezetiek mind elemi tanítóképzők. Összesen 24 képző intézet bentlakással s tápintézettel bírt. A tanárok száma 685, a növendékeké (a tanév végén) 3.635, s így az előző évhez viszonyítva 11 növendékkel több. Ez idő szerint a tanítóképzés terén nincs túltermelés, mint ezt a miniszteri Jelentés is említi. Gyakori az eset, hogy a harmadik, negyedik tanfolyam növendékei, mielőtt tanulmányaikat bevégeznék, tanítói állásra hivatnak el az intézetből, s aztán mint magántanulók térnek vissza vizsgálatra. E magántanulóságnak bezzeg a tanügy nem igen örvendhet, mert ifjúnak a magán szorgalom és tapasztalás sohasem adhat annyi tájékozottságot, mint az intézeti képzés és mert elvileg is a hivatalbeli magántanuláshoz az intézetnek szilárd s hézagtalan alapot kell adnia. 67 tanítóképző intézetben tartatott tanképesítő vizsgálat (1888-ban) s kiadatott összesen 1.132 oklevél (= 39-cel több, mint 1878-ben), elemi népiskolákra érvényes 1036, polgári iskolai fokozatú 96. Több tanítóképző tanárnak, de különösen Hetyey Gábor dévai tanítóképző igazgatónak buzgósága s kitartó lelkesítése folytán végre létrejött a tanítóképző tanárok egyesülete. Első értekezletüket, közgyűlésüket 1889. ápril 14. tartották Budapesten, kevesen ugyan, de azzal a tudattal, hogy — mint a miniszter mondotta nekik — ((egyesületi együttes működés útján sokkal jobban lehet ápolni a közügyet, mint szétforgácsolva.)) E gyűlés elhatározta az egyesületté-szervezkedést, letárgyalta az alapszabálytervezetet, s ezt a minisztériumhoz terjesztette fel megerősítés végett. Főbb tételei: az egyesület címe : «A magyarországi tanítóképző tanárok egyesülete)), tiszteletbeli, pártoló s rendes tagok jogai s kötelezettségei, 4 frt tagdíj, egyesületi közlöny (Magyar Tanítóképző, melyet a 4 frtot befizető tag külön előfizetés nélkül kap ; nem tagok évi 4 írtért kapják a lapot), közgyűlés két évenként, tisztviselők, választmány stb. A szervezkedésen kívül már ez első gyűlés a tanítóképzés életébe vágó* tételeket tárgyalt, pl. az internatusról és convictusról, a képezdei tanterv módosításáról, a tankönyvekről, a tanképesítő vizsgálatról stb. Az egyesület választmánya ápril óta négy izben gyűlést tartott, rendezvén az egyesület ügyeit, s már is figyelmet és elismerést viván ki maga részére közoktatási miniszterünknél. A nov. 2-diki gyűlés egyebek közt folyamodvány utján kérni kívánja a minisztériumnál azt, hogy az országos nyugdíj a felekezeti tanárokra nézve kedvezőbbé tétessék. A tanítóképző tanárok egyesülete és hivatalos közlönye a «Magyar Tanítóképző)) hivatva van egyrészt a tanítóképzők testvéries egyesülését s lehetőleg egyértelmű működését felekezeti különbség nélkül létesíteni, másrészt a tanítóképzésnek életre való fejlődését biztosítani. Kár hogy különösen a felekezeti tanítóképző tanárok túlnyomó része látszólag idegenkedik az egyesülettől. x\ decemberi kimutatás szerint van az egyesületnek összesen 199 tagja; állami intézeti tanár (25 intézetből) 17 r, felekezeti (46 intézetből) csak 17! tanfelügyelő eddig 9, népiskolai tanító egy. Tehát mégsem «sodornalo) el bennünket az ((általános paedagogiai mozgalmak)); ha elsodornának, bizonyára tanítóképző intézeteink és a vallásoktatás is hasznot húzna az elsodortatásból. ((Egyesületi együttes működés útján sokkal jobban lehet ápolni a közügyet mint szétforgácsolva.)) Csak félre mindkét részről az elfogultsággal! Dániel Márton országgyűlési képviselő a közoktatási bizottság elé fontos javaslatokat terjesztett a tanítóképzésre és tanítókra vonatkozólag.. Egyebek közt a