Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

a társas körökből, családja jövőjének biztosítása nélkül tengi le szomorú életét. Nem költemények ezek, sőt — fájdalom — ezek mindennapi tapsztalatai a szegényebb egyházakban lévő lelkészeknek. Hányszor jajdult fel az égető sebek miatt a prot. lelkészi kar? hányszor kérte, könyörögte ezek orvoslását? kiáltásai mindanyiszor a pusztában elhangzott szavak valának, nem hatott fel e könyörgés és jajkiáltás az illető körökbe soha sem. A tanítók fizetésének emelése, ezek, sőt a köregyzők s minden állami hivatalok nyugdijalap forrásai felkutatása és előteremtése magyar állam kormányunk folytonos figyelmét s atyai gondoskodását képezik, egyedül a prot. papság az, kinek sebeit és nyomorait senki sem látja s figyelemre nem méltatja. Itt az ideje, hogy a magyarországi ref. lelkészi kar álljon elő és követelje azt, amihez törvényes joga van, mit a prot. egyház mindig követelt, még pedig békekötések és országos törvények által biztosított önkormányzata feláldozása nélkül, «az 1848-ik évi XX. t. cikk» életbeléptetését. E törvénycikkben két nagy elv van kimondva : 1-ször. E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül egyenlőség és viszonosság. 2-szor. Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek közálladalmi költségek általi fedeztetése. Eme nagy elvek már a reformációt követett évtizedekben gyakorlatilag megvalósíttattak. Erdélyben az 1557-ik évi tordai országgyűlés már proklamálta a föltétlen lelkiismeret szabadságot s a későbbiek a jogegyenlőséget és visszonyosságot. A bécsi békekötést kivívott reform, magyar őseink pedig nem csupán a magok saját felekezete szabadságáért, hanem általában a teljes feltétlen vallásszabadságért küzdöttek. A törvény és történeti mult tehát egyaránt feljogosít bennünket arra, hogy a teljes jogegyenlőséget és visszonosságot törhetlen szilárdsággal követeljük anynyival inkább, mert mi protestánsok nem kegyelemből vagy kényszerűségből befogadott és eltűrt polgárai vagyunk e hazának, hanem az e földön ezer évvel ezelőtt hazát és államot alkotott s azért sokszor vérzett ősöknek természetes és törvényes utódai. S valóban elkövetkezett az az utolsó óra, megkondult a tömörülés és egybesereglésre hívó harang szava, hogy adjunk egyetemlegesen kifejezést nyíltan, szabadon és őszintén érzelmeinknek, hogy ne legyünk saját országunkban törvényes jogainktól megfosztott mostoha gyermekek azért, mert mint hű fiai e hazának a lelkiismeret szabadságát hirdetjük és valljuk. * * * A másik nagy elv, mely a XX-ik t.-cikk 3. §-ban ki van mondva, ez : «minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeinek közálladalmi költségek általi fedeztetése.)^ Még mielőtt e t. c. megszületett volna, a papi tized eltörlése vétetvén az 1848-iki törvények alkotásánál tárgyalás alá, a XlII-ik t.-cikk 2-ik §-ban már előzőleg határozottan ki van mondva, hogy ő felsége a kisebbrendű, bármely felekezeten lévő papságnak illő ellátása iránt általánosan is, magyar minisztériuma által részletes törvényjavaslatot fog az ország rendei elé terjeszteni. Itten tehát nemcsak a papi tized elvesztése miatti kártalanítástól, hanem egyszersmind a kisebbrendű papság országos ellátásáról is van szó. Ez utóbbi törvénycikkre támaszkodva, a tiszántúli ref. egyházkerület rögtön rendkívüli gyűlést híván egybe, következő kérvényt terjesztett az országgyűlés elébe: kívánjuk, hogy «minden vallásbeli felekezet egyházi szükségeit az álladalom kincstára teljesítse; hivatalnokait az álladalom fizesse, nyugdíjazza, felekezeti népesség arányában.)) Továbbá minden hitfelekezetbeli iskoláknak közköltségeit, úgyszintén az azokban tanító egyéneknek fizetését, nyugdíjazását az álladalom teljesítse. Amely kérvény beterjesztésével a XlII-ik t. c. megalkotása után — született meg köztudomásúlag az 1848. XX-ik t.-cikk. S bár az egyházkerületek folyvást sürgették és várták ennek életbeléptetését; a nemsokára bekövetkezett fegyver-zörgések elnémítván az országos vallásos közügyek intézését, a haza megmentésére irányult a nemzet figyelme, s ily körülmények közt felekezetünk szép reménye teljesületlen maradt. Fel kell tehát venni nézetünk szerint a fonalszálat ott, hol megszakadt. Az 1848-ik évi XX-ik t. c. 3. §-nak végrehajtását, mindaddig, míg azt a törvényhozó hatalom el nem törli vagy nem módosítja, határozottan követelnünk kell, az elől kitérni, vagy helyette más eszmét becsempésztetni engednünk nem szabad, mint azt a tiszántúli kerület 1867. dec. 1 — 3. napján Debreczenben tartott közgyűlésében határozottan kimondotta. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapotáról. (Folytatás és vége.) Még egyet a néptanítók díjazásához ! Nem árt ha még a baka is generálissá válni kiván. A népoktatás terén még a fizetés javítása s rendezése sem képes minden bajt eloszlatni és a kívánatos haladást s versenyt előidézni. A melyik tanító képes és érdemes rá, előléptetésben részesüljön. Van állás, melyet a képzett tanító becsülettel betölthet. Nem feladatom itt részletesen fejtegetni az előléptetés fajait, feltételeit s módját, de röviden legalább egy-két előléptetési lehetőséget érinthetek. Jövedelmezőbb tanítói állásokba tanácsos volna a szegényebb állomások törekvő s kitűnő tanítóit vagy pályázat, vagy egyenes meghívás útján áttenni. Tanítóképzői gyakorló iskolákba a tanmód gyakorlatában, elméletében és az iskola vezetésében kipróbált tanítók alkalmazandók. Tanfelügyelői segédek a derekabb tanítók köréből vétessenek; vannak, kik tanfelügyelői hivatásnak is megfelelhetnének. Ezek s hasonló előléptetések csábító ereje a népoktatók buzgóságát s munkaképességét nagy mértékben fokozná, s az oktatás módját, eredményét jelentékenyen javítaná. 1889. aug. 20-án nagy gyűlését tartott a III. egyetemes tanítógyülés végrehajtó bizottsága a tanító egyesületeknek megjelent képviselőivel együttesen. Előző napon az Eötvös-alap osztó bizottságának értekezlete örvendetes tudomásul veszi azt az elnöki jelentést, hogy a kormány több évi szünet után segélyezni fogja a nevezett alapot. Meg is érdemli; nemes feladata a tanítók gyermekeit a magasabb iskolázás közben ösztöndíjakkal gyámolítani. Jelenleg az alap vagyona 39,811 frt. Az osztó bizottság elnökévé dr. Verédy Károly buda-