Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

egyházmegyei közgyűlés által kinevezett elnökből és az eddig megalakult három lelkészi kör által saját tagjai közül megbízott két-két bizalmi férfiúból álló bizottságnak adassanak át, mely küldöttség együttes ülésben az összes folyamodások elbírálását eszközli s munkálatát, indokolt véleményes javaslat kiséretében, az esperesi hivatalhoz beadja; az esperesi hivatal a beterjesztett munkálatot és véleményes javaslatot a legközelebb tartandó nyári egyházmegyei közgyűlés legelső tanácskozási tárgyául tűzi ki, ekként mód és alkalom nyújtatván arra, hogy a segélyezés ügyéhez minél többen hozzá szólhassanak s a határozat hozatalába minél nagyobb mértékben egyen egyen befolyhassanak. Ezen eljárás alkalmazása mellett talán, de csak is talán, kevesebb lenne a segélyben való részesítés, illetőleg ajánlat miatt az elégedetlenség és felszólalás. így folyt le, a «Tóháti lelkészi kör» februári értekezlete, mely hogy élénk és érdekes volt, azt mi, kik szerencsések voltunk jelen lenni, egész nyíltsággal elismerjük ; de hogy hasznos s a közügyekre nézve valamelyest előnyt biztosító-e ? azt a nagy közönség ítélheti meg s a jövő bizonyíthatja. Annyit még ki kell jelentenem, hogy a talán heves szóváltás sem változtatott azon tesvéries tömörülésen, mely nem egyéni hiúságot, helyi érdeket, hanem a valláserkölcsi élet emelését s a tisztán ev. reform, érdekek fejlesztését és előbbvitelét irta fel zászlajára. Forrjunk ! Forrás után tisztül meg a vegyanyag a hozzá nem illő részektől, és lesz gyógyszer, orvosság, vagy éppen üdítő itallá. Mondanom sem kell, hogy a közbejött ebéd alatt az élces megjegyzések és csípős vágások nem keserűvé, de izletesebbé tették a nagy szívességgel felszolgált étel és ital neműeket. Nagy szerencsénknek tartjuk, hogy a szomszéd ungi egyházmegyéből Szabó József eszenyi lelkész barátunk épen ezen alkalomból tisztelte meg körünket jelenlétével ; ki is a lefolyt jelenetek egyrészének figyelmes i szem és fültanuja levén, oda nyilatkozott, hogy derék bizony az ily összejövetel. Meg kell még említenem, ha tudósításomat csonkán adni nem akarom, hogy a jövő összejövetelünkkor tartandó értekezlet, szabad-előadás vagy munkálat beadása s tartására Ecsedy Károly legidősb, de tüzes, élénk észjárású barátunk kéretett tel. Számítunk is rá, hogy az ő tőle megszokott erély és elvhűségtől- áthatott közreműködés csak is fokozni fogja az érdeklődést s tovább vinni az eszmék tisztulását. Sütő Kálmán, beregsomi ev. ref. lelkipásztor. GYAKORLATI LELKÉSZET. In memóriám. Bersier emiekére mondott beszéd Nimésben 1889. nov. 24. C. Babul, nimesi lelkésztől. Motto: « Ámbár meghalt, mégis beszél.* Zsid. XI. 4. A fiai! Csak alig pár hete annak, hogy előttetek a mélyen fájlalt Cazalet lelkésztársam felett szónokolva, a zsidókhoz írt levél eme szavait intéztem hozzátok: emlékezzetek meg a ti vezetőitökről, kik hirdették nektek az Isten beszédét, és kövessétek hitöket, megnézve, hogy minő vége lett életüknek. Ma az Isten egy újabb csapással sújtott bennünket, mely nem oly egyenesen érint ugyan, de a mely az egész francia ref. egyházban, sőt azon túl is fájdalmas megdöbbenést keltett. Bersier párisi lelkészt, a mult keddre virradóra, életének 58-ik évében az Isten hirtelen magához vette. Utoljára Montpellierben találkoztam vele, már akkor szomorú előérzetet keltett bennem beteges ki-nézése. De ő nem az az ember volt, aki pihenni szeret. Azt mondhatjuk, hogy állva halt meg. A mult vasárnap az általa alkotott Etoile templomban d. u. 4 órakor erővel és világossággal prédikált «az emberi és isteni igazságszolgáltatásról.)) Más nap hétfőn egy nagy sokasággal együtt jelen volt a Sz.-Lélek templomban egy 20 éves fiatal lány végtisztességénél ; délután tevékeny részt vett egy bizottságban, hol az evangeliom terjesztéséről tanácskoztak ; este ő maga fáradozott az evangeliom terjesztésén, elnökölvén egyikén azon népszerű vallásos összegyűléseknek, melyeket nemes alapítójok nevéről Mac-All gyűléseknek neveznek. Innen haza ment, szobájában dolgozott éjfélig. Ekkor lenyugodott, de két órakor fuladási rohamok ébresztették fel ; a válság tíz percig tartott, és aztán mindennek vége lett. Egy boldog család elvesztette fejét, a párisi ref. egyház legkitűnőbb lelkészei egyikét, és a francia prot. egyház egyik fényességét. Minő gyász és minő veszteség! de minő intés is, hogy munkálkodjunk míg nappal van, hogy vigyázva és készen találtassunk a mi Urunk eljövetelekor. Afiai 1 Mai beszédem az isteni szózatnak viszhangja leend és igyekezni fogok, hogy az szívetekbe hasson. Alig egy éve mult, hogy közületek többeknek szerencséje volt Bersiert hallani a nimesi kis templomban, midőn fenkölt magasztos ihlettel beszélt izrael prófétáiról. Haj! ezután már nem halljuk többé ékesszóló szavát, de azért mint a sz. lecke mondja Ábelről «ámbár meghalt mégis beszél)) nekünk életével, halálával és mindenek felett hitével. Fogadjuk magunkba szállva, mély megilletődéssel azt a bizonyságot, mely tőle az örökkévalóságnak előtte most megnyílt küszöbéről hozzánk érkezik. I. Jegyezzük fel azon emlékből, mit számunkra Bersier hagyott ez első tanulságot: hogy a szellemi képesség nagy kiterjedése és kitűnősége, az ismeretek sokfélesége, a modern míveltség minden gazdagsága, minden világossága, tökéletesen összefér az evangeliomi hit egyszerűségével és szilárdságával. Bersier mindezt bírta. Istennek hála, e példa nem egyetlen és nem is ritka, de elég figyelemre méltó arra, hogy megérdemli a fáradtságot, hogy fölelevenítsük. Annál a kitűnő embernél, a kit most vesztettünk el, a szép természeti tehetségek folytonos munka által gazdagodtak. Fáradhatlan olvasó, ki a mai kor gondolatának minden irányát figyelemmel kisérte, és mind azon támadásokat szemmel tartotta, melyeknek tárgya a keresztyénség volt; ezért volt minden beszédének bizonyos alkalomszerű íze, mely a szószéke körül csoportosult válogatott közönségre nézve a legfőbb vonzerőt képezte. És pedig az ő hite a régi evangeliomi hit, az Isten egyszülött fiában, a Jézus Krisztusban való hit volt, ki meghalt bűneinkért és harmadnapon feltámadott megigazulásunkért az írások szerint. Hivatkozom egyházi beszédeire, habár azokban a kornak inkább psychologiáját és morálját találjuk, mint tudományát; liturgikai és polemikai közleményeire, korunk egyházi vitáiba elfoglalt álláspontjának egészére, végre mindazok benyomásaira és tanúságára, a kik őt közelebbről ismerték. Emlékezem, ő mondta ezt nekem: ((Közelebb érzem magamat egy szegény tudatlan asszonyhoz, ki imádja Jézus Krisztust, mint a legkiválóbb, leg-