Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

midőn valaki egy ily keserű Ítéletet mond ki egy tanintézetre és egy egész egyházkerület lelkészképzésére, legalább is kötelesnek kell vala éreznie magát arra, hogy alaposan utána járjon a tényeknek, sőt még azok eshetőleges speciális magyarázatának is. Megtette-e ezt iró? Aligha. Hanem elővette a mult évi értesítőt és kiirta azt, a mit ott talált. Úgyde iró nagyon jól tudja (hiszen még hibáztatja is), hogy akadémiánkon nem adnak elő minden évben minden tantárgyat, következőleg az ifjak négy évi tanfolyamon nemcsak annyit hallgatnak, mennyi egy évben adatik elő. Ezt meggondolva, kötelessége lett volna megnéznie legalább is a megelőző évi értesítőt is, és abban megtalálta volna, hogy előadatott egész éven át a vallásbölcsészet heti 6 és az újkori bölcsészettörténelme heti 2 órán; ehhez jő aztán neveléstan heti 3, oktatástan heti 3 órán. Megjegyzem még, hogy a görög bölcsészet történelme rendesen egész évi 3 órával szerepel és a mult évben csak különös okból (egyik tanár betegsége és halála) történt az a csekély összevonás félévi 5 órára. Mindez tehát együtt heti i6I

/2 vagy rendes viszonyok között épen a kivánt 17 óra. Im, ebből áll az a ccmélyen elszomorító állapot.)) Még furcsábban okoskodik Sárospatakra nézve. Azt írja, hogy ott ccépen kétszer annyi órán hallgatnak a theologusok humán tudományokat, mint Enyeden)), de azért ott mégsem igen lehet bölcsészeti képzettséget szerezni, mert ő egy félévig másról se hallott, mint Aristotelesről. Még kisül, hogy iró a theologiát nem tartja humán tudománynak. De hát hol tanulta azt ? Sárospatakon ugyan nem, mert mindenekfelett épen ott hangsúlyozzák az ellenkezőt oly élesen, hogy épen ezért még attól is vonakodnak, hogy a tudományegyetemét theologia névvel nevezzék, hanem vallás- és egyháztudománynak mondják. Ezek pedig már csak humán dolgok. Azon eljárásról pedig, hogy egy egész féléven át Aristotelesről tanítottak, épen a valódi tudományos módszer szempontjából nem lett volna szabad oly kicsinylőleg szólani, mert, mint a szakbizottság javaslata igen helyesen mondja, ((ezen eljárás különösen ajánlatos... a tudományos bölcsészeti módszerbe való bevezetésre.)) Aztán ha egy félévig csak Aristotelesről hallott, (nem valt-e abban egy kis «logika» is ?) az értesítők bizonyítása szerint más félévekben már másokról hallhatott volna. Legyen elég erről ennyi, Venio ad fortissimum. . . Iró többször ismétli azon kívánalmát, hogy adassék alkalom a theologusoknak a szervezetben felöleiteken kívül még más (történelmi és nyelvészeti) tudományok hallgatására is. Megokolja pedig azzal, hogy i-ször „«í a lelkésztől nem vakhitet, hanem meggyőződést kívánunk!)) Meggyőződést ? mi iránt ? mégis csak első sorban tán azon dolgok iránt, mikkel a theologia foglalkozik ! Avagy a theologia csak vak hitet nyújtana ? 2-szor «aztán meg nem is a dogmák utmutatása, hanem a szabad gondolkozás vezérlete mellett miveljük a theologiai tudományokat.)) Hogy mi a valódi értelme ezen üres szóhalmaznak, annak keresésével nem fárasztom sem magamat, sem a t. olvasót. Elég szomorú, hogy a laikus olvasóra mégis képes megtenni azon benyomást, mintha mi, theologusok beismernők, hogy a mi tudományunk vakhiten alapszik és a szabad gondolkozásnak ellensége. Én pedig itt is kirivó bizonyítékát látom annak, hogy mily nagy mulasztást követett el iró, midőn kívánalmait nem meghatározott elvekre épített elméletből vezette le, hanem esetlegesen, vagy jobban mondva, egy különös tendentiából állította fel. A tendentia elég világos; az, hogy így concludálhasson : «a kolozsvári egyetem nyitva áll theologusaink számára... ott mindazt készen fogják találni, mi Enyeden hiányzik !» De ha így járunk el, akkor a különböző tendentiák szerint a világon akármit be lehet csuztatni a theologiai vagy ((lelkésznek való» tudományok sorába: pl. jogtant, alkotmánytant, orvostant, gazdaságtant, számviteltant stb. 15 év óta járja ez a nóta Erdélyben. Értéke többször többféle alakban meg volt vitatva és kellő mértékben alá szállítva. Mit ítélek róla én? megírtam már 15 év előtt elég részletesen és hizelgek magamnak vele, elég tárgyilagosan is akkor, „Egy teljes theol. akadémia terve" cimű munkámban*). Legyen szabad általában arra hivatkoznom és itt csak röviden megjegyeznem a következőket : 1. A mi a lelkésznek az általános műveltség szempontjából szükséges, azt meg kell szereznie ott, hol az orvos, mérnök, jogász, tanár megszerzi: a gimnáziumban és az életben. 2. A mi pedig szükséges a) a szaktudomány, b) a gyakorlati életfeladat szempontjából: azt lehetőleg (mert a jó pap nemcsak négy évig. hanem holtig tanul) nyújtani kell a theol. akadémián. Hogy mit kiván a gyakorlati életfeladat? arról most hallgatok; de ide melléklem külön másolatban azon rövid rapszodikus elmefuttatást, mit 15 év előtt írék. Ha te, kedves barátom, jónak látod, közöld egyszer tárcarovatodban.**) Lehetne ugyan ezt a themát rendszere*) Megjelent az «Egyházi szemle* 1875. és 1876-ik évfolyamában**) Nagyon szívesen, lehetőleg egyik közelebbi számban. Szerk-19*