Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-02 / 9. szám

Nézzünk át Olaszországba is. Hallották önök Bonavino Kristóf (úgy hiszem az az igazi neve) hírét? Nem. No nem is sokat vesztettek vele. Mivel azonban a mult években nagy lármát csapott az olasz tudományos világban, hát ismerkedjünk meg vele. Született Pegliben, Liguriában 1820-ban. Neveltetett a seminariumban, a hol oly buzgóságtól égett, hogy ha rajta állt volna, a Jesuiták-rendjébe lépett volna; de atyja ennek ellenállt. Pappá lett hát, hanem mikor gyóntató székébe ült, a kétség harca támadt fel benne a megkezdett élet valóságaival való érintkezésből. Olvasni kellene ennek leírását, a mint ezt maga feljegyezte «az olasz iskolák bölcsészete)) cimű munkája bevezetésében. Azután kilépett a papságból egy többé vagy kevésbé jó társaságba. Az akkori expapok között mint egy kiválasztott úgy tekintetett. Ilyenek voltak Vanucci, Irezza, Ardigo, De Borri és Fiorentino, mind szabad gondolkozók. Az olasz szabadság kezdetében egy új élet hajnalát köszöntötte, melyet az új név felvételével kívánt megjelölni: Ausorrio Franchi. Fkkor Milanóba hivatott meg egy bölcsészeti katedrára Ferrori József mellé, ki a ((forradalom bölcsészete)) cimű művet irta. Nem oly mély, mint collegája, de lelkesebb, világosabb, behatóbb, az ifjúságra roppant befolyást gyakorolt, mit «La Raison» c. hírlapja és különböző iratai még növeltek és szilárdítottak és a városon kívül is — mely akkor Olaszország erkölcsi fővárosa volt — terjesztettek. Tanítása mindenekfelett negatív és skepticus volt. Érveit Kant «Kritik der reinen Vernunft»jából kölcsönözve, mit egy neofira odaadó buzgalmával magyarázott, a dogmatica területét aláaknázva, végtére ide lyukadt ki: az emberiség eszméje, Olaszország jövője az egészen tiszta, a tudomány által megvilágosított, a szív vallása által gyámolított, egészen benső, minden vallásos szertartások, papok, szegények nélkül való democratiában áll. Bölcsészeti fejlődése tehát a socialis köztársaságban végződött. Romboló dühében neki ment valamennyi olasz bölcsésznek, Gioberti, Rosmini, Bertini és sok másnak és azokat mint valami törpéket mind lába alá gyűrte. Az ifjúság rajongott érte, bár az igazi tudósok nem sokra becsülik. Elég az hozzá, hogy a nagy porral, melyet felvert, oly hírnévre tett szert, hogy Ferri úgy beszélt róla, mint az olasz skepticus iskola megalapítójáról. Hanem egyszerre Franchi lecsillapult, körülte csend lett, bölcsészeti kitöréseit semmi se jelezte, kivéve előadásait, melyek mind mérsékeltebbek, mind hidegebbek lettek, mint a craterből kiömlött láva, ha már messze folyt. Mi történt benne? Egy megváltozás, mely őt egy liguriai zárda cellájába vitte vissza. Szánalmas visszatérésének titkát egy ily cimű könyvben adta ki: cUltima critica», a melyben megtérését bölcsészeti szempontból igazolni próbálja. Ne kívánják önök tőlem, hogy e könyvet ismertessem. Csak azt jegyzem meg, hogy ő magát vádolja, magát cáfolja oly egyenesen, a mint csak lehet, sőt siránkozva az ifjú rationalista fölött, bocsánatot esd az olvasóktól, kérve, hogy ne is említsék többé, annyira megesett a szíve rajta. Cáfolata ép oly sikerült, mint pikáns. E11 részemről nem habozom elismerni, hogy sokkal jobban sikerült, mint az ifjúkori támadás. Franchi ön kezeivel rombolta le magát. Nem maradt belőle egyéb, mint Bonavino szerzetes, egy parányi tapasztalással és egy kevés illusióval. Ultima eriticájában Kant (dleine Vernunft»-ja elhomályosul az ő józan esze előtt, sőt egészen eltűnik, szerinte egy ellenmondást foglalva magába, mely nem válik becsületére se logikájának se józan eszének.. Kant előtte most már csak egy soíista és veri mellét szörnyen, hogy nincs több bölcs és próféta Aquinoi Tamáson kívül. Ha irataiból kell megítélni, Krisztust soha se méltatta figyelmére, a prot. egyházat pedig nem is ismeri. Mikor a zárdából kijött, azt messze : maga után hagyta, mikor oda visszatért, most vakmerő szakadásnak tartja. Különben a tudós világ teljesen hall-' gat róla, nincs egyetlen bölcsészeti közlöny, mely említené. Csak a «Civilta cattolica» beszél megtéréséről, mint csudáról, ennyi az egész. Nekünk is elég ennyi a hirhedt emberről és ezzel engedjük át a feledésnek. Ugy látszik Toscanában is nyílt egyScedvező alkalom a vallásos kérdések tárgyalására. Sienneban Colle de Val d'Elsa falucska nem feledte el XVI-ik századbeli martyr vendégét Aonói Paleoriot. Még 185 1-ben, beszéli Bonnet, a falu elöljárói lakására ezt a feliratot helyezték: «Itt élt Aonio Paleorio.» A mult évben pedig egy bizottság alakult azon célból, hogy emlékezetét egy ünnepélylyel tisztelje meg. Az ezen ünnepélyre meghívó körlevél úgy magasztalta, mint keresztyént és reformátort. De egy újabb körlevél már azon szándékot tette közzé, hogy Palearioban Bruno előhírnökét kell ünnepelni. Kitűzték hát erre a célra a mult év október 23-át. De valaki ezt írta Flórencből a komiténak : Paleorioban a vallásos reformnak azon typusát üdvözöljük, ki Itáliát azon óhajtások kivitelére hívta fel, melv a hit, szabad gondolat, és hazaszeretet háromságában áll az örök evangeliom alapján. Nagyon helyes, mondjuk mi. Ezért a megemlékezés az idei tavaszra halasztatott, hogy akkor minél fényesebben és méltóbban lehessen megünnepelni. Az utóbbi időben több tudós lépett érintkezésbe a valdenszi evang. misszióval, és kénytelenek voltak elismerni, hogy hamis nézettel voltak felőle, rokonszenvük azonban most már meg van nyerve számukra; Legújabban pedig a derék Foldella, kitűnő olasz író, azon ellentétet állította fel, mely szemmel látható egy részről a Parisba utazó olasz radikálisoknál, kik ott hazájokat gyalázták, más részről pedig az olasz félsziget egyik szegletében lakó néhány ezer valdenszieknél, kik legközelebb hálát adtak Istennek azon szabadságért, melyet élveznek az üldözések századai után. És aztán azt a kérdést teszi fel : hogy magyarázzuk meg ezt ? «Ennek titka — feleli — azon vallásos érzésben van, mely a lelket szelídíti és megnemesíti. A szabad, hazafias, humánus szellemek, még akkor is, mikor jó hiszeműek, könynyen a legsiralmasabb anarchiába esnek, és az irodalmi vagy tudományos fáklyák kialhatnák, vagy a legszörnyűbb gyuladásokat okozhatják, ha csak vallásos érzés által nem mérsékelteinek vagy ápoltatnak.)) Ah ! tudják felhasználni e várakozás idejét, mely számunkra fennáll és a mely néha hosszúnak tetszik, hogy megtisztítsuk és egyszerűsítsük hitvallásunkat, oly módon, hogy az evangeliom elfogadhatóvá tétessék, mint kihirdetése első napjaiban vala. (Revue chretienne.)

Baksay László. Külföldi apróságok.*) Azt értem, hogy Sanyaró Vendel szeretné megtanulni a koplalást a hercegprímás asztalánál; azt is értem, mert volt szerencsém nálok ebéden lehetni, hogy a «koldulóbarátok» foglalkozása sem utolsó mesterség : de azt nem értem, hogy miként találkozhatik olyan szegény ember, a ki egy olyan mozgalmat ne pártoljon, mely az ő sorsa javítására indult meg. Az ilyen *) Ismételten kijelentem, hogy az * Apróságok* eszméinek nagy részét francia lapokból szedegetem. — H. V.