Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

szálvonások, szintén a rövidlátás szerzői. Vastagabb gömbölyűbb és tisztább betűk (a mint a lúd-tollak korában volt) nemcsak a szemet kímélik, hanem a jó ízlésnek is inkább megfelelnek, mint a mostani szarkaláb irás, melynek jellemzője, hogy a vonalak egymáson lovagolnak, s a betűk rendesen egymásra dűlve megfutamodó, gyakran meg épen összezavarodott helyzetben vannak. Ez az oka, hogy a hygienisták mind hangosakban kezdik sürgetni a régi fajta egyenes (nem dült) vonalú irást. Ha ezekhez hozzáveszszük a nem eléggé lekete tintát s a túlságosan fehér, nem halványított színű (chinai) papirost: előszámláltuk azokat a főbb elemeket, melyeket a háznál és tanteremben a jóllátás esküdt ellenségeinek nevezhetnénk. Ezeket a jól berendezett iskola s a gondos szülék és tanítók rendre megsemmisíthetik, sőt okszerű és kitartó gyakorlattal (esetleg szemüveggel) a meglevő rövidlátást is elenyésztethetik, vagy tovább terjedését megakasztathatják. Kivált a leányiskolákban kell erre nagy gondot fordítni, mert a rövidlátás a leányoknál a test növésére bénítólag hat, s tekintetük kedvességéből sokat vesz el; a fiúknál pedig a pályaválasztásra hat zavarólag. Szükséges, hogy a család és iskola tisztában legyen az azt okozó tényezőkkel, valamint azzal is, hogy a veleszületett rövidlátás nem gyógyíthatatlan baj, s ellene küzdő fegyvereinket soha sem kell lerakni.') c) A szemnek is van emlékezete, mint a fülnek. Hiszen a tapintó szervet azzal múlja végtelenül felül, hogy közelben és távolban egyszerre nagy számú tárgyat foghat lel, s rendezetök megjegyzésével nagyon sokat tesz a társításra és emlékezésre. Látószervünk emlékezete örökölt erőihez képest többfelé : egyik szem leghívebben a színekre emlékezik (chromatikus emlékezet, melyben különösön a japániak tűnnek ki) ; másik az alakokra és méreteikre (graphikus emlékezet), harmadik a helyre (localis eml.) Némely embernek elég egy utcán vagy városban egyszer végig menni, hogy a legkisebb részletekre is emlékezzék. Az állatok közt a ló, elefánt s a kutya vannak felruházva ezzel az erélylyel, hogy útközben minden pontot megjegyeznek, s a mely helyen egyszer szállásoltak, azt újból felismerik. Az efajta emlékezetre nagy szüksége van a tájképírónak, mert belőle merít teljes, vagy részletes elemeket egy-egy festményhez. A leiró, vagy graphikus emlékezet mint egy lefényképezi az agyba a tárgyaknak a recehártyára tett látási benyomásait úgy, hogy a gondolat a képzeletben újból szerkeszti azokat, vagy keze kiábrázolja rajzban : ez a rajzolók emlékezete. Houdin Róbert, az összeesküvő, fia látóérzékét annyira kiművelte, hogy például egy játékszerbolt, vagy könyvtár áttekintése után az az észrevett tárgyak bámulatos jegyzékét adta. Erre az emlékezetre nagy szükségük van a képíróknak, mert nélküle meddő marad képzeletök, s lehetetlen igazán művészit alkotniok. A leiró emlékezetnek egyik válfaja a plastikai, midőn valaki a tárgyaknak, vagy az arcoknak jellemző vonalait fogván fel, azok úgy tűnnek fel, mint Michel Angelo párkái: mintha ércből öntve jelennének meg emlékezetében. A képfaragásban és kép-írásban a görögök egyfelől azért tűntek ki, mert kitűnően bírták felfogni és megtartani a külső alakokat és aretypusokat.2

) L. Fonssagrives L'education phys. des garcons 236. s köv. 1. Nálunk Barabás Miklós, veterán arcképfestőnk, egyik ismerőse (egy volt előkelő földbirtokos) arcát több mint negyven év múlva is oly híven le tudta festeni, hogy a néhai volt vén cselédje régi gazdája arcát azonnal felismerte. Általában a görögök műremekeiben szintúgy, mint Michel Angelo, Rafael, Coreggio műveiben, műnyelven szólva, az u. 11. nagy vonalak az uralkodók. Legalkalmasabbat! művelhetni a látási emlékezetet a rajzzal s főleg a plastikai művek másolásával, továbbá egy kis agyag mintázással, fafaragással, amaz a hó ember készítésnek, emez a pálcafaragásnak lévén mintegy magasabb kiadása. «Kevés foglalkozás van — úgymond Ruskin — mely nevelőbb hatású lenne, mint az agyagmintázás.))1

) A színemlékezetet pedig festéssel, színezéssel művelhetjük. Ezt a gyermek szereti és tíz mesterség közül kilencben hasznát is veszi. Általában a különböző emlékezés mind a szem különböző veleszületett erőin sarkallik, s csak gyakorlásnak kell hozzájuk járulni, hogy nekünk hasznos szolgálatokat tehessenek. d) A szemnek talán legbecsesebb tulajdonsága a szemmérték és megfigyelni tudás. Ez teszi azt a művészetek, a tudományok és kézi mesterségek zászlóvivőjévé. Leonardo da Vinci ebben t'z értelemben monda a szemről, hogy az talált fel minden művészetet és mesterséget, a csillagászaton kezdve le a hajózásig, a képfaragáson kezdve, le az asztalosságig, az építészeten kezdve a földmívességig.-) A helyes, igaz és gyors látás egyik hajtókereke minden mesterségnek; másik a rajz. Ez értelemben mondá Michel Angelo, hogy rajzolni tudni annyi, mint a delejtűt a szemünkben hordani. Az igaz látás magában foglalja a szemnek Lionardo da Vinci emlegette ítélni tudását. Tehát az a megfigyelés egy része, s abban áll, hogy szemünk egy tekintettel meg tudja becsleni és mérni a tárgyakat. A megfigyelésre nevezetes kellék a kitartó (béketűrő) nézésre szoktatás. A gyermek látásának eredeti hiánya röpkesége, melyen csak a megfigyelésre szoktatás segíthet.3

) A gyermek szeme ösztönszerűen vágyik fény és színek nézésére, mint a láb a járásra, s mint a hogy a láb tétova mozgását járássá rendszeresítjük, szintúgy a tétova látást megfigyeléssé kell változtatni lioszszas gyakorlással. A béketűrő érzéklés rászoktatja a dolgok behatóbb szemléletére s arra, hogy a jelen benyomásokat az elmultakkal összefűzze s emlékezete kölönböző elemeit combinálás által egy lánccá foglalja. Ez tisztán emberi vonás, mert míg az állat a jelen benyomások rabja, a gyermek Watt a főzőfazék födele mozgásának mult és jelen mozzanatait egy egészszé combinálja, s föltalálás alapjává teszi. A dolgok vagy tények belsejébe hatolása a genialis egyének működésének egyik titka. Leonardo da Vinci látása az arcról a szív mélyéig hatott; Lemazzo el is nevezte őt Prometheusnak, mert oly emberként tűnt fel neki, ki a dolgok titkait tudja. Ugyanezt a látásbeli különbséget vehetni fel Hippokrates és Aeskulap közönséges papjai között, vagy Newton Izsák és a természet közönséges szemlélője között, mert péld. ha Newton haszonbérlő lett volna, sokkal behatóbb volt volna a megfigyelésben és óvatosabb az ítéletben, mint egy közönséges bérlő.4

) A dolgoknak mintegy a szivéig való eme behatolásra gondolhatott Ruskin, midőn egy kis túlzással ki r) Lectures ott Art 150. 1. 2) L. Buisson: Dictionnaire de Pedagogie, Art és Dcssin című cikkeit. 3J Természetes, hogy nemcsak a látással figyelhetünk meg, hanem a hallással is, s ez esetben a halló szervre kell vonatkoztatnunk a látó szervről mondottakat. 4) A. Bain: Presidential address. 1879. 2. 1.