Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

Harmincharmadik évfolyam. 8, sz. Budapest, 1890. február 23. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és KIADÓ: HIVATAL: Vili. ker. Szentkirályi-utca 39. szám. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Pictus masculus. (A kath. autonómia kérdéséhez.) Dr, Bakonyi Lajos, — Iskolaügy. Népoktatásnak állapotáról. Fabriczy János. — A látóérzék nevelése. Felméri Lajos. — Tárca. A római katholikus egyház az egyesült államokban. Csengey Gusztáv. — Belföld. Még egyszer a verses búcsúztató eltörléséhez. Filep Endre. — A polgárdi-i lelkészválasztás ügyébe?, (Mészöly Gyula lelkészválasztási elnök beszéde.) — Nekrolog. Bodacz József Mészöly Győző. — Külföld. Németországi egyházi és irodalmi szemle. Dr. Szhívik Mátyás, — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. Pictus masculus. — A katholikus autonómia kérdéséhez. — A magyar kath. egyház autonómiájának kérdése nem új keletű; nem a néhai jó Toldy István ábrándos nemzeti egyházának nimbus övezte ideálja, nem az 1871-ben félbe maradt kongresszus jámbor óhajtásainak maradványa. Századok óta valóságos tengeri kígyója a kath. egyházpolitikának fel—felüti fejét, aztán ismét eltűnik egy-egy emberöltőre. Hz a körülmény pedig szomorú, de világos bizonysága annak, hogy az érdekében meg meginduló mozgalmakban hasztalan várjuk az áldatlan bigottéria végenyészetét, hiába üdvözöljük a legnemesebb értelemben vett szabadelvűséig hajnalát... a kath. autonomia eszméjének abszolúte nincs életképessége. Pedig az egygyé tömörülésnek hasznos voltát mindenha érezte a magyar kath. egyház, s a protestáns autonomia el nem tagadható áldásos gyümölcsei méltó vágyódás tárgyai kath. körökben is. Az egyetlen intézmény, melynek előnyeit soha sem merte vitatni a hatalmaskodó klérus, melyért meg nem rótta a protestantismust, bár nyíltan és alattomban — a békekötések dacára — fejlődését megakadályozni törekedett. A XVII. század lázas ellenreformációja élénkebbé tette hasznosságának tudatát, szükségességének érzetét, annyival inkább, mert protestáns részről épen ez vágta útját Pázmány diadalainak. A vallási küzdelmek egyik éleseszű, de mindenesetre legdrasztikusabb katholikus vitázója: Sámbár Mátyás «Kálvinistaság»-ában gyanús szemekkel nézi a protestánsok tömörülését, a hitéletükben rejlő közösséget; de a bomlás ellen híveinek ugyanazt ajánlja. Az ellenreformáció diadalai után nyert hatalmi fensőség azonban háttérbe szoritá az eszmét; szükségességének érzetét pedig lassan lassan elmosta a kitüntetések, kicsikart kiváltságok, gyártott jogok özöne, mik részben a dynasztikus érdemek jutalmaként, részben mint az alkotmányos törekvések elleni reakció bástyájaként szereplő kath. papság erősbítései, időről időre mind hatalmasabbá tevék a kath. hierarhiát. Aztán tizennyolc évtizeden át nyoma sincs az autonomia eszméjének. Kényelmes tespedés vesz erőt az újra hatalmassá lett papságon; telté— kenvén őrzött jogait, kiváltságait a laikus elemmel megosztani pedig soha sem állott érdekében. Csak azok megvédésére, avagy újak szerzésére szólítá fel azt... szükség esetén. Mikor II. Józseí hirhedt placetuma váratlanul megbolygatta a nyugalmat, újra előtérbe áll az autonomia eszméje is. A felséghez menesztett ((legalázatosabb)) feliratok kérvényei milliók nevében tiltakoztak, oly milliók nevében, kiknek fogalmuk sem volt a megváltozott viszonyok fontosságáról, kiket e viszonyok épen nem érdekeltek. De a jogaiban háborgatott kath. papság megrettenve hívta segítségül a laikus közönséget, szószékről és iratokban egyaránt hangoztatta a tömörülés üdvös voltáty kérve az autonomiát. S mikor a császár halálos ág^an visszavonta egyoldalú rendeleteit, újra elaludt a túz, újra megszűnt napi kérdés lenni az autonomia. Legutóbb a konkordátum zavaros egyezményei újiták fel ismét, de a mint biztosítva volt a kath. klérus lényeges jogai, kiváltságai épségben maradásáról, azonnal elnémult. Szóval a történelem napnál világosabban biz'onyítja, hogy a kathol. autonomia eszméje ; mindenkor a hatalmára féltékeny hierarhiától indult ki; mindig olyankor, mikor a változó i országos viszonyok jog- és kiváltságapasztással