Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

kiknek egyik-egyik papra eső száma 6 és io között váltakozik. A sár irtóztató s a szegény betegek is a város különböző részein vannak! Kérdezem már most ezek után, van-e elég erőm és időm arra, hogy mint liturgus, először a belmisszió, illetőleg cura pastorális feladatát végezzem el, s csak azután az én tulajdonképeni fő dolgomat ? S ha még az én erőm és az idő ezt megengednék is, kibirná-e ezt az a szegén)7

elalélt beteg, kinek az előző nap estéjétől fogva szájában az orvosságon kívül semmi egyéb nem volt? Sőt van még két más nehézség is, melyek közül az első az, hogy az ily alkalomnál a betegnek szíve, lelke, vágya s minden gondolata az úri szent vacsorához van fűzve, remegve várja ennek áldását és békességét. Céltévesztett eljárás volna tehát őt ez alkalommal fő tárgyától elvonni s bármi más dologgal is fárasztani. A másik pedig az, hogy igen sok esetben, a ház más tagjai, sőt szomszédok is vesznek az ily alkalmaknál úrvacsorát. Hat ezek, a tájékoztató kérdések után, nem méltók-e arra, hogy a pásztor ő velük is külön foglalkozzék? De hová vezetne ez ? Nem marad tehát egyébb, mint a tulajdonktpeni alkalomszerűséget nélkülöző hivatalos agendát olvasni el s így azt hagyni el éppen, a mi fő dolog, a minek közvetlen melegét még az sem kárpótolhatná, ha a világ összes hivatalos agendáját meggyujtanók a beteg ágya előtt. Hangzik a másik megjegyzés is ! Külföldön több helyen vannak hivatalos agendák, és mégis jó lábon ál] minden. Hát ezt én is tudom. De miután a jó lábnál, még jobb lábak is vannak, azt is hiszem és vallom, hogy ha nem volnának a pásztorok hivatalos agendákkal megkötözve, még sokkal jobb lábon állnának mindenek. Van még egy érvem, melyet szándékosan utolsónak hagytam. És ez az, hogy protestántismus, melynek körében a haladás nemcsak quantitativ, hanem egyszersmind miségi is, stabilismust nem tűr és semmitől sem iszonyodik jobban, mint éppen attól, hogy kerítései közt valami megkövüljön. Örök időkre szóló liturgiát alkotni nem lehet; azért tehát nem a betűk szolgálatába kell állnunk, hanem csakis az általánosan kötelező elveket, illetőleg a szertartásos cselekmények módozatait kell megállapítanunk. És én hiszem is, hogy a hivatalos egyház nem megy többre, s nem fogja soha a prot. elv megszorításával e kérdést megoldani. De míg e megoldás elkövetkeznék, fogjuk meg a tollat minél többen. Oculi plures plura vident! A kérdés elég fontos arra nézve, hogy iránta érdeklődjünk s felette komolyan gondolkodjunk. Im az új szerkesztőség is rovatot nyitott lapjában, a gyakorlati lelkészet körébe vágó eszmecseréknek ! Sorakozzunk tehát s értékesítendők ezt a jó alkalmat is, tárjuk fel leplezetlen őszinteséggel nézeteinket. Garzó Gyula. IRODALOM. Lapszemle. A „Sárospataki Lapok" 2. számában Czinke István folytatja és a 3. számban végzi be bizonyos pessimussal irott s itt-ott igaztalanul vádoló «Üj évi töprengéseit)). így a belmisszióról elmélkedvén egészen alaptalanul vádolja az árvaházat, hogy oda «nem jut be a szegény ember árvája.» Látszik, hogy soha egy értesítőt is meg nem nézett a t. cikkező, mert különben ih7

ent nem merne állítani. Nem osztozhatunk ama nézetében sem, hogy a közalapba befizetett összegnek legalább % részét meg kellett volna hagyni a gyülekezeteknél. Ezen már rég túl vagyunk! S a közalap nagyon helyesen terveztetett « egyetemes)) jellegű intézménynek. Legyen legalább egy institutiónk, mely összetartozóságunkat képviselje. Népszerűsítésére pedig legalkalmasabb a már elért eredmény felmutatása. Azonban tökéletes igaza van a cikkírónak, mikor a ((lelkipásztori gondozást)) sürgeti melegséggel, lelkesedéssel; mikor egyházirodalmi és egyháztársadalmi szomorú viszonyaink felett panaszol s kemény szemrehányásokat tesz; mikor fejtegeti a ((lelkészi értekezletek)) szükségét; ostorozza azt a partikularisztikus féltékenységet, mely egyes egyházkerületek, sőt egyházmegyék között is fennforog és mikor az utolsó közleményben rá mutat a jövőben teendőkre: egy «a szegényeket segélyző alap»-nak és egy «a papi s tanítói fizetések fedezésére szolgáló alap»-nak minél előbb leendő megalkotására. A 2-ik 3—ik és 4—ik számok egyébb közleményei a következők: Csáky gr. rendelete a német nyelv tanítása ügyében. Ellene felszólalnak Molnár Lajos és Szinyei Gerzson; mindketten nagyobb terjedelmű cikkben s tanulságosan és igazán mutatnak reá arra, hogy a rendelet következményeit a gyakorlati életben szinte lehetetlen megvalósítani. Ugyané tárgyról ir : ((Rendelet és utasítás)) címmel Kun Pál is a 3—Ik számban. A Tárcában Pazkoss Endre folytatja érdekes tanulmányát: «A kálvini irány fellépése, küzdelme és végleges szervezkedése Kassán.)) Kovácsy Sándor az irodalmi kör kezelő bizottságának gyűléséről referál. «A párhuzamos osztályok a sárospataki főgymnasiumban,» Szívós Mihály, Szinyei Endre és Kérészy István bizottsági tagoknak jelentése a gymnasiumi székhez, melyben véleményes javaslatot terjesztenek elő a párhuzamos osztályok felállítása tárgyában. A javaslat szerint «a párhuzamos osztályokat jelenben felállítani nem lehet, nem szabad, ha csak a főiskola fontos szellemi és anyagi érdekeit veszélyeztetni nem akarják.)) Pilissy László volt felsőszabolcsi egyházmegyei gondnok emlékezete címmel Lukács Ödön irt meleghangú nekrologot. A 4-ik számban Kőhalmi vezércikkez «Papi nyugdíjintézet, mint belmisszió s néhány szó a gyámintézeti tervezethez)) címmel; melyben a papi nyugdíjintézet létesítését kívánja és pedig egyenesen a belmisszió, a gyülekezet gondozása érdekében. 5. Szabó József «()-classicismus és biblia)) című értekezésében párhuzamokat állít fel egyes classicus írók és a biblia valláserkölcsi gondolatai között. A ((Könyvismertetés)) rovatban H. Kiss Kálmán egy nagyon érdekes kis mű tartalmát közli, melynek címe : «Anti-Hodegographos» s a melyet egy régi könyv tábláiból áztatott ki dr. Kiss Áron. A könyvecske előszava 1641 január 10-én keltezett; szerzője valami tiszántúli pap lehetett az ismertető hozzávetése szerint. A ((Sárospataki Lapok)) szerkesztője Buza János főiskolai tanárt nyerte meg főmunkatársul. Üdvözöljük ! A „Debreceni Protestáns Lap" 2-ik és 3 —ik számában Sinha Sándor «A gymnasium és a német nyelv» cím alatt ugyanoly szellemben ír a Csáky-féle rendeletről, mint sárospataki collégái s ő sem vár nagyobb eredményt e rendelet kiadása után, mint volt az előtt. Tóth Samu : «Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez.)) «A hazai középiskolákról)) c. cikk a Középiskolai tanáregyesületi Közlöny alapján a középiskolákra vonatkozó adatokat közöl. A közügyeink rovat még mindég a prot. irod. társ. alakulása történetéhez szolgáló adalékokat állítja össze. Nagyon érdekes Tisza Istvánnak e tárgyban közlött cikke: «A dec. 18-diki határozat)), melyben kifejti, hogy «az egész kérdés minden igaz ok és alap nélkül lett a hit és dogma terére átjátszva. Az,