Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

hogy együtt működjünk-e egy irodalmi társaságban valamely felekezettel, a gyakorlati célszerűség és nem a hit szempontjából birálandó el.» Azon logikát, mely helyesli az ágostaiakkal való együttműködést, az unitáriusok befogadása által azonban a hitet látja veszélyeztetve — nem képes megérteni. Cikkező a hit, a dogma dolgában compromissumot nem ismer s ha azt tartaná, hogy a Prot. írod. Társ. felállítása és működése egyáltalán érinti azt, úgy határozottan ellene volna bármely más felekezet bevonásának. Cáfolja a Debr.lap amaz értelmezését, mintha a Társaság a «mutare consilium in melius»-t akar volna a december 18-iki határozattal kifejezni, mert «az összes magyar prot. egyház, a tiszántúli kerület többségének kivételével, rendületlenül áll eddigi álláspontján s arról a kisebbség kedvéért lelépni nem hajlandó.)) A 3 — ik számban Sinka Sándornak már említett cikkén kívül a következők vannak : Válaszul a Keresztény Magvetőnek Balogh Ferenctől. Adalékok stb. Tóth Samutól. Iskolaügy. A Prot. írod. Társ. alakulása történetéhez: Philiater cikke a Pesti Napló december 16-iki számából. Fákozdi Lajos Soós Gábornak a hajdúnánási gymnasium javára tett 2000 forintos alapítványá jelenti. Fekete Gyula a Nagykikindai misszióról ir, melyben kérést intéz egyszersmind a lelkészekhez, az egyházakhoz és a buzgó hitsorsosokhoz az alakuló egyház anyagi segélyezése tárgyában Keszi Hajdú Lajos pedig a kisújszállási egyház viszonyait ismerteti. Tisza István cikkére a 4. számban kezdi meg válaszát Csiky Lajos, ki mindenekelőtt arra az állításra reflectál, hogy a Prot. írod. Társ. ügye minden igaz ok és alap nélkül lett a hit és dogma terére átjátszva s elmondja a debreceni ellenzék ismert genezisét és újból kijelenti, hogy álláspontjukat fenntartják továbbra is. Majd Honorius tesz pár szerény megjegyzést Tisza István felszólalására s ő inkább amaz állítást cáfolja, mintha az egész prot. egyház (a tiszántúlit kivéve), helyeselné a Társaság álláspontját, mert ime az erdélyi Prot. Közlönyben Baló Sándor is a debrecenieket vette védelmébe Hegedűs támadásával szemben. «Ugy Játszik — mondja Honorius — hogy épen azok kezdenek az «exclusi vitás » (sic!) terére lépni, a kik csak nem rég a másik félt vádolták azzal». (?!). «Az utolsó órában» címmel Nagy István szól a lelkészminősítés és választás kérdéséhez s ez első közleményben igen helyesen mutat rá egyfelől a lelkészi működés eszményére, másfelől meg ezzel szemben arra, hogy mennyire tévesztett dolog, midőn a zsinat a minősítés és a választás bizonyos korlátozása által a papi érdemeket jutalmazni kívánja. E szép elvet a gyakorlat kivihetetlennek bizonyította be. Tóth S. folytatja az «Adalékokat.» Balogh Ferenc amaz előleges jelentését közli, melyet a Nagy-József-féle ösztöndíjon 1888-ban tett tanulmányútjáról az alapítványi bizottsághoz beterjesztett. E vázlat is már annyira érdekes, hogy örömmel várjuk majd a részletes jelentést. Gyöngyössy László «A német nyelv és egyházkerületünk gymnasiumai» címen szól a miniszteri rendeletről. A nyelvtanításnál a gyakorlati szempontot emeli ki; de helyteleníti amaz intézkedést, hogy a magyar vidékeken a magyar nyelv tanóráiból kell elvenni egyet vagy kettőt a német nyelv részére. R. A testvér egyházkerületek köréből hoz egy kis szemlét. A Külföld rovatban «Kint és benu címmel Dicsőji József mutat rá az «Allg. Ev. Lutli. Kirchenzeitung» egy hamis tudósítására, melyet oda valaki a Prot. írod. Társ. gyűléséről küldött s élesen polemizál dr. Masznyik Endre ellen is. Az Irodalom-ban az új népiskolai tanügyi folyóiratokat ismerteteti 0. J. s egyébb apróságokat közöl a szerkesztőség. Végül ((Különfélék.» A „Protestáns Közlöny" 3. számának tartalma : A mozdíthatlan ország Baló Sándortól. Egy liturgiális dolog Gönci Jánostól. Hogy kell az egyházközségek számadásait vezetni ? Bodor Antaltól. Egyháztörténeti adalékok (Pataki József kolozsvári nyomdász levele (1753), a váradi nyomda és Tóthfalusi Kiss Miklós emlékköve.) Különfélék s hivatalos rész. A 4-ik számban Baló Sándor bevégzi «A mozdíthatatlan országa című apológiáját és polémiáját, r. egy érdekes sérelmi ügyet közöl ((Magyar törvény és a 4. kath. püspöki kar rendelete» címmel, mely szerint a f

reversalisok érvényességét prémálják a r. k. papok nyilt törvény ellenére. Az Igazgatótanács január 20-án és 21-én tartott gyűléséről referál F—11. Áz egyháztörténeti adalékok folytatása, Különfélék s Hivatalos rész egészítik ki a lapot. Az 5—ik számban Hegedűs István felel Baló Sándor cikkeire. Kolozsvári Sándor mint a kolozsvári egyházmegye gondnoka közli Gondnoki Jelentését. E—?i. az Igazgató-tanács üléséről ad tudósítást. A Tárca folytatja az Adalékok stb. közlését. Különfélék. Hivatalos rész. A „Dunántúli Protestáns Közlöny" ismert jó Ízlésével és irodalmi tisztességével a 2-ik számban ily című vezércikket hoz: «Hadd hulljon a férgese)) Páter Pétertől. Patay Károly A vallás és tudomány viszonya egymáshoz címmel mond el üres általánosságokat. Fülöp József vinciről és Pázmányról ir. Élet és iskola név nélkül. Különfélék. A 3 — ik szám tartalma: Quo usque tandem ? Páter Péter tárgyalja a polgárdi-i ügyet, majd Csáky gr. rendeletét közli a szerkesztő s utána a Sárospataki Lapokból lenyomatja Molnár Lajosnak és Szinyei Gerzsonnak e tárgyban irt cikkkeit. Ily eljárás mellett legjobb lesz a Dunántúliaknak egyenesen a Sárospataki lapokat járatni! A 4-ik számban Szűcs Dezső valaszol Páter Péternek Lassan Páter a kereszttel cím alatt. Azután Kun Pál cikke a Sárospataki lapokból, ((Rendelet és utasítás)). Végül «egy igen gyöngéd hangon tartott, előkelő irodalmi stylusban irt, emelkedett felfogású, tiszta keresztyéni szeretettől sugalt és nagy tudományossággal készült válaszban)) felel múltkori Lapszemlénk megjegyzéseire az érdemes szerkesztő. Félünk azonban válaszából még csak egy sort is ide iktatni, mert akkor ki tennénk Lapunkat csakugyan annak, hogy nem csak — a mint ő mondja — Dunántúl, de sehol széles e hazában nem akadna «ezután» tisztességes ember, a ki kezébe venné ezt s a szavak alatt még bizonyára a fekete nyomdafesték is elpirulna. Abban a «magas» régióban, melyben a «Válaszul» mozog, mi nem vagyunk otthonosak; azért nem is követjük oda az írót, inkább maradunk csak «irástudók,» mert legalább így az ((irodalom templomában)) maradunk. Az „Evang. Egyház és Iskola" 2-ik számában Zsilinszky Mihály ír egy Busbach Péterhez intézett nyilt levélben az egyházi bajokról, melyekben kifejti, hogy az evang. egyháznak legelső sorban elő kell készítenie a zsinatot, egyesítni kell az öt egyházkerületet, fel kell használni a törvényadta jogokat minden országos téren, meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, a mennyiben az az egyházi élettel szoros összefüggésben áll, meg kell teremteni a közalapot és végül rendezni a belmisszió ügyét. Nagy és szép feladatok, mik kitűzettek e levélben. A Protestáns irodalmi társaság és Debrecen címmel Dr. Masznyik Enire folytatja Polémiáját Balogh Ferenc ellen. Itt már érzik, hogy Masznyik úr tolla «szuró eszköz is» és nem holmi jámbor lúdtoll. Irodalom. Belföld. Külföld. (Papi Conferentia Belgrádon) s Vegyesek. A 3. számban Bu^bacli Péter felelete Zsilinszkynek «Egyházi teendőink)) címmel, melyben főleg a zsinatot sür-