Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-22 / 51. szám
magam a 3-dik osztályban kezdtem a görög nyelvet, mint 5-diket, tanulni, s megtanultam, s bírom mind az ötöt. De azt nem restellem bevallani, hogy a héber nyelvet négy évig tanultam az egyetemen, magától a híres Ewaldtól is Göttingenben, és még sem ragadt reám semmi. Ugyan miért? Tanáraimban keressem ennek okát vagy magamban ? Az ok egyszerűen az, hogy a hol a szakképzés egyoldalúsága kezdődik, ott az ars liberális megszorul vagy megszűnik. Azért a ki a görög nyelvet csak az egyetemen kezdi tanulni, annál nagyon félek, hogy a görög elemi cursusok falra hányt borsó maradnak ; így pedig a görög nyelv ismerete lassanként ki fog halni közülünk. Úgyis jelenleg csak azon néhány tanár ember tartja nálunk életben, kik az ő életeért a magukét áldozzák fel. A kik pedig a görög nyelvet fakultative, illetőleg relatíve kötelezőleg akarják gymnasiumainkon taníttatni, azok vagy hypokrisisben leiedzenek vagy pedig jóhiszeműleg maguk csalódnak. Mert nem hiszem, hogy a realisták közt oly «idealisták» legyenek, kik annyira félreismernék a gyermek természetét, hogy róla annak tanulását is feltennék, a mire senki sem kényszeríti. Egyszerűen senki sem fogja tanulni; mert a tanulás általában nem tartozik az emberiség főbb élvezetei közé (még a physika vagy földrajz tanulása sem !). Ha azonban ezzel a «szegény túlterhelt ifjakon» segíteni kívánnak, akkor az utolsó ellenvetésre adott feleletemben megtalálják ennek a módját is. A második ellenvetés az, hogy hiszen az általam proponált cél, az öntudat folytonossága az egész emberiségben, ugy sincs elérve, mert a görög nyelv tanítása eredménytelen. Inkább tanítsuk tehát alaposan pusztán a latint! E tekintetben én sokkal örvendetesebb tapasztalatokra bivathozhatom, mint a tétel tartói. Ha gymnasiumaink 3 évi (heti 4 órai) tanítással annyira bírják vinni a tanulókat, hogy a VlII-ban egy félév alatt az Ilias 4 énekét, a másikban Thukydides 50—60 fejezetét el tudják olvasni (s ezt, s még többet is, mások is, magam is nem egy osztálylyal bírtam elérni), akkor az eredménytelenség panaszos vádja nem alapos. De ha alapos volna Ís, méltánytalan két tekintetben. Először nem lehet a fiatal elmét túlcsigázni vocabulumokkal, a mikor a szegény : földrajzban 5—6000, természetrajzban 2—3000 nevet (az utóbbiakat még egyenként egy epitheton ornanssal is minden bestia és plánta mellett) kell megtanulni. Ezen sok, értelem nélküli szómagolás okozza a gymnasiumi tanításban az obstiuctiót. Másodszor tudtommal eddig a gymnásiumok a matbematikában Gaussokat és Lagrange-okat, a földrajzban Ritter Károlyokat, a zoologiában Cuvier-eket szinte nem bocsátottak el a coilégák. Miért kívánják tehát tőlünk, hogy mi a küzdtérre Platókat, Demostheneseket vagy talán Sophokleseket állítsunk ? Elég, ha a tanuló a görög nyelv alapjait tudja; ha van kedv, majd tovább tanul az magától is. De ezen képzelt eredménytelenségből azt következtetni, hogy ennélfogva ejtsük el egészen, épen olyan logika, mint ha az embernek azért, mert csak egy lába van, a másikat is el akarnók vágni, vagy a ki egy szemmel néz, ezen egyet is ki akarnók szúrni. A ki azonban a latin és görög nyelv természetét ismeri, az nem fog azoknak hinni, a kik a görög nyelvet elejtik s a latin nyelvet forcirozzák. Ugyan hol rejlik először is a latin nyelvnek felsőbbsége a görög nyelv felett ? Abban, hogy sok nyomára akadunk nemzeti történelmünkben ? «JÓ fordítások ugyan olyan szolgálatot tesznek, mint az eredeti)). Tetszik ezen válasz? S valóban meri-e philologus azt állítani, hogy a latin nyelvet a görög nélkül tudományosan taníthatja ? Tanítani fogjuk ugy, a hogy most a nyelvmesterek a franciát tanítják. De hogy valaki a latin nyelvet a görög nélkül tudományos alapokon taníthatná, az épen oly lehetetlenség, mint hogy egy közönséges francia maítre ezen nyelvet tudományosan tanítsa, a nélkül, hogy annak más nyelvekkel való történelmi s nyelvi összefüggését ismerné. Mert nagy dolog ám az, hogy tudományos tanítás». Az utolsó ellenvetéssel visszatérek cikkem kezdetéhez. Azt mondják: a tömegnek nem kell görög nyelv, annak hasznosabb ismeretekre van szüksége. Ezen tétel az egész iskolázás céljának félreértése. Én azt mondhatnám, hogy a tömegnek algebra sem kell, s mi mégis mindnyájan tanultuk, mert azt mondjak, hogy a gondolkodás szabadságát valami különös módon fejleszti. Ha pedig mi, philologusok, papok, jogászok, orvosok, philosophusok, történészek, költők, journalisták stb. mind tanultuk az algebrát, melynek, a 4 alsó míveleten kívül, semmi hasznát legtöbben teljes életünkben nem vettük, miért ne tanulnák a mathematikusok a görögöt ? Avagy nem egyformán távol esik az algebra a philologustól s a görög a mathematikustól ? De az én okoskodásom nem ilyen erőszakoskodási recriminatió felé kanyarodik; mert én azt óhatjom, hogy az emberiség minél többet és alaposan tanuljon. Nem kell a görög a tömegnek? Nem is neki való. Épen az korunk egyik szerencsétlensége, hogy a modern élet különödött műveltsége dacára mégis a nagy tömeg a gymnasiumokba tódul; minthogy pedig ott boldogulni nem tud, azt követeli, hogy ne legyen gymnásium, a melyben az embert a göröggel elkínozzák. Ez azonban nem egyéb, mint az erőseknek terrorizálása a gyengék áltat. Ha valaki nem bír boldogulni a göröggel, minek keresi fel a gymnasiumot? Minek tódulnak a gyenge képességűek is a gymnasiumokba ? Sokan kenyérért, hivatalért, mert qualificatiót keresnek a gymnasiumban arra, hogy az alsó hivatalnok sanyarú kenyerét más szerencsétlenebbtől elragadhassák. És ez az alacsony hajsza, melyet helytelen qualificationalis törvények idézték elő (jó célzatú, "de helytelen irányú követeléseikkel), ez legyen érv a gymnásium megbolygatására? A gymnásium, mint mondani meg nem szűnöm, tudós pályára készít elő, s a ki nem akar a nemzet magasabb eszményeinek sokszor csúful fizetett, ritkán egyesektől megbecsült, vén korában mindig csak Odysseus hű kutyájának sorsára kárhoztatott depositáriusa lenni, az pusztuljon a gymnásiumok szentelt küszöbéről. Ott nem osztanak ingyenlevest az éhezőknek. Állítsatok e tömeg számára polgári iskolákat, reáliskolákat, szakiskolákat, bármi néven nevezendő más iskolákat, annyit, a mennyi szükséges, ha nem bírja az állam pénztára, apaszszátok a gymnásiumok számát is, mindenesetre változtassatok a qualificationalis törvényeken. Ezt minden ember megérti. De ezen tömeg miatt, mely a múzsák szentélyeibe hamaros kenyérszerzés céljából tódul, nem szabad egy egész nemzetet megfosztani azon oltároktól, melyeken évszázadokon át a humanismus tiszta lángjai lobogtak, a melyeket gondozó iskolákból kerültek ki 300 év óta mindazon férfiak, kiket büszkén sorolunk a nagy emberek közé. Budapest. Bőhm Károly.