Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

T A R C A. Karácsonykor. Teremtő-Isten, menny-föld alkotója, Szavadra állt elő e szép egész; Az ember, földön néped hordozója, Művedben Téged lát, bármerre néz. Vihar-zúgásban, szellő-lebbenésben, Szférák dalában, gyermek-rebegésben : Léted, hatalmad mindenütt jelen, De nem foghatlak meg, oh végtelen ! Megváltó-Isten, bűnös embereknek Irgalmas atyja, örök szeretet: • Orcánkra hála-könnyeink peregnek, Hogy lényed mása ma megszületett. Imánk vegyülj az angyal énekébe : Dicsőség néked és a földön béke! Kegyelem a ruhád, szélét a hit Ha megfoghatja, ez úgy boldogít! Szentlélek-Isten, a ki e világot Szép-, jó- s igazra áldva ihleted: Gerjeszd szivünkben amaz égi lángot, A mely ma gyúlt meg, lobbot ma vetett. Nyerjen tetőled, istenség szerelme, Meleget a szív és fényt minden elme, Hogy tárva álljon mindig általa A megnyílt mennynek fényes ajtaja ! Sántha Károly. Karácsony. Tolongó nép sokaság árja lepi el a keresztyén templomok téréit; minden szív örömtől telt. Igen, mert ma van öröme a Megváltó eljövetelét várt szíveknek; ma született meg az idvezítő, kiről a próféták jóslatai szóltak, kit a szolgaság gyászos rabigájában nyögő zsidó nép hőn óhajtva várt; ma született a Messiás ! «Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!)) Ez a hang, melyet Júdeának téréi fölött a megnyilatkozott mennynek angyalai hirdetnek; új, soha eddig nem látott csillag tűnik föl az ég boltozatán; pásztorok éneke zendül meg a mező téres ölében, midőn e szózatot hallják az egyszerű betlehemi pásztorok: ((Hirdetek néktek nagy örömöt, melv az egész népnek öröme lészen, mert ma született a megtartó, ki az Úr Jézus Krisztus.)) A távol napkeletről bölcsek jőnek fölkeresni azt, a ki született, fölkeresni nem újság vágyból, hanem hogy neki tisztességet tegyenek. íme itt van rövid képe az első karácsony öröm ünnepének !... Bár rég volt az éj, melynek szokatlan fényességű csillaga megjelölé az irányt a keleti bölcseknek, mely felé haladva megtalál hatak azt, «a ki született)) ma is folyton ragyog előttünk a hitnek fényes csillaga, melynek útmutatasát követve feltalálhatjuk Jézust, ki «e világ világossága!» Karacsonyt ünnepelünk ma. Ki ne tudná jelentőségét ez öröm ünnepnek ?... Lehetne-e keresztyén kebel, mely meg ne dobbanna, midőn «az égből szózat adatik, mely ezt mondja vala : Ez amaz én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem!» Ha Jézusra tekintünk lelkiszemeinkkel, ha szemléljük az Ő magasztos példáját, melyet felmutatott az emberiség előtt: bizonyára a lelki nagyság bámulatra ragad s ajkaink a zsoltár iró eme szavait szólják: «Te szebb vagy minden emberek fiainál: kedvesség öntetett ajakidra, mert megáldott tégedet az Isten mind örökké.» Mii}'' öröm volt a szolgaság nyűgében vánszorgó népnek hallani egykoron a próféta szavát: ((Feltámad tinéktek, kik az én nevemet félitek, az igazság napja, és egésség leszen az ő szárnyai alatt.» Mily felemelő ama tudat, hogy Jézus szabadítja meg «az O népét annak bűneiből,)) mert ((Nincsen senkiben másban idvesség, és nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk!)) Mily" kínos állapot, midőn sötétségben kell bolyongani !. .. Bár merre forduljon az ember : minden léptennyomon akadályokba ütközik, minden pillanatban a megbotlásnak, elesésnek van kitéve... . Ellenben mily biztosan haladhatunk ismert úton, világosság ragyogó szövétneke mellett! Mily szilárd léptekkel mehetünk előbb-előbb !... Mily örvendetes azért: «A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot; a kik a halál árnyékának tartományában ülnek, azoknak világosság támad.» Örvendjünk azért szívünkben, mert ime valósult a próféta jóslata: «Az Isai törzsökéből egy vesszőszál származik, és az Ő gyökeréből egy virágszál nevekedik, kin az Úrnak lelke megnyugoszik.» Ámde, hogy a mi karácsonyi örömünk ne legyen : ((Hulló csillag, mely tündökölt s aztán lehullott a magasból és mind örökre elnyelé a föld)) hanem legyen állandó örökös: ne vegyük le lelkiszemeinket a hitnek fénylő csaliagáról, hanem «Éljünk többé nem mi, hanem a Krisztus éljen mibennünk.)) Hit, reméy, szeretet boldogítsa szívünket! így lesz karácsonyi örömünk állandó ! Békés-Gyula. Dombi Lajos. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. (Folytatás.) Knoke azonban nem elégszik meg azzal, hogy a levél tartalmának részletes elenvése után konstatálja a levél gondolatmenetében tapasztalható hézagosságot, s annak valószínűségét, hogy a levél nem egységes, hanem megkísérti össze is állítani azon iratokat, melyek vagy a melyeknek egyes részei e levélben egyesíttettek. Ha — úgymond — ezen iratok vagy töredékek különválasztásánál nem akarjuk magunkat egészen a véletlenre bízni, úgy meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon a levélben találhatók-e olyan nyomok, melyek az egyes töredékek különválasztásánál útbaigazítást adhatnak. És ő valóban, részint a levél egyes nyilatkozatainak formájában, részint a tartalomban talált és mutat fel oly jellemző sajátságokat, melyeknek figyelembevételével ez a különválasztás keresztülvihető. Nem lehet tagadni — mondja Knoke — hogy a levélben minden lényegesebb változtatás nélkül egyesített szakaszok nemcsak tartalmukra, hanem sokszor még formájukra nézve is lényegesen különböznek egymástól. Míg ugyanis a levél legnagyobb részében — a mint általában a levelekben — az iró és címzett közötti személyes viszony játsza a főszerepet, s ennek megfelelőleg az i. és 2. személy használtatik, addig a levélnek egy kis