Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

T A R C A. Karácsonykor. Teremtő-Isten, menny-föld alkotója, Szavadra állt elő e szép egész; Az ember, földön néped hordozója, Művedben Téged lát, bármerre néz. Vihar-zúgásban, szellő-lebbenésben, Szférák dalában, gyermek-rebegésben : Léted, hatalmad mindenütt jelen, De nem foghatlak meg, oh végtelen ! Megváltó-Isten, bűnös embereknek Irgalmas atyja, örök szeretet: • Orcánkra hála-könnyeink peregnek, Hogy lényed mása ma megszületett. Imánk vegyülj az angyal énekébe : Dicsőség néked és a földön béke! Kegyelem a ruhád, szélét a hit Ha megfoghatja, ez úgy boldogít! Szentlélek-Isten, a ki e világot Szép-, jó- s igazra áldva ihleted: Gerjeszd szivünkben amaz égi lángot, A mely ma gyúlt meg, lobbot ma vetett. Nyerjen tetőled, istenség szerelme, Meleget a szív és fényt minden elme, Hogy tárva álljon mindig általa A megnyílt mennynek fényes ajtaja ! Sántha Károly. Karácsony. Tolongó nép sokaság árja lepi el a keresztyén templomok téréit; minden szív örömtől telt. Igen, mert ma van öröme a Megváltó eljövetelét várt szíveknek; ma született meg az idvezítő, kiről a próféták jóslatai szóltak, kit a szolgaság gyászos rabigájában nyögő zsidó nép hőn óhajtva várt; ma született a Messiás ! «Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!)) Ez a hang, melyet Júdeának téréi fölött a megnyilatkozott menny­nek angyalai hirdetnek; új, soha eddig nem látott csil­lag tűnik föl az ég boltozatán; pásztorok éneke zendül meg a mező téres ölében, midőn e szózatot hallják az egyszerű betlehemi pásztorok: ((Hirdetek néktek nagy örömöt, melv az egész népnek öröme lészen, mert ma született a megtartó, ki az Úr Jézus Krisztus.)) A távol napkeletről bölcsek jőnek fölkeresni azt, a ki született, fölkeresni nem újság vágyból, hanem hogy neki tisz­tességet tegyenek. íme itt van rövid képe az első karácsony öröm ünnepének !... Bár rég volt az éj, melynek szokatlan fényességű csillaga megjelölé az irányt a keleti bölcseknek, mely felé haladva megtalál hatak azt, «a ki született)) ma is folyton ragyog előttünk a hitnek fényes csillaga, mely­nek útmutatasát követve feltalálhatjuk Jézust, ki «e világ világossága!» Karacsonyt ünnepelünk ma. Ki ne tudná jelentő­ségét ez öröm ünnepnek ?... Lehetne-e keresztyén kebel, mely meg ne dobbanna, midőn «az égből szózat adatik, mely ezt mondja vala : Ez amaz én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem!» Ha Jézusra tekintünk lelkiszemeinkkel, ha szem­léljük az Ő magasztos példáját, melyet felmutatott az emberiség előtt: bizonyára a lelki nagyság bámulatra ragad s ajkaink a zsoltár iró eme szavait szólják: «Te szebb vagy minden emberek fiainál: kedvesség öntetett ajakidra, mert megáldott tégedet az Isten mind örökké.» Mii}'' öröm volt a szolgaság nyűgében vánszorgó népnek hallani egykoron a próféta szavát: ((Feltámad tinéktek, kik az én nevemet félitek, az igazság napja, és egésség leszen az ő szárnyai alatt.» Mily felemelő ama tudat, hogy Jézus szabadítja meg «az O népét annak bűneiből,)) mert ((Nincsen senkiben másban idvesség, és nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk!)) Mily" kínos állapot, midőn sötétségben kell bolyon­gani !. .. Bár merre forduljon az ember : minden lépten­nyomon akadályokba ütközik, minden pillanatban a meg­botlásnak, elesésnek van kitéve... . Ellenben mily biztosan haladhatunk ismert úton, világosság ragyogó szövétneke mellett! Mily szilárd lép­tekkel mehetünk előbb-előbb !... Mily örvendetes azért: «A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságot; a kik a halál árnyékának tartományában ülnek, azoknak világosság támad.» Örvendjünk azért szívünkben, mert ime valósult a próféta jóslata: «Az Isai törzsökéből egy vesszőszál származik, és az Ő gyökeréből egy virágszál nevekedik, kin az Úrnak lelke megnyugoszik.» Ámde, hogy a mi karácsonyi örömünk ne legyen : ((Hulló csillag, mely tündökölt s aztán lehullott a magasból és mind örökre elnyelé a föld)) hanem legyen állandó örökös: ne vegyük le lelkiszemeinket a hitnek fénylő csaliagáról, hanem «Éljünk többé nem mi, hanem a Krisztus éljen mibennünk.)) Hit, reméy, szeretet boldogítsa szívünket! így lesz karácsonyi örömünk állandó ! Békés-Gyula. Dombi Lajos. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. (Folytatás.) Knoke azonban nem elégszik meg azzal, hogy a levél tartalmának részletes elenvése után konstatálja a levél gondolatmenetében tapasztalható hézagosságot, s annak valószínűségét, hogy a levél nem egységes, hanem megkísérti össze is állítani azon iratokat, melyek vagy a melyeknek egyes részei e levélben egyesíttettek. Ha — úgymond — ezen iratok vagy töredékek különválasz­tásánál nem akarjuk magunkat egészen a véletlenre bízni, úgy meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon a levélben találhatók-e olyan nyomok, melyek az egyes töredékek különválasztásánál útbaigazítást adhatnak. És ő valóban, részint a levél egyes nyilatkozatainak formájában, részint a tartalomban talált és mutat fel oly jellemző sajátságo­kat, melyeknek figyelembevételével ez a különválasztás keresztülvihető. Nem lehet tagadni — mondja Knoke — hogy a levélben minden lényegesebb változtatás nélkül egyesített szakaszok nemcsak tartalmukra, hanem sokszor még for­májukra nézve is lényegesen különböznek egymástól. Míg ugyanis a levél legnagyobb részében — a mint általá­ban a levelekben — az iró és címzett közötti személyes viszony játsza a főszerepet, s ennek megfelelőleg az i. és 2. személy használtatik, addig a levélnek egy kis

Next

/
Thumbnails
Contents