Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

vonták, hiszen akkor én nem vagyok protestáns, nem vagyok szabad vizsgálódó, önálló kutató, hanem vagyok tekintély és bálványimádó ! Hol van az igazság számára a mértékem ? Más emberben ! első sorban azokban, kik a nevelési korlátoltságot rám és gyermekeimre parancsolták, másodikban azokban, kik nálam több nyelvet tanulhatni szerencsések voltak. S így lesz a tudományos autonómiából a legszomorúbb heteronomia. De az erkölcsi romlás még tovább halad. Megszűnik rám nézve az eredeti forrás üdesége s kénytelen vagyok másnak zavaros vízvezetékéből meríteni. Mert az már csak fundamentális tétel, melyet Luther mondott ama nevezetes iratában : «Dan wie die Sunne gegen dem schatten ist, so ist die sprache gegen aller veter glosen.» Tűzbe velük, ha az eredetit elállják ! Hát egy egész nemzetre nézve ! Előállottak-e valaha organikus vagy forradalmi javulások az emberiség terén a szabad vizsgálódás nélkül ? Hátha ily uton tovább haladva lassan az önálló kritikáról leszoktunk, talán bizony a mathematikusok, orvosok és technikusok fogják megvédeni enquéteikben emberi szívünk ideális vágyait, forró óhajainkat? Nem elég ehhez a modern irodalmak tartalmának puszta ismerete ; a szabad eszmék csak ott tenyésznek, a hol bírálnak s e művészethez komoly szoktatás, részletekig ható, türelmes munka kell, a melyre épen a nyelvileg könnyű irodalmak soha sem lesznek oly alkalmasak, mint a classikus nyelvek szigorú fegyelmükkel. Mert nem az dönt az ember tudományában: mennyit tud ? hanem az, hogy alaposan és önállóan tud-e ? Erre pedig görög fordított autorok és tartalmi jegyzékek nem vihetnek. Valamint a folyó vizet nem pótolhatja a kádfürdő, ép oly kevéssé pótolja a régi autorok élő hullámait, a fordításoknak stagnáló vize. A ki ezt maga nem tapasztalta s nem érezte, annak ezt nem lehet magyarázni ; de az nem is competens e vitához hozzá szólani. Abból indultam ki, hogy a görög nyelv megtartása melleit nem a hasznossági okok döntenek; fel kell emelkedni a tudomány elvéig, azon meggyőződésig, hogy a tudomány csak önálló kutatásnak lehet eredménye s hogy ha az erre szolgáló eszközt, mely a tudománynak első forrásaihoz töri az utat, egy egész nemzettől elveszszük, a nemzet egész tudományát kockára teszszük. Azért a görög nyelv, mint ilyen eszköz, protestáns kezünkből ki nem ragadható. S ha nem is fog minden ember görögül tudni, a ki tanulta, de egyénileg nincs számára lehetetlenné téve, hogy elsajátítsa és a fent említett ismeretekben szabadon vizsgálódjék; a vemzet összes tudománya pedig azon kapocstól nem lesz megfosztva, nely nélkül jelenjét a múlthoz nem fűzheti, s így, mint ideális egész egységes összefüggésben, continuitásban saját emberi múltjával nem lehet. Hadd kiabáljanak az egyesek : itt nem az egyesnek kényelme (ha még oly drágalátos fiúcska lenne is), hanem a nemzet egész tudománya forog kérdésben, s ezen követelmény i előtt térdet kell hajtania az egyesek kényelmének s az ( apák gyengeségének. Bőhui Károly. T A R C A. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. (Folytatás.) Legújabban Knokc, Göttinga tudós professora adott ki a pásztori levelekről egy igen figyelemreméltó munkát, melyben exegetikai uton igyekszik elhárítani a felmerült nehézségeket. Tanulmányában a leveleket apró részleteikre szét bontva, azon végeredményre jut, hogy a Timotheushoz irt 2-ik levél Pál valódi levele, ellenben az i. levél Pálnak Timotheushoz irt két rendbeli leveléből és egy 2-ik században élt ismeretlen irónak művéből van összeállítva. Knoke e hypothesise egészen uj a pásztori levelekre vonatkozó kritika történetében, mely ha életrevalónak bizonyul be, az uralkodó felfogást meg fogja változtatni. E hypothesis jelentősége azonban nemcsak a pásztori levelekre szorítkozik, hanem kiterjed az egész új-testamentumi kritikára, melynek minden eddigi megállapodásai ezen felvétel alkalmazása folytán ismét kérdésessé válnak. Nem lesz tehát érdektelen, ha fejtegetésével részletesebben megismerkedünk. Azt mondja Knoke,hogy Sch'eiermachernek fennebb ismertetett tanulmánya után nem lehet tagadni, hogy a Timotheushoz irt első levél gondolatmenetében a kellő logikai rend és összefüggés nincs meg. Egy pillantás a levél ötödik fejezetére, teljesen elég arra, hogy a gondolatmenetben és összefüggésben található hézagosságot konstatálhassuk. Ugyanis, miután az első és második versben utasította az apostol Timotheust, hogy a gyülekezet nő tagjaival szemben miként viselje magát, a 3—16. versekben az özvegy nőkkel szemben tanúsítandó magatartásáról szól. E versek mind egy dologra vonatkoznak, s így külsőleg az egység meg van ugyan, de a részletekben az összefüggés, s ennek hiánya miatt a megkívántató értelem is, hiányzik. Közelebbről a 3. versben azon felhívást intézi szerző Timotheushoz, hogy az özvegyeket tisztelje, s mindjárt a 4. versben azt mondja, hogy ha egy özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy saját házukról gondoskodjanak, az 5. versben pedig a valóságos özvegyeket az isteni kegyelemre utalja, míg a 6. vers szerint a dobzódó élőhalottnak tekinthető. Ezen egymással szorosabb öszszefüggésben nem álló gondolatokhoz kapcsolja szerző azon utasítását, hogy ezeket adja tudtul Timotheus, hogy feddhetetlenek legyenek. A 7. versben tett ezen nyilatkozat után azt várná az ember, hogy a következő versekben az özvegyekre vonatkozólag valami utasítás következik, a mely szerint az illetőknek élniök kell, hogy kifogástalan életűek legyenek. A 8. versben azonban nem ez következik, hanem egy általános nyilatkozat, mely szerint, a ki házanépére gondot nem visel, alábbvaló a hitetlennél, mely nyilatkozat nem annyira az özvegyekre, mint inkább azok rokonaira vonatkozik. A 9. versben azután ismét visszatér az özvegyekhez, s meghatározva, hogy az özvegyek lajstromába csak az olyanok vehetők fel, kik a hatvan évet már betöltötték, erkölcsös életök és jó cselekedeteik által érdemeket szereztek maguknak, a fiatalabb özvegyeket pedig a 11 — 15-dik versekben utasítja, hogy menjenek férjhez, nehogy erkölcstelen életükkel megbotránkoztassák a gyülekezetet. Ha a 9—16. versben levő gondolatmenetet valamennyire még kielégítőnek tartjuk is, de már a 16. vers ismét megzavarja az összefüggést, mert itt arról van szó, hogy a kinek családjában özvegyek is vannak, azoknal ellátásáról tartozik gondoskodni, hogy a gyülekezet terhére ne legyenek. Látni való tehát, hogy e versekben a gondolatok benső összefüggése, egysége teljesen hiányzik, s méltán kérdésbe lehet tenni, hogy vájjon e mondatok eredetileg is igen laza összefüggésben állottak-e egymással, vagv itt az összefüggés valami módon megzavartatott? E körülmény a Baur figyelmét sem kerülte ki, s ő ezen versekben egyik kézzelfogható bizonyítékát látta annak, hogy a levelet Pál apostol nem írhatta, sőt még az apostoli korban nem irathatott. Baur ezen ver-