Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

A mindennapi felett kimagasló ezen hivatása szabja meg a gymnasiumi tantárgyakat, melyekben soha más középpont nem lehet mint a nyelvtudomány; mert a nyelv azon kulcs, mely az érett elme számára a mivel tség kincseit megnyitja. Azért a classikus népek nyelvei, a történelem és philosophia képezik (vagy legalább kellene képezniök, ha a gymnasium jelenleg kettős célnak nem volna kénytelen szolgálni) a gymnasium főtantárgyait. Ezen tudományi complexusban pedig a görög nyelvnek rendkívüli szerep jutott. Szívképző hatalma, melyet az ifjúra az olvasott remekek megértésevei gyakorol ; szerkezetének megállapodott áttetszősége, formáinak változatossága, syntaxisának a gondolat leggyengédebb kitéréséhez is simuló fejlettsége nem csak az egyesre nézve teszik pótolhatatlanná. Az egyes elhull, mint őszszel a fák levele, s a mit egy irányban nem talált, más irányban lelheti. De a nemzetek évezredekig élnek, fejlődnek mint az erdők sűrűi s ha nem elég kövér a talaj, elcsenevésznek. A görög nyelv fontossága nem is az egyesre kizárólag, hanem az egész nemzet tudományára vonatkozik, mely e nélkül hiányos; oly annyira, hogy a nemze;, mely a görögöt iskolaiból kizárja, önkényt elzárja maga elől az utat, melyen az egész emberiség múltjával connexusban maradhatna. Mert a tudományok összességében a görög nyelv oly tényező, hogy elejtése az egész gymnasiumi képzést illusoriussá teszi; ez pedig egy hírneves német philosophus szava szerint «első rangú nemzeti szerencsétlenség)) (Vaihinger). A görög nyelvnek centralis szerepe tudományosságunk körében abban rejlik, hogy ragyogó fénye a sötét ókorba s a középkor homályán át az újkorba bevilágít. Pusztán nyelvtudományi szempontból tekintve, hátra felé A sanskritba egyengeti utunkat, melynek nyelvtani sajátosságait a görög nyelv ismerete jobban érthetővé teszi, mint az e tekintetben sterilis latinság. Mivelődésileg a sanskrit irodalomnak bölcseségét nyitja meg, s azzal azon előzményeket nyújtja, melyekből az indogermán nyelvcsalád népeinek történelmi fejlődését a mívelődés számtalan pontjain megérthetni. Müller Miksa s elődeinek és utódainak sanskrit kutatásai eléggé meggyőzik a kételkedőt ezen ismeretág tudományos fontosságáról. Előre pedig megnyitja számunkra a római szellem termékeit, s a keresztyénség fejlődésében mind azt megérteti, a mi az új-szövetség s az atyák ideje óta a theologia és egyház terén megalakult. Nem hiába kardoskodott mellette Luther oly vebementiával. «Und laszt uns das gesagt sein, das wir das Ewangelion nit wol werden erhalten on die spracben.» «Darumb ists gewisz, wo nicht die sprachen bleyben, da musz zuletzt das Evangelion untergeen.» «Dann so bald nach der Apostel zeyt, do die sprachen auff höreten, nam auch das Ewangelion und der glaube und gantze Christenhait ye mer und mer ab, bis das sy unter dem Babst gar versuncken ist.» S maga nyelvismeretét tekintve, büszkén mondta: ((Der Teuffel achtet meinen geyst nicht so vast, als meine sprache und feder in der schrifft.» *) S a mi a theologia terén volt a görög nyelv, az volt a tudományok újra felvirágzásánál is, a mint azt mindenki tudja, a ki a humanismus történetét ismeri. A görög nyelvben volt kiválólag azon erő, mely a humanistákat legyőzhetetlenekké tette. Ha ennélfogva a latin iskola volt az emberiség öntudatának létesítője és megőrzője; ha ez iskolákban * An die Hurgerívmiyter etc. a classikus nyelvek képezték mindenkor a középpontot, mely körül a múlt és jelen csoportosultak; ha ezen nyelvek között történelmi s nyelvészeti szempontból a görög nyelv képezi a fénylő centrumot, mely a régi népek életét megvilágítja s az újabbak haladását megindítja ; ha jelenleg ezen célnak csakis a gymnasium felel meg, ha mindezek állanak : milyen lélekkel mérnők mi a görög nyelvet elhagyni ? Szabad ez nekünk mint protestánsoknak ? szabad-e ez mint tudósoknak ? Semmi esetre sem, ez következik előzményeinkből. És most tegyük actualissá a kérdést. Szabad-e nekünk mint magyaroknak a görög nyelvről lemondanunk ? Megelőzöm az ellenfeleket: nem arról van a szó, hogy a magyar nemzetnek közvetlenül hasznot hajt-e a görög? Erre már válaszoltam. De a hasznosságon kívül vannak morális tekintetek is, melyek arra bírhatnak, hogy a hasznot egyelőre háttérbe szorítsuk s csak aztán léptessük elő, mikor szellemileg megedzve, a hasznosnak is nagyobb hasznát bírjuk venni. A kérdés egyszerűen ez : milyen befolyással lesz a görög nyelv elejtése a magyar nemzet tudományára r A tudománynak előfeltétele, mint fentebb kifejtéin s közönségesen ismeretes, a szabad vizsgálódás s önálló Ítélet. Nem hiszem, hogy az országban valaki is volna, ki a görög nyelvben akadályt találna a szabad kutatás számára. De bizonyára sokan vagyunk, kik .elejtésében a szabad kutatás akadályozását siratnók, s azért ctnemzeti szerencsétlenséget)) látnánk. Ha olyan nemzetek, melyeknek éleiébe és irodalmuk minden ágába a görög míveltség behatolt (s ilyen a német, angol, francia is), a görög nyelv elejtését hangoztatnák, akkor ezt érteném; mert ők szellemileg már az autonomia magaslatán állanak és saját irodalmukban a görög szellem formáját, ha nem is összes tartalmát, megtalálják. De nálunk görög hypertrophiáról csakugyan semmi téren sem panaszkodhatunk ; sem tudományos, sem szépirodalmunk nem mutat arra, hogy (a minek szerencsétlen múltunk nem is kedvezett) a göröggel telítve volna gondolkodásunk. Ily körülmények között mit jelenthet nálunk a görög nyelv elejtése ? Az önálló tudományosság alapjainak megingatását, mívetődésünk egyik fögyökerének elvágását. Nálunk a görög nyelv elejtése egyértelmű a forrástanulmányok megszüntetésével a theologia, philosophia (mert Platón és Aristoteles még ma is számítanak), történelem (nemcsak a görög, hanem az ókori népekre általában), nyelvtudomány, költészet, szónoklat, jogtudo mány, sőt a politika terén is, azaz oly téreken, melyeknél a problémák megoldása nem oly egyszerű mint pl. a gépek tanánál, oly téreken, melyeken az ember legközvetlenebb érdekeit kutatja és hangoztatja a tudomány. Mindezen ágakban a magyar nemzeti tudomány, mely önállóságáért még csak küzd s nehézségek ezreivel megbirkózni kénytelen, lemond tudományos önállóságáról s függésbe kerül azon népektől, melyek a görögöt el nem ejtik. Kénytelenek leszünk azzal, a mi a tudomány alapjainak tagadás a, hogy t. i. más ember szavainak vakon higyjünk (nemcsak mint egyesek, hanem mint egész nemzet), vagyis az önálló, szabad kutatás helyébe a tekintélyt teszszük s azt imádjuk. De minek volt akkor általában a reformátio ? minek az egész évszázados küzdelem, melyet a szaba d egyéniség nevében és érdekében vívtak őseink? Hiszen ha nekem vakon el kell hinnem, a mit Curtius a görögökről, Duncker a régi népekről, Zeller és Groote a görög philosophusokról, a conciliumok az uj szövetségről, általában idegenek az emberiség egyik legnevezetesebb culturszakáról mondanak, mindezt pedig el kell hinnem azért, mert tőlem a szabad kutatás eszközét meg-