Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

görög nyelv oly felesleges ág a tudományok terebélyes fáján, mely annyi életnedvet és erőt von el a többi tudományos ágaktól, hogy annak a lemetszése az egész törzset életerősebbé és izmosabbá teheti? Ki biztosít bennünket arról, hogy a görög nyelv kiküszöbölése által tanügyünk organismusa egészségesebb lesz, hogy élénkebb élet fog felpezsdülni a középiskolában, hogy e veteményes kertben szebb gyümölcs fog érlelődni ? Az ellenséges táborban egész ütegek állnak készen azon érvek ledöntésére, melyeket a görög nyelv barátai hangoztatnak, hogy t. i. valamely nemzet szellemi éleiét, annak összes nyilvánulásait, irodalmi termékeit, ethicai i fogalmait stb. csak úgy érthetjük meg és méltányolhatjuk kellőképen, ha a nyelvét értjük, ha ezen kulcs segítségével benyithatunk a nép géniuszának műhelyébe. Ezen érvelés kapcsán felmerül azon kérdés, vájjon 4 évi fáradozás után jut-e az ifjúság a görög nyelvi ismeret azon fokára, hogy képes önerejéből a klassikusokat eredeti szövegükben megérteni és a nép szelleméből fejlett irodalom emlékein erkölcsi és aesthetikai tanulságot és tiszta élvezetet szerezhetni. Vessünk-e a mai módszer alapján és a mostani korszellem behatása alatt oly szikrát az ifjúság lelkébe, mely lánggá nő és nagyobb hévvel vonza a görög Múzsa karjaiba? A nyelvi nehézségekkel való megküzdés által nyer-e az ifjú phantasiája nagyobb lendületet, úgy hogy égne a vágytól, fellebenteni a fátyolt, mely e derült szép szellemi világot eltakarja szemei előtt? Nem tanítjuk-e inkább a nyelv philosophiáját, mint annak anyagát, a mi sikeresebben vezetne a célhoz ? Nagyobb-e a hatás, mint a tengerbe dobott kövecske hatása, mely egy pillanatra hullámgyűrűket okoz, de nem hozza állandó mozgásba a sima tükröt? Mi által lehetne e hatást fokozni, mert fokozni szeretném. Az antik világ ismertetésének jogosultságát egész határozottságával elismerem ; az irodalmi termékek olvastatasának és aesthetikus méltatásának okvetetlenül helyt kérnek a gymnasiumokban a fejlődő ifjúság szellemi igényei, helyt kér az iskola történeti fejlődésének logikája. E szerint az eddigieknél ' nagyobb óraszámban és intensivebb módon kellene tanítani a görög nyelvet és az ifjúságnak bővebb alkalmat adni a humánus műveltség elsajátítására. Ez az én nézetem. Erre nézve azonban az ellenkező áramlatokkal szemben kevés a kilátás és ha csakugyan testté lenne a miniszter által tervezett egységes középiskola eszméje, akkor végképen áldozatul esnék a görög nyelv, vele együtt sírba szállana az egész antik kultura. De én akkor is, az egységes középiskola keretén belül is védeném a görög irodalom tanításának jogosultságát. Hogy mily módszer alapján, mily beosztás szerint arról majd alább. Most nézzük a másik tételt, melyet a miniszter szóba hozott, hogy t. i. kisebb óraszámban taníttassék a görög nyelv. Az előbbiekből világosan kitetszik, hogy ezen felfogás a keresztülvitelben semminemű eredményre nem vezetne és csak az időpazarlás jellegét viselné magán, mert ha 4 éven keresztül heti 5 órában nem lehet sikert felmutatni, ugy kevesebb óraszám mellett a munka egészen meddő és az eredmény teljesen illusoriussá válnék, mely legcsekélyebb arányban sem állana a reá fordított idővel. A 3-dik tétel, mely a görög nyelvtanítását csak némely gymnasíumra akarná szorítani — szintén aggályokat támaszthatna az érdekeltek lelkében. Mily irányelvek szerint lennének az egyes intézetek kiszemelve, melyeknek ezentúl a klassikai tudományok melegágyai gyanánt kellene szolgálniok. Eltekintve attól, hogy ezen intézkedés az egyes gymnasiumok közti jogegyenlőséget sértené, az által, hogy egyes intézetek privilégiumokkal volnának ellátva, eltekintve attól, hogy ez a középiskolai egyöntetűség rovására történnék, ki biztosít bennünket arról, hogy az illető intézetekben meglesz a kedvező talaj, melyben a görög civilisatio plántája gyökeret verhet és melyben megtalálja a fejlődés és virágzás életfeltételeit, t. i. érzéket, lelkesedést a tanulók szívében és sikeresebb ápolást a tanárok részéről. Hátha az egyik intézet nem bizonyul be kedvezőnek, elfogják-e venni tőle az antik kultuíát és más intézetnél próbálnak majd szerencsét, keresnek más talajt, más munkásokat azon reményben, hogy ezek jobban fogják elvethetni a klassikus műveltség magvait. Ez tapogatózásra és experimentálásra fogna vezetni, melynek káros következményeit megsinylené az egész tanügy. Két táborra oszlanék a középiskola: görögöt tanító gymnaziumokra és görögöt nem tanító gymnaziumokra ; mi történnék akkor, ha valamely növendék át akarna lépni az utóbbi intézetből az előbbibe. A tanügy terén bizonyos conservatismusnak vagyok barátja, mely a nélkül, hogy a haladásnak és a szellemi szabadságnak útját állaná, megérleli a munkálkodás gyümölcseit. Caveant consules. Egy negyedik megoldási módját a görög nyelv kérdésének abban véli megtalálni a tanügyi kormányzat, hogy facultativ tárgyként taníttassék a görög nyelv. E felfogás kiindulási pontját alkalmasint azon, Lokroy a volt francia közoktatásügyi miniszter által hangsúlyozott elv képezte, hogy a klassikai műveltség magas niveauját degredáljuk azáltal, ha minden tanulóra — a tehetségesre és tehetség nélkülire egyaránt — rákényszerítjük a görög nyelv tanulását; míg ellenben meghagyhatjuk az antik kulturát magas piedastálján, ha csak olyan tanulók előtt nyitjuk meg eszmékben gazdag bányáját, a kikben van kellő érzék, hajlam és tehetség ezen szép eszmék és mély igazságok befogadására. Első pillantásra tetszetősnek látszik ezen felfogás, de ha közelebbről megtekintjük, megtaláljuk az Achilles sarkát. Milyen elv szerint fogunk itt eljárni. Csak azon tanuló tanulja tehát a görög nyelvet, a kiben érdeklődés és kedv van a tárgy iránt és önkéntesen vállalkozik a görög nyelv tanulására. Hátha az önkéntesen jelentkezők közül kevés a tehetséges fiú, a tehetségnélkülieket ki fogjuk zárni és sértjük a fiú ambítióját. Kiszemeljük e szerint a tehetségesebbeket és azokat kény szentsük a görög nyelv tanulására, ha kedvök nincs is hozzá ? Minden kényszer akadálya a haladásnak. Lehetséges, hogy egy évi tanulás után a tehetségesebb fiú is hűtelenné lesz a görög poésis istennője iránt, ha nem tudja lebilincselni varázsa által. Kedvét veszíti, mert fáradságosnak látszik neki átlépni a grammatika és syntaxis küszöbét, hogy így bejusson az antik kultura szentélyébe. Egy facultativ tantárgygyal szemben, a mennyiben tehát nem kötelező, igen kevés fiúban volna meg a kellő állhatatosság, mely a sikert biztosítaná. Hátramaradt tehát azon kérdés, vájjon nem lehetne-e a görög nyelv ide- s tova hányt vetett hajójának az egységes középiskola keretén belül is kikötőt biztosítani az esetben, ha a miniszter az egységes középiskolát csakugyan életbe léptetné és a görög nyelv tanítását végképen eltörülni akarná. Nem lehetne-e erre nézve a kellő módot megtalálni azon kérdés megoldásában,