Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

I. Kor. 3, n—13-ról szólt: «Mert más fundamentomot senki sem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus» stb., melyben a szónok, Koch superintendens, megfelelt a kérdésre, hogy mi legyen a zsinat föladata? Nem kell, mondá új alapot keresni, hanem azt kell tudni, hogyan és mivel építsünk tovább. Az egyházi főtanács elnöke, dr. Franz, beszédet intézett a gyülekezethez, melyben a következőket emelte ki : A pátens kibocsátása óta ötödször gyűltek itt egybe az összes superintendentiák és esperességek képviselői, hogy fontos és az egyház életébe vágó kérdésekről értekezzenek. Az utolsó zsinat óta minden egyházi hatóság foglalkozott az egyházalkotmány nehéz kérdésével és a közbeeső időben sokat fáradozott azon, hogy az egyház érdekeinek megfelelőleg dolgozzák azt ki. A mult zsinat végén tárgyalt iskolaügy teljes befejezést még most sem nyert ; javult azonban annyiban, hogy az államsegély föiemeltetett. Folytatólag megemlíti, hogy 1871 óta folyton megújulaz óhaj, hogy a fontosabb kérdések együttesen tárgyaltassanak. Eddig minden fölhívás sikertelen volt e tekintetben; most azonban, mikor az egyházalkotmány fontos kérdése kerül szőnyegre, az Oberkirchenrath újra fölhívja a synodust az egyházalkotmány közös tárgyalására. A szónok, mint mondja, kötelességmulasztást követne el, ha nem intézne a maga részéről is kérést a synodushoz, hogy némely kérdéseket, melyek az egyházalkotmányra tartoznak, közösen tárgyaljanak. Csak az élénk mozgalmakra kell tekintenünk, melyek egyházi téren bel- és külföldön mutatkoznak, mondá a szónok, és be fogjuk látni az egyesülés szükségességét. A beszéd után elhagyták a templomot és megnyitották a synodust, a hol 46 tag közül 40 jelent meg, s megalakították a tisztikart; elnökké dr. Haase tescheni superintendenst és helyettesévé dr. Capesiust választották Bécsből. Másnap, október 21-én, három bizottságot választottak, külön az alkotmány-, az iskola- és különböző más ügyek számára. Ugyanaz napon ült egybe a reform, vallásnak zsinatja is, melynek elnöke Szalainay superintendens. Ezen zsinat tagjai között csak két német volt, a többi mind cseh. Tárgyalásai cseh és német nyelven folytak. Az első nap itt is a tisztikart választották meg, és mint az evangélikusok, szintén három bizottságot küldöttek ki. Október 23-án az ev. synodus összeülvén, különböző jelentések és indítványok után a napirendre tértek. Koch esperes az egyházalkotmányi bizottság nevében jelenti, hogy a bizottság elhatározta, hogy mielőtt az alkotmány revisiójába bocsátkoznának, felhívják a református testvérzsinatot együttes ülésre; az egyesülésre oly nagy szüksége van az osztrák protestánsoknak ; mindössze egy százaiékát képezik Ausztria lakosságának; és ha a két egyház elszakad, akkor egészen elenyésznek a többi felekezetek között. Erősödést csak egyesülés által lehet elérni. Ezért ajánlja, hogy a reform, vallásúak zsinatját felhívják a közös tanácskozásra; és az esetben, ha a felhívást siker követné, együttesen tárgyalnák az alkotmány-tervezetet; ellenkező esetben pedig csak némely feltűnően hiányos pontra nézve állapodnának meg. Ajánlatát vita nélkül elfogadták, csak Lang esperes szólalt föl a mellett, hogy az ágostai ev. synodus, ha a ref. egyházzal érintkezésbe lép is, confessionális érdekeit szem elől ne téveszsze. Okt. 30-adikán elhatározta az ev. synodus, hogy az egyházalkotmányt a reform, vallású testvérzsinattal együtt tárgyalja, és erre azt Írásban meghívja. Az átiratban felemlíti az 1864-ediki együttes zsinatot és utal az együttes ülések szükségére. Kijelenti végül, hogy felekezeti ügyekben mind a két hitvallás jogainak teljes birtokában maradjon. Ha a testvérzsinat elfogadja a felhívást, akkor az egyházalkotmányt a két bizottság elé terjesztenék és azok azt közösen tárgyalnák, ellenkező esetben az egyházalkotmány tárgyalását elnapolják és csak néhány lényegtélen módosítást fognak tenni. Ugyanazon nap ok. 30-án érkezett a református vallású zsinat azon örvendetes válasza, hogy az evang. zsinat ajánlatát, az egyházalkotmányt illetőleg, nagyban és egészben elfogadja, sőt arra is kész, hogy más ügyekben is, minő az általános egyházi alap kérdése, velük együtt tanácskozzék. Ezáltal az ev. synodus mintegy kényszerhelyzetbe jutott, mert ígv az, a mit az evang. zsinat a közös értekezlet legfőbb tárgyának tekintett, úgy szólva, előre el volt már végezve. A közös tárgyalásra a zsinat bizottságot küld ki. Nov. 4-edikén elhatározták, hogy Bécsben theologiai conviktust állítanak fel és azt a bécsi presbyteriumok védelme alá helyezik. A ref. vallásúak zsinatján élénk vitákat idézett elő az egyházalkotmány kérdése. Bőhl tanár azt ajánlotta, hogy ezt a kérdést halaszszák el a legközelebbi zsinatig, mert ha a főegyháztanács alkotmány tervezetét veszik tárgyalás alá, az ellen mindazok fölszólalhatnak, a kik a cseh egyházalkotmányt ismerik. Szalatnay superintendens előadta a cseh egyházalkotmány elveit. Ez, mint mondá, a presbyteriumokat valóságos presbyteriumokká akarja tenni, az egyház képviseletet rendezi, s a mellett szigorú egyházfegyelmet kíván ; adja Isten, mondá a szónok, hogy egyházunk egészen ezen alkotmány híve legyen. Bőhl professor kiemeli, hogy értésére kell a kormánynak adni azt, hogy a ref. egyháznak külön réf. egyházalkotmányra van szüksége. Demoralizáljuk az egyházat, ha a lutheránusokkal egyesülünk, mondá ridegen Bőhl a maga merev dogmatismusával. Schack superintendens kifejtette, hogy a cseh egyházalkotmány sok jeles dolgot tartalmaz, de keresztül nem vihető, mert ellenkezik az 1860-dikÍ pátenssel. Az Oberkirchenrath alkotmány tervezetének mellőzése annyi volna, mint mint a felségjogok korlátozása. A szavazás eredménye az lett, hogy az egyházi főtanács tervezetét en bloc elfogadták. Okt. 29-én elfogadták Szalatnay superintendens azon ajánlatát, mely szerint mind a két zsinat bizottságot válaszszon, mely bizottságok közös tárgyalásokat folytassanak. Okt. 30-adikán szóba került az iskolaügy. A legfőbb két pont az volt, vagy teljesen megszabadítani a prot. iskolákat attól, hogy a községi iskolák fenntartásához járuljanak, vagy ha ez el nem érhető, oda hatni, hogy a protestáns iskolák évenként bizonyos illetéket nyerjenek. Nov. i-én a Bécsben felállítandó theol. convictusra nézve határoztak, egyezőleg az ev. zsinattal. Nov. 4-edikén a két közösen ülésező bizottság végzéseit terjesztették a plénum elé. A református vallásúak zsinatja nov. 7-én tartotta utolsó ülését, melyet imával és áldással rekesztettek be. Különösen figyelemre méltók a zsinatok folyamában ama törekvések, melyek a közös tanácskozásra irányulnak, s melyek a két testvér felekezet között egyengetik az utat. Az egyesülés szükségességét többször hangsúlyozták a zsinat folyamában; s örvendetes jelenség, hogy nem sikertelenül, a mennyiben a két