Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

Mendelsohn egy kardala hangzott fel, mire Szász Károly püspök tartott beszédet. Ebben érdekes visszapillantást vetett a skót misszió keletkezésére, elmondván, hogy a Palesztinából visszatérő három skót misszionárius egyikének, dr. Keithnak Pesten történt véletlen megbetegedése, csudás fölgyógyulása és hálás visszaemlékezése hogyan lett véletlen s mégis gondviselésszerű megalapítója a pesti skót missziónak. A történelmi előzmények előadása után a skót misszió hármas célját: az igehirdetést, a gyermekek nevelését és a betegek ápolását ismertette. Míg Tiberiasban és Konstantinápolyban gyógyítással foglalkozik e misszió, addig itt szellemi és testi nevelést ád az idegeneknek kor és vallás különbség nélkül, s főérdeme az intézménynek, hogy midőn hazánkban a magyarosítás nagy áramlata megkezdődött, ők is lelkesen részt vettek abban, oly annyira, hogy jelenleg a tanítói kar minden egyes férfi és nő tagja hazánk nyelvét beszéli, sőt az oktatás nyelve is magyar. Szavait így végezte. «Legyen üdvös e misszió Isten előtt s hassa át annak minden tagját Krisztus lelke, hogy a fenséges célnak, melyet maga elé tűzött s melynek oly derekasan felelt meg, az emberiség lelki üdvére, minden időben, mint most is, eleget tehessen.» Az élénk tetszéssel fogadott beszédet ének s azután Moody András lelkész felszólalása követte, angolos módon érdekes történeti adatokkal fűszerezve beszédét. Az ő és a Szász Károly előadása szerint következőleg történt a pesti skót misszió megalakítása. 1839-ben három skót misszionárius lelkész, névszerit dr. Bonar, dr. Smith és dr. Keith a keleti országokban tett útjokból visszatértökben Pestre érkeztek, hol Keith lelkész az egyik főutcán hirtelen rosszul lett és összerogyott. Az akkor még kis város számba menő Pesten minden társaságban a beteg angolról beszéltek, a ki iránt csak növekedett az érdeklődés, mikor az is köztudomásra jutott, hogy semmiféle orvosi szerrel nem lehet öntudatát visszaadni. A boldogtalan lelkész már nyolc napig feküdt így s az orvosok már-már azt hitték, hogy meghalt. A különös esemény hire feljutott a budai királyi várpalotába is, hol akkor a boldog emlékű József nádor székelt. A nádor felesége, Mária Dorottya főhercegnő, a ki a würtembergi német protestáns hercegi családból származott, rendkívül vallásos lelkű asszony volt. Mikor értesült az angol lelkész csodálatos betegségéről, saját orvosát küldte a beteg lelkészhez, hogy segítsen rajta. Ez a lelkész betegségének kilencedik napján történt. Az orvos radikális eljárásának meglepő sikere volt. Az idegen magához tért s e szókat rebegte el: «Nem haltam meg.» A főhercegnő isten ujját látta e nem remélt föltámadásban s gyakran meglátogatta a beteg lelkészt. A skót egyház iránt már régtől fogva érdeklődött. A lelkésztől értesült az edinburghi társulat áldásos működéséről, s egy izben kijelentette előtte, hogy ha a misszió lelkészt küldene Pestre, ő fogadná védelmébe és pártfogásába. Keith lelkész fölépülvén, hazatért s első dolga volt, hogy Edinburghból misszionárius lelkészt küldessen ide. A skót szabad egyház generál assemblyje nagy lelkesültséggel fogadta a javaslatot s a szükséges pénzalapot csakhamar előteremtvén, Tiberias orvosi, Konstantinápoly orvosi és tanítói, Pest tanítói és igehirdetői misszióvá tétetett. Az első kiküldött Dancán dr. volt, a ki 1841-ben szervezte a skót missziót Pesten. Akkortájt kezdték építeni a lánchidat s Clarck Ádámon, a híres angol mérnökön kívül több angol technikus s számos angol munkás család tartózkodott Pesten. Duncan pár év múlva eltávozott s helyébe Smith, majd Wingada, később több évi szünet után, mikor Török és Székács püspökök gondozták a missziót, Moody a jelenlegi misszió-igazgató lelkész lépett. Érdekes apróságokat beszélt el Moody dr. Duncanról, ki híres tudós, de nagyon szórakozott ember volt. Egy alkalommal tea-estélyre volt meghíva és már 14 csésze teát ivott meg. A szép házikisasszony ismét hozzá fordult s teával kínálta. De Duncan szórakozottan azt felelte: «Bocsánat, sohasem iszom két csészénél többet.» Egyszer meg többed magával Rónay Jácint püspökhöz volt hivatalos ebédre. De szórakozottságában azt gondolta, hogy ő a házigazda s egyszerre csak megszólalt: «Bocsánatot kérek, hogy a leves kicsit kozmás, de a feleségem nincs idehaza !» Moody beszédének második felében a hold-utcai iskola megalapítását ismertette. Elmondta, hogy ő maga az építésre mintegy 40,000 frtot gyűjtött, s hogy mostani törekvése egy tápintézet felállítására irányul, melyre mintegy 800 frt már össze is gyűlt. Beszédét zajosan megtapsolták. Ezután Koenig nyug. lelkipásztor mondott el néhány adatot a pesti misszió kezdetének nehézségeiről és intézett buzdító szavakat a közönséghez, mire egy szép zeneelőadás következett Bráth hegedűművésztől. Azután Láng Adolf kiérd, esperes tartott lelkes beszédet a missziói munkálkodás jelentőségéről s beszélt el néhány érdekes vonást a pesti volt misszionáriusok életéből. Majd soron kívül dr. Verédy fővárosi tanfelügyelő emelt szót, elmondva, hogy első látogatása alkalmával mily félve lépte át az intézet küszöbét, de ugyanakkor mily örömmel távozott a misszió iskolájából, melyben derék munkásokat, kötelességtudó lelkes tanítókat, törvényes viszonyokat és kitűnő szellemet talált, mely a ker. kultura buzgó terjesztésében s a magyarság ápolásában nyilatkozik. Köszönet és elismerés — mondá többek között — ez intézet tanítóinak és tanítónőinek, kik idegen létükre hazánk nyelvét szépen elsajátították s az idegen növendékekkel sikeresen elsajátíttatják ; de köszönet az igazgató lelkipásztornak is, ki, bár erre törvény által nincs kötelezve, az iparos tanulók tanfolyamát önként felállította s áldásos működését e téren is példásan érezteti. E beszedet is zene, ezt Rau tanítónak alkalmi költeménye követte, majd a theol. akadémiai énekkar szép éneke, azután Buss, a két Viktor és dr. Lippner rövid beszédei következtek, közben mindig ének, vagy zeneelőadás élénkítette a szép ünnepélyt, mely esti hét órától tizenegy óráig eltartott. Ekkor elhangzott az utolsó ének és a záróima, melynek áldást kérő hő fohászával együtt érezve, egyik ünnepi szónok szavaival mi is szívünkből kívánjuk, hogy a hazai talajban szépen meggyökeresedett pesti skót misszió még sokáig vivát, crescat, floreat! r t. GYAKORLATI LELKÉSZET. Harc az Istennel. (Elmondatott a párisi theol. facultás oratóriumában okt. 20.) Dr. Viguié-től. Jelige: Genes : XXXII. 29. 30. Jákob megkérdezte azt mondván: Kérlek téged, mondd meg nekem a te nevedet. És ő felele: Miért kérded az én nevemet ? És megáldá őt ott. És Jákob nevezé e helyet Pénielnek, mert láttam úgymond az Isten orcáját és az én lelkem megtartatott. A titoknak különös varázs ereje van. Ez képezi a vallásnak is szent igézetét, csáberejét. Ez az imádásnak