Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

alkotmány fokozatos rendje (püspök, diakónus, presbyter) nem mint valamely még jövendőben létezendő, hanem mint már fennálló intézmény szerepel: addig Pál valódi leveleiben a fokozatos hivatali rendnek semmi nyoma. Pedig ugyanazon viszonyok, melyek az egyházalkotmány rendjének fenntartását szükségessé tették a pásztori leve­lek korában t. i. az egyházban uralkodó szakadások, a mint tudjuk a Pál idejében is léteztek, mert hiszen a korinthusiakhoz és galatákhoz írt levelek szintén tév­tanítók ellen vannak intézve, és mégis hol van a gala­tákhoz írt levélben csak egy szóval is említve a püspök, diakónus és presbyter, mint a kiknek szívökre köthetné az apostol az egyházban fenntartandó egységet? Az igazi levelekben Pál apostol mindig csak a gyülekezethez intézi szavait és sehol nem azokhoz, kik a gyülekezet kormányzásával és vezetésével meg vannak bízva, vagy épen a gyülekezet élén állanak. Pedig mily természetes lett volna, hogy az apostol, midőn pl. a Korinthusban elharapódzani kezdő rendetlenségek ellen ír, szavát az egyház kormányzóihoz intézze, s a püspököket, diakó­nusokat intse a rend fenntartására. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy Pál azért nem szól az egyház tisztviselőihez, a püspökökhöz, diakónusokhoz, mert ilyenek az ő korában állandósítva még nem voltak, a mi leveleink szereztetésekor pedig az egyházalkotmány már ki volt fejlődve. Mindezekből Baur azt a végered­ményt vonja ki, hogy a pásztori levelek a 2-ik század 2-ik felében Rómában írattak, s Pálnak azért tulajdonít­tattak, hogy a marcioniták és más eretnekek ellen kifejtett tanrendszernek annál nagyobb súly és érvény adassék. Baur ebbeli nézetét, mint az eddigiekből lát­hatni benső tanúságokból merítette, de külső bizonyí­tékokkal is igazolja. Kimutatja ugyanis, hogy a 2-ik század vége előtt a pásztori levelek sem nem említtet­nek, sem azokból idézet elő nem fordul, ugy hogy íreneus, Tertullián és Al. Kelemen az első egyházi írók, kik e leveleket ismerik, s azokat, mint apostoliakat idézik. De nem folytatom tovább Baur ezen klasszikus tanulmányának ismertetését, bár figyelemreméltóbb tanul­mány e században nem jelent meg ennél. Ezen fényes kombináló tehetséggel, az ős ker. egyház történetének alapos ismeretével megirt tanulmány hosszú időre ki­jelölte a bibliai kritika irányát. Hogy e leveleket nem Pál apostol irta, s nem az apostoli korban keletkeztek, abban Baur számos követőkre talált. így vélekednek korunknak legkiválóbb kritikusai, egy Volkmár, Hilgen­feld, Hausrath, Pfieiderer, Beyschlag, Harnack, Weiz­sácker, Mangold és Holtzmann. Ezek a Baur fejtegeté­sének végeredményét, hogy a leveleket nem Pál irta, mint kétségbe nem vonható tényt feltételezik és felada­tuknak csak azt tartják, hogy még inkább behatolva a részletekbe, gyarapítsák és kiegészítsék a levelek hiteles­sége ellen szóló bizonyítékokat. Azonban Baurnak a levelek szereztetési idejére vonatkozó fejtegetését mái­nem fogadják el minden szó nélkül. Nem osztják külö­nösen azon állítását, mintha ezek a Marcion-féle gnos­tikusok ellen Írattak volna, hanem aszerint, a mint a leveleknek egyik vagy másik pontjára, a tanítványra vagy az egyházi szervezetre helyezik a fősúlyt, egymás­tól különbözőleg állapítják meg a levelek szereztetésének időpontját. Volkmár Krisztus után 170-ig az időt szaba­don hagyja, Hilgenfeld 150-re, Holtzmann Hadrián után 138—ik év tájára teszi. Pfieiderer szerint a Timotheushoz irt 2-ik levél Traján uralkodása alatt (98—117.), az 1. jevél pedig azután Íratott; Beyschlag szerint ellenben mind a 3 levél Traján alatt jött létre. Különösen figyel­met érdemel Holtzmann, ki még a német tudósok közt is feltűnő alapossággal és szorgalommal tárgyalja a pásztori levelek kérdését, s a legnagyobb részletes­séggel sorolja fel mindazon bizonyítékokat, melyek a levelek páli eredete ellen szólanak, ugy hogy erre vonat­kozó munkájának (Die Pastoralbriefe 1880.) egyik lelkes ismertetője azt a nyilatkozatot teszi, hogy ezek után a levelek hitelességéről többé okos ember nem is beszélhet. De azért még is nem mindenki itél így, sőt ellen­kezőleg, tekintélyesnek mondható még korunkban is azoknak száma, kik azt tartják, hogy e levelekkel nem lehet oly könnyedén elbánni; vagy a mint Holtzmann igen találóan kifejezte, bár kénytelen az ember az elis­mert bizonyítékok előtt meghajolni, mindazáltal érzi, hogy ezen levelekkel valami igazságtalanság történt. Valóban nem lehet tagadni, hogy az elfogulatlan olvasó­ban ez az érzés minden olvasáskor meg-megújul, s egé­szen érthető, ha voltak eleitől fogva és vannak most is olyanok, a kik egyik vagy másik levélnek, sőt né­melyek mind a háromnak hitelességét védelmezik, vagy legalább azoknak alapgondolatát Pálnák tulajdonítják. így e század elején Eichorn, bár a Schleiermacher által támasztott kételyeket mind a három levélre kiter­jeszti, mindazáltal azt hiszi, hogy a levelek tartalmilag Pál apostoltól valók. O a levelekben található feltűnő sajátságokat azon feltétel mellett véli megfejthetőnek, hogy az apostol halála után többen érezték a szükségét annak, hogy az apostolnak a gyülekezeti organizációra és a lelkipásztori kötelességekre vonatkozó nézetei vagy szóbeli utasításai összefoglaltassanak, s talán még maga Titus és Timotheus foglalták írásba. így vélekedik Hitzig, az újabb theologusok közül Grau, 1871-ben kiadott művében ; valamint Krausz, s az új-testamentumi exe­gesis nestora Reuss is azt állítják, hogy a levelekben vannak olyan részletek, személyes megjegyzések, melyek egyenesen Pál apostolra utalnak, s a levelek — leg­alább részben — tőle valók. Sőt egyesek, mint Baum­garten, Wiesinger, Hofmann és Weisz, hogy a Baur által támasztott nehézségeket elhárítsák, felveszik, hogy Pál a Csel. könyvében említett római fogságból kisza­badult, s először keletre, majd Spanyolországba utazott, de később ismét fogságba jutott. Szerintök a Titushoz és Timotheust irt 1. levél ezen keleti utazás alatt, a Timotheushoz irt 2. levél pedig a 2-ik római fogság alatt íratott. (Folyt, köv.) Petri Elek. BELFOLD. A budapesti skót misszió jubileuma. A skót misszió fennállásának 50-ik, a hold-utcai iskolaház megnyitásának 25-ik évfordulóját folyó évi nov. 23-án nagy és fényes közönség jelenlétében ünne­peltük meg az iskolaház gazdagon feldíszített nagy ter­mében. A vendégek között voltak Szász Károly, Nichol­son angol főkonzul nejével, Török és Székács püspökök özvegyei, Máday osztálytanácsos, Verédy K., tanfelügyelő, Koenig, Pap Károly, Latig Adolf, Gladischefsky, Moody lelkészek, Petri, Szőts, Kenessey, Dapsy, Baráth, Kurtz tanárok, a misszió összes alkalmazottjai, a theol. aka­démia énekkara stb. Az ünnepély ősi skót szokás szerint theával kezdődött, melyet kedves leányok hordtak szét szere­tetreméltó szívességgel a vendégeknek. — Megnyitóul

Next

/
Thumbnails
Contents