Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

lünk óhajtandóknak oly intézményeknél, melyeknek legnagyobb részt a német tudomány köszönheti virágzását, és melyeknek a legfontosabb hivatások köszönhetik életrevalóságukat.)) A tudomány terén nagytekintélyű tudósok nevei és azon körülmény, hogy azok közül, kik a nyilatkozatot aláírták egy sem klassikus philologus, teszik azt a nyilatkozatot nagy horderejűvé, és csakugyan nagy hatása is volt döntő körökben ép úgy mint a sajtó terén. Altalános a nézet, hogy a gymnasium tanterve és tanmódszere reformokra szorul. Ezen nézetnek ad kifejezést dr. Emil Richthofer: „Zur Gymnasialfrage in Preussen" című értekezésében, a mely egyszersmind aszózat a gymnasialis tanulók szüleihez)). Ezen iratról azt mondja dr. Frick (Halle) : ha magas állású, tapasztalatdús hivatalnok, magas körében egy iskolai kérdéshez, mely már napi kérdéssé vált, hozzá szól, hogy nézete szerint meglevő tévedéseket felderítsen, a melyeket saját maga tapasztalt, és melyekről meggyőz minket, hogy azokat osztálysorsosai tág körében is fájdalmasan érzik: úgy az a felszólalás figyelemreméltó. Ez jele annak, hogy higgadtan gondolkodó, komoly férfiak is növekvő aggodalommal tekintenek felsőbb iskolaügyünk némely jelenségeire, és nagyon fonák eljárás volna, ha ilyen hangokkal szemben visszautasító állást foglalnánk el abban az önérzetben, hogy nálunk minden a legjobb rendben van. Bárcsak minden gymnasiumi tanár megszívlelné azokat a szavakat, melyeket szerző a rögtönzési módszerről és rögtönzési bajról (Extemporale-Methode, Extemporale-Noth) mond : «A sekundánusnak egészen élénk érzete van arról, sőt már a tertianus (és a sextanus is = első osztálybeli) is észreveszi, hogy minden csak attól függ, hogy a latin, illetőleg görög extemporalét lehetőleg hiba nélkül készítse el, és hogyha neki sikerül lehetőleg legkevesebb hibát felmutatnia, felsőbb osztályba való athelyeztetése biztosítva van, még akkor is, ha a többi tantárgyakban aránylag kevésbé kielégítő eredményt mutat is fel.» «A tanuló családjában is élénken érdeklődnek az iránt, és az extemporalében előfordult hibák száma a körülményekhez képest reménynyel, aggodalommal vagy télelemmel tölt el. Hiszen arról van szó, hogy a tanuló egy évvel hamarább vagy későbben érje el életfeladatának célját. Az iskolai vizsgálatok idejében, rendesen a húsvéti ünnepek előtt, az egész család hangulata az ő kedvence extemporale hibáinak a számától függ.» Dr. Bartels Erigyes megjegyzi erre, hogy az extemporálét ugyan egészen kiküszöbölni nem lehet, mert igen fontos gyakorlat kipuhatolni, mire képes a tanuló nyelvezete, de más részt az extemporale túlbecsülése ellen a tanító részéről is fellép. Felhívja különösen az intézetek vezetőit, hogy ezen túlbecsülés ellen egész határozottsággal és erélylyel működjenek s ne engedjék meg, hogy a tanuló feletti véleményadásnál első sorban még mindig az Írásbeli extemporálét és hibáinak számát vegyék az Ítélet alapjául. Miután a harc a humanisztikus és realisztikus elv között Németországban több mint három évtizeden át tart, anélkül, hogy a realisztikus mozgalom lényeges eredményt tudott volna kivívni a főiskolai tanulmányra való jogosultság tekintetében, az a javaslat tétetett, hogy mind a két irány, mely oly soká egymás ellen harcolt, egyetlen egy intézetben egyesíttessék, és hogy ezen kombinálj elv a jövő nevelésnek, az általános míveltségnek alapjává tétessék. A jövőnek ezen iránya, tehát a klaszszikus nyelv-történeti és a modern nyelv-természettudományi elv kombinátiója volna. Mihelyest ilyen egységes iskolai egyesület alakítására a felhívás megjelent, azonnal számos philologus és egyetemi tanár összegyűlt, kik az egységes iskola (Einheitschule) elvét vallották. Először 1886-ban Hannoverában, aztán 1887-ben Halléban tartottak gyűlést, hol Meyer Lothár tübingai tanár az egységes iskola mathematikai követelményeit előadta és 1888-ban húsvétkor Kassel városban találkoztak, hol Heuszner tanár a gymnasialis latin nyelv tanításának okszerű és korszerű módosításairól és különösen a latin stilfeladatok megszüntetéséről értekezett. Az egységes iskolának, melyet mindazoknak látogatniok kell, kik későbben folytatni akarják tanulmányaikat valamely főiskolán, az az alapeszméje, hogy az áltálános műveltségnek is egységesnek kell lennie az államban, ha a tanult emberek egymást megérteni akarják. Az egységes iskola jelenlegi állása, a mint az a mult évben kifejlődött, a következő tételekben irható körül: 1. Az az egységes iskola elvetendő, mely az alsóbb iskolákat a felsőbbekkel úgy összeolvasztja, hogy amazok alapját képezzék emezeknek. (Nem képzelhető mire akarja hát az egységes iskola a maga tovább építését alapítani, ha a népiskolák jogosultságát nem akarja elismerni.) Ellenben óhajtandó, hogy a gymnasium és reálgymnasium helyébe oly felsőbb egységes iskola lépjen, mely mind a kettőnek lényeges előnyeit magában egyesíti, mely alkalmatos arra, hogy valamennyi tudományos szakműveltség általános előkészítő iskolája lehessen; 2. a reálgymnasium előnyeül elismerendő : a szemnek és szemléltetésnek hathatósabb művelése, az induktív gondolkodásnak bővebb és erőteljesebb kifejlesztése és a jelen megértésére és a természet s valódi élet felfogására szükséges ismereteknek erősebb kidomborítása; 3. ezeket az előnyöket a felsőbb egységes iskolának el kell tulajdonítania, annélkül, hogy a humanisztikus gymnasium kipróbált alapjait, különösen a görögnek művelését veszélyeztetné ; 4. erre mindenek előtt a tanmód mélyebbre ható javítása szükséges, a mely a paedagokika és didaktika mai fejlődésében, a mennyiben a Herbart és Perthes irányát követi, termékeny talajra talál; 5. a felsőbb tanítóság elméleti és gyakorlati paedagogiai előképzésének javítása seminariumok felállítása által, melynek látogatása a próba évet pótolná; 6. az iskolai jogosultság által előidézett akadály elhárítása; mert az iskolai jogosultság beillesztése a tanfolyamon belül akadályozza a tanterv egységes alakítását, és azt idézi elő, hogy a tanulók nagy része csak részleges műveltséget visz magával az életbe, magával hozza az alsóbb és középső osztályok túltömöttségét, gyakran a tovább haladásra nem is alkalmas tanulókkal. Minden jogok, melyek az iskoláztatásból folynak, különösen az egy éves önkéntesi szolgálati jog, az érettségi vizsgálattól tétessék függővé. («Rheinische Blátter für Erziehung und Unterricht,» Frankfurt a. M. 1888. 1. és VI. f.) Sok szép reformot helyez kilátásba az egységes iskola szervezete, de az egységes szellem is nagyon hasonlít a kaszárnya szellemhez! Gamauf György. TÁRCA. Ujabb tanulmányok a bibliai kritika körében. (Folytatás.) De még ezzel sem éri be Baur, hanem a levelek keletkezésének időpontját még pontosabban óhajtja meghatározni és fejtegetésében azon eredményre jut, hogy a levelek a 2. század vége felé Írattak, midőn a gnosticismus szelleme már magát a keresztyénség szellemét