Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

RÉGISÉGEK. A deáki-i reform, egyház múltja. A deáki-i (pozsonyvármegyei) ref. egyház tagjainak elismerést érdemlő azon cselekedete, hogy megavult százados templomuk helyett önerejükön egy díszes új szentegyházat építettek a jelen évben: méltó arra, hogy annyi viszontagságon keresztül ment homályos multjukra egy kis fénysugárt vessünk, s hitelesen megállapítsuk, mi és mennyi igaz azon mondákból, a melyek szájról-szájra adva mai napig fentmaradtak az utódok között ezen egyház régiségét illetőleg. Mert a deáki-i reform, egyház sem képez kivételt a hazában levő protestáns gyülekezeteknek azon sajátossága alól, hogy ennek eredetét, keletkezését is sűrű homály fedi. Nem is lehet ez másként; mert hiszen ki tudná megállapítani ma már, ha abban az időben fel nem jegyeztetett, hogy a reformáció szent eszméje az első évtizedekben minő diadalt aratott az egyes gyülekezetekben ? Bizonyára senki, s ha valaki mégis vállalkoznék reá, aligha háládatlan munkát nem végezne, ha ott kezdené csupán, a hol már szilárd, jól szervezett gyülekezeteket talált. Az emberi szellem magasba törekvésének nincs története; csak az elért eredmények, a kiváló alkotásokból fejlődik ki azon esemény, mely már a történet írás tárgyát képezi. Deáki múltján is meglehetős homály borong. A XVI. században nem tudunk róla semmit, mégis tévednénk, ha a XVII. században már hírneves egyháznak történetét is itt kezdenénk, s legalább közvetve előre adnánk azon eredményt, a melyet ma már adatokkal be lehet bizonyítani. A felső-dunamellékének, a Vág-vidékének s így közvetve Deáki reformátorának Huszár Gált nevezhetjük, a ki 1563-ban Révkomáromból elűzetvén, a Mátyus földén keresztül, a Vág folyó mellett előbb Nagy-Szombatba, majd midőn innen 1565-ben királyi parancsra kihajtatott,1

) a gróf Forgáchok védszárnyai alá Komjáthiba menekült. Igaz, hogy nincs közvetlenül arra nézve semmi adatunk sem, hogy Huszár Gál Deákin is megfordult volna, de ha egy első rangú kath. iró2

) Ipolyi is kénytelen annyit elismerni, hogy ccFIuszár Gál Komjáthin és vidékén a hitjavitás mellett buzgón dolgozott és munkálkodott)) : akkor nem térünk el csak egy hajszálnyira sem a történeti igazságtól, ha Deáki reformátorául Huszár Gált állítjuk, melylyel csupán azt kívánjuk jelezni, hogy Deákiban már a reformáció századában megismerkedtek az evangyéliom örök igazságaival. Még világosabbá lesz ezen állításunk akkor, ha Huszár Gálnak Komjáthin és vidékén kifejtett reformátori működéséhez hozzá adjuk a semptei hírneves egyházi iró s felső-dunamelléki első református püspök Bornemisza Péter munkáinak hatását, a kit Deákitól csak a Vág vize választott el. Ennek a két férfiúnak, Huszár Gálnak és Bornemisza Péternek a munkásságára terjedt el és vert olyan szilárd gyökeret a reformáció felsődunamellékén, hogy már a «XVII. század elején az egész vidéken alig volt a katholikusoknak egy-két községük)).3

) 4) Közölte e parancsot Stelczer. Geschichtliclie Darstellung der sehr merkwürdigen Scliicksa'.e und Glaubenskámpfe der ev. Kirchengemeinden Tirnau in Ungarn. stb. című 1870-ben megjelent műve 113. lapján 5. okmány sz. a. Veresmarti Mihály XVII, századi magyar írd élete és munkái. 3J Ugyanott. Mi természetesebb már, mint az, hogy a javított egyház tagjai megtisztították a gazdátlanul maradt katholikus templomokat a szentek képeitől, és azokat saját céljaikra lefoglalván, imaházakul használták. Ig}' jutott a deáki-i régi monumentális nevezetességű monostori egyház, mely már hazai történetünk első századaiban említtetik s a román építészeti lélkörívben tartva egyházépítészeti műemlékeink egyik nevezetesebb alkotmánya a XVII. század elején — mint Ipolyi írja»4

) — a helvét vallásfelekezet birtokába, mely templom miatt később — mint látni fogjuk — oly sokat szenvedtek. Tény tehát az, hogy a XVII. század elején az egész Deáki református volt, s mint ilyen a régi monostori egyházat használta templomul. Prédikátorairól nagyon keveset tudunk. Asztalos András, nagyszombati jómódú, értelmes kálvinista polgár, két deáki-i reform, lelkész nevét mentette meg a végenyészettől Szenczi Molnár Alberthez küldött leveleiben.5

) Az egyik Rátkai György, a ki 1608. előtt volt deáki-i prédikátor, a másik Patkó Tamás, aki Rátkai helyébe 1608-ban vitetett a nagyszombati rektóriáról. Patkó egyike volt azon kor legiskolázottabb s tudományosan képzett kálvinista theologusainak, s mint ilyen a róm. kath. egyházba visszatért Veresmarti Mihály komjáthi-i lelkészszel nem egy zsinaton vitatkozott. Már 1615-ben mint nagyszombati prédikátor volt jelen az újlaki zsinaton6

), de hogy ő utánna ki lett deáki-í lelkészszé nem tudjuk ? A deáki-i reformált egyház azért még nem enyészett el ekkor, mert ha nem nevezhetünk is meg két lelkészénél többet, s ha ezek is legfeljebb 10—15 évig hirdethették ott az evangyéliomot, mégis kétségtelen, hogy a XVII. században virágzó református gyülekezetnek kellett kebelében lennie, a bizonyítékok legalább e mellett szólanak. Nevezetesen, mikor már az egész Deáki a reformált vallást követte, s az ősrégi monostor templomot is elfoglalták, mint a tanuk vallomásai bizonyítják, azt a XVII. század második felének legalább is a közepéig háborítatlanul bírták, benne istenitiszteletüket szabadon gyakorolták, a róm. katholikusoknak pedig egy deszkából készült kápolnácskájuk volt ezen idő alatt. Ez nem történhetett volna meg máskép, mint csakis úgy, hogy a helység túlnyomó része a reformált hit elveit vallotta. Nehogy azonban valaki avval vádoljon, hogy én következtetésekből akarok írni históriát, mint tárgyamhoz tartozót, kivonatilag közlöm a deáki-i reform, egyház elfoglalt temploma ügyében 1721. március 30-án megejtett vizsgálat jegyzőkönyvét.") Az említett vizsgálattal Debreceny István, a kir. ítélő tábla hites jegyzője bízatott meg, a ki Deákiban az említett napon és évben megjelenvén, kilenc hiteles tanút hallgatott ki. A vizsgálat azon kérdés körül fordult meg, hogy a deáki-i reformátusok elfoglalt templomát ki építette, mikor készülhetett el; mennyi idő óta bírhatták a kálvinisták; meddig járhattak abba szabadon ? Ezen felül kiterjeszkedett a vizsgálat a templom foglalás urán történt dolgokra is, pl. hogy háborgattattak-e istenitiszteletükben; kényszeríttettek-e vallásukkal ellenkező szertartásokra, vagy a római kath. hitre való áttérésre, s az át nem térők üldöztettek-e; szabad volt-e más helységekben levő ref. templomokba járniok? A 4) A deákmonostori bazilika Ipolyitól, a M. Tud. Akad. évkönyveiben. 5) Szenczi Molnár Albert levelezéseinek Albuma. A M. Tudományos Akad. kézirattárában;

melyből egyes leveleket rövid idő múlva közleni fogok. G) Fábó: Codex Diplomaticus. 1869. 7) Sárospataki füzetek 18Ó3. évfolyamában közölte Fabó,