Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

deltettek az isteni kegyelemben való részesülésre. E felfogás pedig csak a 2-ik században élt gnostikusoknál található fel, kik azt állították, hogy az emberek születésüknél fogva vagy pneumatikusok, vagy psüchikusok, vagy pedig hülikusok, s ezek közül csak az elsők hozták magukkal az üdvözülés magvát vagy csiráját. E gnostikus tan ellenében szükséges volt kiemelni egyfelől azt, hogy Isten minden embert akar üdvözíteni, másfelől pedig azt, hogy az igazság ismeretére minden ember eljuthat, miután a gnostikusok az üdvözülés fő feltételéül a gnosist tekintették. Még világosabb a gnostikusokra való hivatkozás I. Timotheus 4, 3—4. verseiben, hol azt mondja a szerző, hogy a tévtanítók szerint nem volna szabad házasodni és tartózkodni kellene bizonyos eledelektől, melyeket Isten a levélíró szerint arra teremtett, hogy hálaadással élvezzük. Hogy itt már nem a közönséges zsidóskodó nézet ellen polemizál, az magától értetik, mert a zsidók különbséget tettek ugyan a tiszta és nem tiszta ételek között, de a házasságot épen nem tiltották, sőt sürgették. E két tilalom egybefoglalása tehát egyenesen a gnostikusokra utal, a kik általában a látható világ lényeit, mint a demiurgos teremtményeit tisztátalanoknak állították s az anyagi létet a gonosz forrásának tartották. A marcioniták nevezetesen a házasságot azért tiltották, mert — amint Al. Kelemen mondja •— minden anyagot gonosznak állítottak. Minthogy azonban — folytatja Kelemen — a demiurgos által teremtett világon kellett élniök, olyan eledeleket választották, melyek legkevésbé tisztátalanok, minők pl. a halak, a boritaltól pedig annyira tartózkodtak, hog}^ Epiphanes szerint még az úrvacsoránál is vizet ittak. Ha mindezeket tekintetbe veszszük, akkor értjük meg tökéletesen az I. Timotheus 4. 4—5. verseiben olvasható nyilatkozatot, hogy Istennek minden teremtménye jó és egy sem megvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszenteltetik istenigéje és a könyörgés által. (Folyt, köv.) Petri Elek. BELFÖLD. A marosi egyházmegyéből. Papi értekezlet, tanítótestületi közgyűlés. Egyházmegyénk papi értekezleti egyesületének küküllői fiók köre folyó hó 5-én tartotta meg őszi gyűlését Vajában. Elvünk e gyűlések tartásában az, hogy ne csak magunkra nézve tegyük azokat gyümölcsözővé, hanem egyszersmind a nép vallás-erkölcsi életének ébrentartására és annak fokozására is felhasználjuk. Ezért ez alkalommal is, mint minden évben szoktuk, reformációi emlékünnepélyt rendeztünk azzal kapcsolatban. Az ünnepély fényesen sikerült. A résztvevő közönség egészen megtöltötte a téres, tágas templomot. Láttunk ottan nem csak az Alsó-Nyárád és Közép-Küküllő közeli vidékéről, hanem a távolabbi Maros mellől, a Kis-Ktiküllő és Nyárád felső tájairól is, részben egészen művelt hallgatóságot. Képviselve volt a marosi és keresztúri unitárius esperesség is, néhány papi tag által. A gyülekezet éneke után Madaras János köri elnök mondott buzgó, emelkedett hangulatú imát, mely után Benedek Dénes makfalvi lelkész tartott I. Mózes 1. 14. fölött szép emlékbeszédet. Szónok meghatározza: mi a világosság ? Elet, igazság, szabadság. Rajzolja, hogy minő világosság szállott Jézus Krisztussal a földre, hol megkapó színekkel festi Jézus vallását. Azután felmutatja, hogy eme világosság miként homályosult el a római kath. egyházban, s minő világosság derült fel ismét a reformációban. A kiváló gonddal, élénk színekkel kidolgozott, irályi tekintetben is kiváló mű, ezen jeles szónokunk szép előadásában rendkívüli hatást gyakorolt a hallgatóság minden részére. Templomozás után a kör tagjai az értekezés megtartása végett az iskola nagy termébe akartak visszavonulni ; de az érdeklődő nagy közönség azon óhajtásának kifejezése után, hogy a gyűlésben részt szeretne venni, az iskolában pedig nem tér el, a templomban nyitotta meg elnökünk a gyűlést, holott is megnyitó beszédében a reformáció jogosultságáról és szükségességéről értekezett tartalmasan, mely után Tavaszy József helybeli lelkész olvasta fel ily cimű értekezését: „Minő eszközökkel erősíthetjük a protestáns öntudatot Értekező egy előző ülésben már értekezett volt a reformációról, annak elvi oldalait véve figyelembe. Ez okon ezen felolvasásában csak röviden mutat rá azon igazságokra, melyek a reformációban nyertek új életet és virágozást, s meghatározását adja a reformált vallásnak a róm. katholikussal szemben, s így száll tulajdonképeni tárgyára s keresi az eszközöket, melyek által a reformáció elveit saját és híveink szivébe érvényre juttathatjuk, s így a protestáns öntudatot, mely fájdalom, a mai világban igen sokszor gyenge, erősíthetjük. S itt először is a bibliát mutatja fel, mint legfőbb és mindenek felett való forrását a valódi keresztyén s így a protestáns vallásnak, s így annak magyarázását és olvasását a legmelegebben ajánlja, egyes nagy emberek és nemzetek életéből is mutogatva a biblia olvasás és tanulmányozás üdvös hatását; mert a bibliából ismerhetjük meg jézus életét, az ő személyiségét, a mi vallásos életünk egyedüli központját és forrását. És rámutatva a róm. kath. egyház egyes nagy tévedéseire, melyek csak annak lehettek eredményei, hogy a biblia álláspontjáról letért és híveinek olvasását megtiltotta. A tárgy gazdagsága az értekezést oly terjedelmessé tette, hogy a bibliáról szóló rész felolvasása után, az idő előrehaladottságát is figyelembe véve, az értekezés felolvasásának folytatását a kör a jövő gyűlésre halasztotta, melyet a jövő év április havában fogunk megtartani Sóváradon. Másnap, november 6-án, Szász-Régen városának dísztermében találkoztunk, holott is a maros-tordamegyei tanítótestület tartotta meg évi közgyűlését. Mielőtt azonban itt összegyülekeztünk volna, az izraelita iskolában hallgattuk meg Goldstein Ignác értelmes tanítását a legkisebb közös többes kikereséséről az V-ik osztályban, azután pedig a gör. kath. iskolában Májor György tanító mutatta be azt, hogy mikép tanítja ő oláh tanítványainak a magyar nyelvtant. Tárgya volt az egyszerű bővített mondat ismertetése. Az értelmes előadás, oláhul és magyarul, a gyermekek felelete először oláhul és utána nyomban magyarul, szintén így Íratván fel a táblára az ügyesen megválasztott példákat is, mindenkit meglepett, és meglepett különösen az eredmény; mert ez értelmes tanítás mindenik gyermek értelmes, korrekt magyar beszédét eredményezte; úgy, hogy midőn a bírálók dicsérő megjegyzéseiket ezen kijelentéssel végezték be: «adjon Isten hazánkban minél több ily idegen ajkú tanítót)), népes gyűlésünk általános meleghangú éljenzésbe tört ki. Lakatos Sámuel, marosvásárhelyi főgymnasiumi tanár, elnöki megnyitójában igen alaposan értekezett a különböző tájszólásokról, felhívta a tagokat a tájszólásokban elrejtett gazdag nyelvkincsek buzgó gyűjtésére