Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-17 / 46. szám

GYAKORLATI LELKÉSZET. Templomavatási berekesztő ima. Elmondatott Tasson, 1888. szeptember 30. Neked szentelte hát e templomot e szent gyülekezet, Atyánk, jó Istenünk! Hozzád szállott fel a szívből jövő fohász áldott vezéreink ihlett ajakiról; s e megszentelt falak magas boltivei viszhangozák azt, mint megindult szíveink közös érzelmeit. Fogadd hát kedvesen, mit szívesen adunk ; fogadd el oh Atyánk, örökké szent Neved dicséretére szánt ezen szent templomot, mit e gyülekezet neked építtetett, hogy lakozzál abban, örökké közöttünk. Vedd oltalmad alá, s fedezd be szárnyaid védő paizsával, hogy ne érjék azt majd a duló elemek pusztító vészei; hogy késő századok előtt legyen örök és szent emlék gyanánt híven élő tanú, az egykor itt lakott, s majd a megnyugtató sírok gyász hantjai alatt a feltámadásra váró porló tagok hozzád ragaszkodott tettekben élt hite, boldog reménysége, és a te házadhoz való buzgó szeretete mellett. Ez a nap az, melyet ez a gyülekezet oly rég epedve várt. Ez a nap az, melynek nehéz várásában hosszú hat évtized leforgása alatt oly sok epedve váró szív kihűlt ! s szált a temetőbe. Ez a nap az, melyen buzgó hálát adunk Neked azon alig rebeghető kegyért, hogy a vágyó remény s hosszú várás alatt megfáradott s örök nyugalomra megtért hitbuzgó eleink szent kötelességül ránk hagyott örökét szivünkre veheténk, s az élők közt talált minket a munkanap. Hálát adunk Neked azon kegyelmedért, hogy annak jól eső terhét emelheténk, s a ránk maradt művet be is végezheténk, s Neked szentelve állnak immár e falak! Ez lesz tehát a hely, a honnan a buzgó imádság szárnyain feléd emelkedik eztán az érzelem. Eljött tehát azon óhajtva várt idő, melyben mint a sivár pusztában bujdosó Izrael fiai, a bujdosás után mi is megláthatánk az igéret földjén emelt hajlékodat. Oh szent hely ez, kétszer szentelt hely ez. Örökké szentté ezt azon alap teszi, melyen felépült. Harmadfél századon át szált a hő ima azon falak közül Tehozzád Istenem! melyen ez épület emelve immár áll. Támaszd fel oh Atyánk, édes jó Istenünk azon hitet, reményt, s buzgó szerelmet itt, e felszentelt hajlék új falai között, mely az alapra szánt régi falak között te benned bízva élt. Oh halld meg a fohászt, mely innen száll feléd, s vedd kedvesen midőn itt esedve könyörög majd a gyülekezet anyaszentegyházad örök jólétéért. Ihlesd meg ajkait a te szolgáidnak, kik majd e szent helyen igédet hirdetik, hogy az elhintett mag bőven teremje meg az örökzöld remény kedves virágait, a rendíthetlen hit édes gyümölcseit, s az igazi szeretet örök áldásait. Oh halld meg a fohászt, mely a sebzett szívek mélyéből e helyen feléd az égre száll; adj gyógyító erőt a hirdetett ige áldott szavaiba, hogy a beteg szívek gyógyulva térjenek e szent helyről haza. Oh mond nekik hogy boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátnak Tégedet! Oh halld meg a fohászt, ha árvák s özvegyek, méltatlan szenvedők, s mély gyászba öltözött kesergő bús felek zokogva sírják el itt szent színed előtt szívok fájdalmait. Oh küld alá nekik gyógyító orvosunk vigasztaló szavát, hogy a kik tégedet mindenkor szeretnek, azoknak mindenek javukra lesznek majd ! Oh halld meg a fohászt, ha bűn gyermeke a lelkiismeret égő tüze alatt kínt szenved és zokog, s gyötrődve felkiált: Hegyek borítsatok el, halmok omoljatok reám! s bocsánatért könyörg; bocsáss meg ő neki, gyógyítsd meg őt legott, s kösd szívére Urunk Üdvözítőnk ezen térítő szent szavát: Eredj el és többé ne vétkezzél soha ! Oh halld meg a fohászt, ha a gyülekezet kér esdve tégedet, hogy hárítsd a csapást, mely felette lebeg, ha elbontással az árvíz fenyeget, ha a pestis pusztít, ha a had veszteget, ha pusztító tűzvész dühöng, vagy öldöklő hevét bármi irtó veszély reánk kiöntve dúl, segélj ! és védő karjaid terjeszd ki ránk Atyánk, hogy ismerjük meg azt, hogy egyedül Te vagy az oltalom s erő, s alkalmatos segély, ha kínoz a nyomor. Oh halld meg a fohászt, a mely emelkedik e helyről ég felé, midőn a kisdedek szent fiad egyháza tagjaivá lesznek ; vagy a hitben erőt kérnek, hogy az élet nem ismert utain bizton járhassanak. S midőn a szeretet rózsa lánca fűzi egymáshoz az életútra indulókat, add áldásod rájuk; nehogy eltévedten bolyongjanak vérző szívvel egy élten át. Oh halld meg a fohászt, ha e gyülekezet királyáért könyörg s kér esdve Tégedet, hogy adj neki erőt, hogy viselje méltón e földön képedet. Oh halld meg a fohászt, mely esdve száll feléd, s könyörg, hogy a hazát s itt élő nemzetét áld meg jó kedvvel és bőséggel, s nyújtsd felé védő karod, ha küzd igaz jogát védve duló ellenséggel. Balsorsa úgy is rég tépi, oh hozz reá vidámabb időket, hogy leborulva, hőn imádjon e sereg Téged óh jó Atyánk mindenkor mint örök Igazság kútfejét. Oh áld meg 0I1 Atyánk, édes jó Istenünk! e szent gyülekezet minden buzgó hívét. Oh áld meg kik közel s távolról eljőve, most e szent ünnepen velünk megoszták a méltó öröm nemes s édes érzéseit. Oh áld meg jó Atyánk azon jó szíveket, kik eljövének ím, hogy e szent Házadat buzgó vezérletök alatt immár Neked szentelheténk. Oh áld meg e község minden lakosait, hogy necsak e szent Ház falai közt legyen, hanem legyen honos köztünk mindenfelé a csendesség s a jó békesség, a község közt egyenesség, s jó szerencse hazánkban. Hallgass meg oh Atyánk az Üdvözítőért, a Jézus Krisztusért. Amen. Dömötör Bertalan. KÜLFÖLD. Az „Ev. szövetség" eisenachi közgyűlése. A múltkor ismertetett fejtegetések után a különböző kisebb nagyobb fontosságú resulutiókra került a sor. Az ev. szövetség közgyűlése meleg érdeklődéssel megemlékezett az eisenachi egyházi értekezletről(„Kirchenconferenz"), mint a német prot. egyháztestek egyetlen hivatalos egységes kötelékéről, s mély fájdalommal az oroszországi prot. egyház helyzetéről, a melynek enyhítése céljából lépéseket tenni ígért; továbbá élesen protestált a közgyűlés a bochumi egyet. kath. gyűlésnek azon elnevezése ellen, a melylyel a pápát a „keresztyénség" s nem „a római egyház" fejének mondotta, hivatkozva Vilmos császár ama feleletére, a melyben IX. Pius pápának az összes megkereszteltekre való jogigényét a legerélyesebben és legférfiasabban visszautasította. „Az ev. hit" — úgymond a közgyűlés — „nem engedi meg